A szérum foszfát koncentrációja függ a táplálékkal történő felvételtől, a belekből való felszívódástól, a vizelettel való kiválasztástól.
A foszfát egy olyan kémiai vegyület, amely foszfort, oxigént és egyéb elemeket tartalmaz. Az emberi szervezet számára elengedhetetlen, mivel kulcsszerepet játszik az energiatermelésben, a csontok és fogak egészségében, valamint a sejtműködésben. A foszfát leggyakrabban a nátrium-foszfát, kálium-foszfát és kalcium-foszfát formájában található meg a szervezetben és az élelmiszerekben.
A szervezet foszfor szintjének, azaz a foszfát koncentrációjának vizsgálata segít egyes csont- illetve endokrin (mellékpajzsmirigy, vese) betegségek diagnosztizálásában, valamint a bélrendszert érintő állapotok (pl. felszívódási zavar) súlyosságának meghatározásában.
Felnőtteknél a normál értéke: 0,80 - 1,45 mmol/l
Normál értéknél alacsonyabb foszfát szint: okozhatja foszforhiányos étrend (hiányos táplálkozás, alkoholizmus), magas kalcium szint, alacsony kálium szint, cukorbetegség szövődményeként kialakuló ketoacidózis kezelése, D-vitamin hiánya miatt kialakuló csontlágyulás (osteomalacia), vízhatjók túlzott alkalmazása, illetve savlekötők tartós alkalmazása.
Normál értéknél magasabb foszforszint: okozhatja a vese, vagy a mellékpajzsmirgy működési zavara (alulműködése), a cukorbetegség szövődményeként kialakuló ketoacidózis.
A foszfát létfontosságú számos biológiai folyamathoz:
A foszfát természetes formában és adalékanyagként is megtalálható az élelmiszerekben:
A foszfát szintje a vérben gondosan szabályozott. A parathormon (PTH), a D-vitamin és a vesék együttesen segítenek fenntartani az egyensúlyt.
Ritkán fordul elő egészséges embereknél, de bizonyos állapotok növelhetik a kockázatát:
A túlzott foszfátbevitel vagy csökkent kiválasztás problémát okozhat, különösen vesebetegségben szenvedőknél. Okok:
A krónikus vesebetegségben szenvedők esetében a foszfát felhalmozódhat a vérben, mert a vese nem tudja megfelelően kiválasztani. Ez kalcium-foszfát lerakódásokhoz vezethet, amelyek károsíthatják a szív- és érrendszert. A vesebetegeknek gyakran foszfátmegkötő gyógyszereket írnak fel, és foszfátszegény étrendet javasolnak.
A szervezet foszfát szintje szorosan összefügg a vér kalcium szintjével, melyet a mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon szabályoz, alakítva ezzel egyidejűen a szervezet foszfáttartalmát is.
A felnőttek számára ajánlott napi foszforbevitel körülbelül 700 mg. A gyermekek, serdülők és várandós nők számára ez a mennyiség valamivel magasabb lehet. A túlzott foszfátbevitel kerülendő, különösen, ha vesebetegség áll fenn.
A foszfátokat élelmiszer-adalékanyagként használják az állag javítására, a tartósság növelésére és az íz fokozására. Például a kólákban foszforsav található, amely növeli a savasságot és fokozza az ízélményt. A feldolgozott élelmiszerek túlzott fogyasztása hozzájárulhat a magas foszfátszinthez.
A foszfátbevitelt csökkentheti a feldolgozott élelmiszerek elkerülésével, valamint a friss, természetes élelmiszerek fogyasztásával. A tejtermékek és húsok természetes foszforforrások, de ezek jobban hasznosulnak, mint a mesterséges foszfátok.
A foszfát-kiegészítők szedése általában nem szükséges, kivéve, ha orvos írja elő. A túlzott bevitel egészségügyi problémákhoz vezethet, különösen vesebetegség vagy szívproblémák esetén.
A foszfát szintjének ellenőrzésére akkor lehet szükség, ha vesebetegség, hormonális problémák vagy táplálkozási hiányállapotok gyanúja merül fel. Az orvos laborvizsgálattal állapítja meg, hogy szükség van-e étrendi változtatásokra vagy kezelésre.
Felhasznált források: