Daganatos betegség: így diagnosztizálják a rákbetegséget
Ha egy tünet vagy egy szűrővizsgálat eredménye rákra utal, a kezelőorvos dönti el, hogy daganatos betegség vagy más ok áll-e a háttérben. További vizsgálatokra van szükség a pontos diagnózis felállításához.
A vizsgálati eredmények értelmezése A laborvizsgálatok, képalkotó vizsgálatok és biopsziák eredményei gyakran megjelennek a betegportálon az orvossal megbeszélhetnénk. Normális reakció a szorongás ebben az esetben, azonban a kezelőorvos fogja elmagyarázni, mit jelentenek a vizsgálati eredmények.
A rák diagnosztizálására használt laboratóriumi vizsgálatok
Bizonyos anyagok magas vagy alacsony szintje a szervezetben rákra utalhat. A vér, vizelet és egyéb testnedvek laboratóriumi vizsgálatai segítenek a diagnózis felállításában. A kóros laboreredmények azonban nem jelentik a rák biztos jelét. A laborvizsgálatok eredményeit más vizsgálatok, például biopsziák és képalkotó vizsgálatok eredményeivel együtt használják fel, hogy segítsenek a diagnózis felállításában.
Fontos szem előtt tartani, hogy az egészséges emberek laboreredményei egyénenként eltérőek lehetnek. A különbségek oka lehet az életkor, a nem, a kórtörténet és az általános egészségi állapot.
Valójában a páciens saját értékei is változhatnak napról napra. Mivel a normális eredmények egy kicsit ingadozhatnak, azokat gyakran tartományban, alsó és felső határértékekkel jelzik. Ezek a tartományok nagyszámú, korábban vizsgált ember laboreredményein alapulnak.
Sok esetben lehetséges, hogy az eredmények akkor is normálisak, ha rákos a beteg. Az is lehetséges, hogy normál tartományon kívüli teszteredményt kapunk, de ez még nem jelez feltétlenül bajt. A laborvizsgálatok alapján nem lehet pontos diagnózist felállítani.
Az alábbiakban néhány gyakori, a rák diagnosztizálásához használt vizsgálattípust gyűjtöttünk össze.
Vérkémiai vizsgálat
Ez a vizsgálat a szervek és szövetek által a vérbe kibocsátott anyagok mennyiségét méri. Például metabolitok, elektrolitok, zsírok, cukrok és fehérjék, beleértve az enzimeket is.
A vérkémiai vizsgálatok fontos információkat adnak arról, hogy mennyire jól működnek a vesék, a máj és más szervek. Egyes anyagok magas vagy alacsony szintje a vérben betegség vagy a kezelés mellékhatásainak jele lehet.
Teljes vérkép
A teljes vérkép a vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék számát méri a vérében. Megméri továbbá a vérében lévő hemoglobin (az oxigént szállító fehérje) mennyiségét, a vörösvértestekből álló vér mennyiségét (hematokrit), a vörösvértestek méretét és a vörösvértestekben lévő hemoglobin mennyiségét.
Gyakran része a rutinszerű egészségügyi vizsgálatnak. Segíthet bizonyos rákos megbetegedések, különösen a leukémiák diagnosztizálásában. Arra is használják, hogy a kezelés alatt és után figyelemmel kísérjék a páciens egészségi állapotát.
Citogenetikai elemzés
A citogenetikai elemzés a kromoszómák változását keresi szövet-, vér-, csontvelő- vagy magzatvízmintákban. A kromoszóma-változások közé tartozhatnak a törött, hiányzó, átrendeződött vagy extra kromoszómák. Bizonyos kromoszómák változásai genetikai betegségre vagy egyes ráktípusokra utalhatnak.
A citogenetikai elemzés segíthet a rák diagnosztizálásában, a kezelés megtervezésében, vagy annak megállapításában, hogy a kezelés mennyire jól működik.
Immunfenotipizálás
Az immunfenotipizálás antitesteket használ a sejtek azonosítására a sejtek felszínén található antigének vagy markerek típusa alapján. Leggyakrabban vér- vagy csontvelőmintákon végzik. Más testnedveken vagy szövetmintákon is elvégezhető.
Az immunfenotipizálás segít a vérrák és más vérbetegségek, például a leukémiák, limfómák, myelodiszplastikus szindrómák és myeloproliferatív rendellenességek diagnosztizálásában, stádiumának meghatározásában és nyomon követésében.
Folyékony biopszia
A folyékony biopszia egy olyan vizsgálat, amelyet vérmintán végeznek, hogy rákos sejteket vagy a tumorsejtek DNS-darabjait keressék, amelyek a vérbe kerültek.
A folyékony biopszia segíthet a rák korai stádiumban történő diagnosztizálásában. Ez alapján lehet tervezni a kezelést, vagy megállapítani, hogy a daganat kiújult-e.
Köpet citológia
A köpetcitológia a köpetből keres kóros sejteket. A köpetcitológia segíthet például a tüdőrák diagnosztizálásában.
Tumormarker-vizsgálatok
A tumormarkerek vizsgálatával olyan anyagokat mérnek, amelyeket a rákos sejtek vagy a szervezet más sejtjei termelnek válaszul a rákra. A legtöbb tumormarkert a normál sejtek és a rákos sejtek is termelik. A rákos sejtekben azonban sokkal nagyobb mennyiségben találhatók.
A tumormarkerek segíthetnek a rák diagnosztizálásában, a kezelésről való döntésben, annak mérésében, hogy a kezelés mennyire hatott és a rák visszatérésére is figyelmeztet.
Vizeletvizsgálat
A vizeletvizsgálat méri a vizelet összetételét, például a cukrot, a fehérjét, a vörösvértesteket és a fehérvérsejteket. A vizeletvizsgálat segíthet a vese- és hólyagdaganat diagnosztizálásában.
Vizeletcitológia
A vizeletcitológia a húgyutakból a vizeletbe ürülő kóros sejtek keresésével állapítja meg a betegségeket. A vizeletcitológia segít a vese- és hólyagrák diagnosztizálásában. Rákkezelés után arra használják, hogy figyeljék a kiújulás jeleit.
A rákban alkalmazott képalkotó vizsgálatok
A képalkotó vizsgálatok képeket készítenek a testben lévő területekről, amelyek segítségével az orvos meg tudja állapítani, hogy található-e daganat. Ezek a képek többféle módon készülhetnek.
CT-vizsgálat
A CT-vizsgálat egy számítógéphez kapcsolt röntgenkészüléket használ, amely különböző szögekből készít képsorozatot a szervekről. Ezekből a képekből részletes 3D-s képeket készítenek.
Előfordulhat, hogy a vizsgálat előtt festéket vagy más kontrasztanyagot juttatnak a szervezetbe. A kontrasztanyag kiemel bizonyos területeket a testben.
A CT-vizsgálat során a kezelt személy mozdulatlanul fekszik egy asztalon, amely egy fánk alakú szkennerbe csúszik. A CT-készülék a test körül mozog, és felvételeket készít.
MRI
Az MRI vizsgálat olyan képalkotó diagnosztikai eljárás, mely a mágneses teret felhasználva készít részletes felvételeket az emberi testről. A készülék által generált mágneses tér hatására a szervezetben bekövetkező energiaváltozásokat egy számítógép részletes képpé alakítja. Ez a vizsgálat megmutatja a daganatos elváltozásokat.
Az MRI-vizsgálat során az érintett mozdulatlanul fekszik egy asztalon, amelyet egy hosszú kamrába tolnak, amely a személy testének egy részét vagy egészét körülveszi. Az MRI-készülék hangos, dübörgő hangokat és ritmikus lüktetést ad ki.
Előfordulhat, hogy az MRI-vizsgálat előtt speciális festéket fecskendeznek a vénába. A kontrasztanyag segítségével könnyebben láthatóvá válik a lágyrészek és az erek állapota.
Nukleáris vizsgálat
A nukleáris vizsgálat radioaktív anyagot használ, hogy képeket készítsen a test belsejéről. Az ilyen típusú vizsgálatot radionuklidos vizsgálatnak is nevezhetjük.
A vizsgálat előtt kis mennyiségű radioaktív anyagot juttatnak a szervezetbe, amelyet nyomjelzőként funkcionál. Ez a véráramban és bizonyos csontokban vagy szervekben gyűlik össze.
A vizsgálat során mozdulatlanul kell feküdni, miközben egy szkenner méri a testben lévő radioaktivitást, képeket készít a csontokról vagy szervekről. A vizsgálat után a testben lévő anyag elveszíti radioaktivitását. Vizelettel vagy a széklettel is elhagyhatja a szervezetet.
Csontvizsgálat
A csontvizsgálat a nukleáris vizsgálat egy olyan típusa, amely a csontok rendellenes területeit vagy károsodását vizsgálja. Használhatók a csontrák diagnosztizálására, illetve annak megállapítására, hogy a rák a test más részeiből átterjedt-e a csontokra (úgynevezett áttétes csontdaganat).
A vizsgálat előtt nagyon kis mennyiségű radioaktív anyagot fecskendeznek a vénába. Ahogy a vérben áramlik az anyag, összegyűlik a csont kóros területein. Ezek a területek, megjelennek egy speciális szkenner által készített képen.
PET-vizsgálat
A PET-vizsgálat egyfajta izotópdiagnosztika, amely részletes 3D-s képeket készít azokról a területekről ahol a glükóz felszívódik. Mivel a rákos sejtek gyakran több glükózt vesznek fel, mint az egészséges sejtek, a képek segítségével meg lehet találni a rákot a szervezetben.
A vizsgálat előtt radioaktív glükóznak nevezett nyomjelző anyagot juttatnak a szervezetbe injekció formájában. A vizsgálat során mozdulatlanul kell feküdni egy asztalon, amely előre-hátra mozog a szkennerben.
Ultrahang
Az ultrahangvizsgálat nagy energiájú hanghullámokat használ, amelyeket az emberek számára nem hallható. A hanghullámok visszaverődnek a testben lévő szövetekről. A számítógép ezeket a visszhangokat használja fel, hogy képeket készítsen a testben lévő területekről. Ezt a képet szonogramnak nevezik.
Az ultrahangvizsgálat során a beteg egy asztalon fekszik, miközben a kezelő lassan mozgatja a szondát a bőrön a vizsgált testrész felett. A szondafej alá speciális gélt visznek fel, amely segíti a kezelőfej mozgását.
Röntgensugarak
A röntgensugarak kis dózisú sugárzást alkalmaznak, hogy képeket készítsenek a tesről. Egy röntgentechnológus az érintett személyt a megfelelő pozícióba helyezi, és a röntgensugarat testének megfelelő részére irányítja. A felvételek készítése közben teljesen mozdulatlanul kell maradni, és előfordulhat, hogy egy-két másodpercig vissza kell tartani a lélegzetet.
Biopszia
A legtöbb esetben az orvosoknak biopsziát kell végezni, hogy megbizonyosodjanak a rákról. A biopszia során az orvos mintát vesz a kóros szövetből. A patológus mikroszkóp alatt megvizsgálja a szövetet, és egyéb vizsgálatokat végez a mintában lévő sejteken. A patológiai jelentésben szereplő információk azt is segíthetnek megmutatni, hogy milyen kezelési lehetőségek jöhetnek szóba az adott esetben.
Biopsziás minta többféle módon nyerhető
- Tűvel: Az orvos egy tűt használ a szövet vagy a folyadék kivételéhez. Ezt a módszert alkalmazzák csontvelő-aspirációhoz, gerincvelői csapoláshoz, valamint egyes emlő-, prosztata- és májbiopsziákhoz.
- Endoszkópiával: Az orvos egy vékony, megvilágított csövet, úgynevezett endoszkópot vezet be egy természetes testnyílásba, például a szájba vagy a végbélnyílásba. Az orvos az endoszkópon keresztül eltávolíthatja a kóros szövet egy részét vagy egészét.
Az endoszkópos vizsgálatokra példák a következők
- Kolonoszkópia, amely a vastagbél és a végbél vizsgálata. Ennél a vizsgálatnál az endoszkópot a végbélen keresztül vezetik a testbe.
- Bronchoszkópia, amely a légcső, a hörgők és a tüdő vizsgálata. Ennél a vizsgálatnál az endoszkóp a szájon vagy az orron keresztül a torokban halad lefelé.
- Biopszia, és műtét: a sebész műtéttel eltávolítja a kóros sejteket. A műtét lehet kimetszéses vagy metszéses.
A kimetszéses biopszia során a sebész eltávolítja a kóros sejtek teljes területét. Gyakran a sejtek körüli ép szövetek egy részét is eltávolítják. A metszéses biopszia során a sebész csak a kóros terület egy részét távolítja el.
Egyes biopsziákhoz nyugtató vagy érzéstelenítés szükséges.
Az érzéstelenítésnek három típusa van:
- általános – a teljes testet érintő – érzéstelenítés: a mély alvást előidéző gyógyszerek, illetve altatógáz által a teljes narkózisban végzett műtéti beavatkozások fájdalommentesek, azokról még emlékei sem maradnak a páciensnek. A gyógyszeres altatás során a vénába juttatott hatóanyag mintegy 30 másodperc elteltével idézi elő az általános érzéstelenítést (altatás, narkózis);
- epidurális (gerincvelői) érzéstelenítés: nagyobb területen okoz érzékvesztést, általában az altest, a medencetájék, az alsó végtagok érzéstelenítésére használt módszer. Gyakran alkalmazzák a szülési fájások enyhítésére is. Az érzéstelenítőt vagy fájdalomcsillapítót egy vékony csövön (katéteren) keresztül juttatják be a gerincvelő közelébe (a katétert helyi érzéstelenítésben vezetik be a megfelelő csigolyák között);
- helyi érzéstelenítés: közvetlenül a beavatkozás által érintett területen hat. Az érzéstelenítő átmenetileg gátolja a környéki érzőidegek működését, így megakadályozza, hogy a fájdalmat okozó ingerek eljussanak az agyba.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Tumorjelző laborértékek: ilyen vizsgálatokkal mutatható ki a rák
