A térdgyulladásos panaszok a térdízület gyulladásos megbetegedése során jelentkeznek.
A gyulladás hátterében többféle ok állhat, például fertőzések, autoimmun betegségek, sérülések vagy túlterhelés. Az állapot időben történő felismerése és megfelelő kezelése kulcsfontosságú a térdízület egészségének megőrzése érdekében.
A térdízületi gyulladást számos tényező kiválthatja, ezek közül a leggyakoribbak:
A diagnózis felállítása többféle módszerrel történhet:
A kezelés a kiváltó októl függően eltérő lehet, de az alábbi módszerek gyakran alkalmazottak:
A következő életmódbeli változtatások segíthetnek megelőzni a térdízületi gyulladást:
Fontos különbséget tenni a térdízület tényleges gyulladása és az egyéb eredetű térdfájdalmak között. A térd körüli inak, nyáktömlők, szalagok vagy a meniscus sérülése szintén okozhat fájdalmat és duzzanatot, miközben nem feltétlenül áll fenn az egész ízületet érintő gyulladás.
Az sem mindegy, hogyan kezdődnek a panaszok. A néhány óra alatt kialakuló, erős fájdalommal, jelentős duzzanattal és akár lázzal járó tünetek például más kivizsgálást igényelnek, mint a hónapok vagy évek alatt fokozatosan romló térdfájdalom. Az utóbbi hátterében gyakran osteoarthritis, vagyis térdízületi porckopás állhat, amelyben a mechanikai tényezők mellett alacsony fokú gyulladásos folyamatok is szerepet játszhatnak.
A szeptikus arthritis különösen fontos kizárandó állapot, mert kezelés nélkül rövid idő alatt maradandó ízületi károsodást okozhat. Gyanút kelthet az egyetlen ízületben hirtelen jelentkező, erős fájdalom, a gyorsan kialakuló duzzanat, az ízület kifejezett melegsége és a térd mozgatásának nehézsége.
Láz, hidegrázás, rossz általános közérzet vagy elesettség tovább erősítheti a fertőzés gyanúját, de ezek hiánya önmagában nem zárja ki a szeptikus arthritist. Különösen fontos az óvatosság idősebb, legyengült immunrendszerű, cukorbeteg vagy korábban ízületi műtéten átesett betegeknél.
Ilyenkor nem elegendő csupán egy vérvizsgálat vagy képalkotó vizsgálat. Az ízületi folyadék leszívása és laboratóriumi vizsgálata kulcsszerepet játszhat a baktériumok, illetve a kristályok kimutatásában. Bakteriális fertőzés esetén a kezelés rendszerint antibiotikumot és az ízület megfelelő drenázsát, vagyis a fertőzött folyadék eltávolítását is magában foglalhatja.
A hirtelen kialakuló térdduzzanat hátterében nemcsak fertőzés, hanem kristályok által kiváltott gyulladás is állhat. Köszvényben húgysavkristályok rakódnak le az ízületben, míg a kalcium-pirofoszfát-dihidrát kristályok okozta betegség az úgynevezett álköszvény, vagyis CPPD-hez társuló kristályarthritis.
Mindkét állapot okozhat rendkívül fájdalmas, forró, duzzadt térdet, ezért pusztán a tünetek alapján nem mindig lehet biztonságosan megkülönböztetni őket a fertőzéses ízületi gyulladástól. Az ízületi folyadék mikroszkópos vizsgálata ezért különösen hasznos lehet.
Köszvény esetén a hosszú távú kezelés célja nem egyszerűen az aktuális roham megszüntetése, hanem a húgysavszint tartós csökkentése és ezzel az újabb rohamok, illetve az ízületi károsodás megelőzése. Az étrend, a testsúly, az alkoholfogyasztás és bizonyos gyógyszerek is befolyásolhatják a köszvény kockázatát, de a már kialakult betegség kezelésében sok esetben gyógyszeres húgysavszint-csökkentésre is szükség van.
Akut panaszok esetén valóban szükség lehet a térd átmeneti kíméletére, a terhelés csökkentésére és hűtésre, de a hosszú ideig tartó teljes mozdulatlanság általában nem előnyös. A tartós inaktivitás gyengítheti a combizmokat, csökkentheti az ízület mozgástartományát, és megnehezítheti a későbbi rehabilitációt.
Amikor az akut fájdalom és gyulladás lehetővé teszi, fokozatosan vissza kell vezetni a mozgást. A gyógytorna célja nem pusztán a térd mozgatása: a combfeszítő és a csípő körüli izmok erősítése javíthatja az alsó végtag stabilitását és a térd terhelésének eloszlását is.
A megfelelő mozgásformát azonban mindig az alapbetegséghez kell igazítani. Gyulladásos reumatológiai betegség, friss sérülés, fertőzés vagy előrehaladott porckopás esetén eltérő rehabilitációs stratégia lehet szükséges.
A térd egészsége szempontjából nemcsak a testsúly, hanem az izmok állapota is fontos. A túlsúly növeli a térdre jutó mechanikai terhelést, miközben a megfelelően fejlesztett alsó végtagi izomzat segíthet a mozgás stabilizálásában.
Már mérsékelt testsúlycsökkentés is kedvezően hathat a térdpanaszokra túlsúly vagy elhízás esetén. A fogyás mellett érdemes az izomerő megőrzésére is törekedni, különösen idősebb korban. A rendszeres séta, kerékpározás, úszás vagy személyre szabott erősítő gyakorlatok megfelelően adagolva általában jobban illeszkednek a hosszú távú térdvédelemhez, mint a teljes mozgáskerülés.
Nem érdemes otthoni kezeléssel hosszasan próbálkozni, ha a térd hirtelen és jelentősen megduzzad, különösen akkor, ha a duzzanat erős fájdalommal, bőrpírral vagy meleg tapintattal jár. Ugyancsak mielőbbi orvosi vizsgálat indokolt láz, hidegrázás, elesettség vagy a térd szinte teljes mozgásképtelensége esetén.
Sürgős kivizsgálást igényelhet az is, ha sérülést követően a térd deformálódik, nem terhelhető, gyorsan megduzzad, vagy a beteg úgy érzi, hogy az ízület „elakad”. Ezek mögött szalag-, meniscus-, porcfelszíni vagy csontsérülés is állhat.
A visszatérő, ismeretlen eredetű térdduzzanat szintén nem tekinthető egyszerű túlterhelésnek. Ilyenkor reumatológiai, ortopédiai vagy szükség esetén infektológiai kivizsgálásra lehet szükség.
A térdgyulladás valójában nem egyetlen betegség, hanem többféle állapot közös tünetegyüttese lehet. Emiatt ugyanaz a kezelés egyik esetben hasznos, máskor hatástalan vagy akár veszélyes is lehet. Például egy fertőzéses ízületi gyulladás esetén az antibiotikum és az ízület megfelelő ellátása alapvető, míg egy autoimmun eredetű gyulladásnál hosszú távú, betegségmódosító kezelésre lehet szükség.
Ezért a visszatérő vagy jelentős térdgyulladásnál nem célszerű kizárólag fájdalomcsillapítókkal elfedni a tüneteket. A kiváltó ok tisztázása segít abban, hogy a kezelés ne csak a fájdalmat mérsékelje, hanem az ízület további károsodását is megelőzze.
A cél minden esetben a fájdalom és a gyulladás csökkentése, a térd mozgásának megőrzése, az alapbetegség megfelelő kezelése és az életminőség javítása. A korai felismerés különösen fontos azokban az esetekben, amikor a gyulladás tartós ízületi károsodáshoz vezethet.
A térdízületi gyulladás elsődleges terápiája a pihentetés, valamint a gyulladáscsökkentő gyógyszerek, krémek alkalmazása. A gyulladás enyhülését követően minél hamarabb érdemes megkezdeni a mozgásterápiát a szövődmények megelőzése érdekében.
A gyógyulás időtartama a kiváltó októl függ. Enyhébb gyulladások néhány hét alatt rendeződhetnek megfelelő kezeléssel, míg krónikus betegségek (pl. rheumatoid arthritis) esetén hosszú távú kezelést igényelhet.
Kerülni kell az ütődéssel járó sportokat (pl. futás, ugrálás), helyette ajánlott az úszás, kerékpározás vagy a könnyű súlyzós edzés, amely erősíti a térdkörüli izmokat anélkül, hogy túlterhelné az ízületet.
A porckopás fokozatosan alakul ki, főként terhelésre jelentkező fájdalommal jár, míg a gyulladás hirtelen is kialakulhat, és általában duzzanattal, melegségérzettel is társul.
A gyulladáscsökkentő étrend részeként ajánlott sok zöldséget, gyümölcsöt, omega-3 zsírsavakat (hal, dió) és teljes kiőrlésű gabonákat fogyasztani, míg kerülni kell a feldolgozott élelmiszereket és a cukros italokat.
Ha a fájdalom erősödik, a térd megduzzad, kipirosodik, vagy mozgásképtelenség alakul ki, esetleg láz is jelentkezik, akkor mielőbb orvosi vizsgálat szükséges, különösen fertőzés gyanúja esetén.
Hazánkban a csontritkulás megközelítőleg 1 millió embert érint, míg a leggyakoribb krónikus mozgásszervi gyulladásos megbetegedéssel, a rheumatoid arthritisszel a felnőtt lakosság 0,5-1%-a él együtt.
A térdgyulladásos panaszok a térdízület gyulladásos megbetegedése során jelentkeznek.
A térdízület gyulladása komoly fájdalmat és súlyosabb esetben mozgáskorlátozottságot is okozhat. Így enyhíthető!