A neurológus szerint ez a demencia leggyorsabb tesztje: mindössze 3 kézmozdulatból áll

Ököl, kézél, tenyér: első pillantásra gyerekjátéknak tűnik a három mozdulatból álló feladatsor, végrehajtásához azonban az agy több területének összehangolt működésére van szükség. Egy neurológus szerint a rövid próba felhívhatja a figyelmet bizonyos kognitív problémákra, de önmagában nem alkalmas a demencia megállapítására.

Egyszerű mozdulatok, összetett agyi feladat

Dr. Adnan Husein neurológus a közösségi médiában mutatott be egy rövid vizsgálatot, amelyet Luria-tesztként, illetve ököl–kézél–tenyér tesztként is emlegetnek. A gyakorlat mindössze három kéztartás egymás utáni bemutatásából áll, mégis egyszerre többféle képességet tesz próbára.

A mozdulatok helyes elvégzéséhez nem elegendő, hogy az izmok megfelelően működjenek. Az embernek meg kell értenie és meg kell jegyeznie a sorrendet, majd az utasításnak megfelelően, folyamatosan kell váltania az egyes kéztartások között. Ez az összehangolt művelet többek között a motoros készségeket, a végrehajtó funkciókat és a cselekvéssor megszervezésének képességét is igénybe veszi.

Így követi egymást a három kéztartás

A feladat első lépéseként az egyik kezét ökölbe kell szorítania, majd az öklét a másik, nyitott tenyerére kell helyeznie. Ezt követően az ökölbe szorított kezet ki kell nyitnia, és a kisujj felőli kézélt kell az ellenkező tenyérre tennie, mintha egy karatevágást mutatna be. Végül ugyanazt a kezét tenyérrel lefelé fordítva kell a másik tenyerére helyeznie.

Nem csupán az számít, hogy külön-külön sikerül-e felvenni a három kéztartást. A vizsgálat során azt is figyelhetik, mennyire gördülékenyen és a megfelelő sorrendben hajtja végre valaki a mozdulatsort.

Egyesek megakadnak két lépés között, felcserélik a kéztartásokat, vagy az egyik mozdulatot többször is megismétlik. Dr. Husein szerint az ilyen hibák arra utalhatnak, hogy az agy számára nehézséget okoz a cselekvések megtervezése és megfelelő sorrendbe rendezése.

Mi köze lehet a feladatnak a demenciához?

A teszt látszólag csak a kéz mozgását vizsgálja, valójában azonban az agy több működéséről is információt adhat. Szükség van hozzá a látott vagy hallott utasítás feldolgozására, a mozdulatok megjegyzésére, a figyelem fenntartására, valamint arra, hogy az ember időben leállítsa az egyik kéztartást, és áttérjen a következőre.

A közölt vizsgálati eredmények szerint az Alzheimer-kórral élők több mint fele nehézséget tapasztalhat a feladat teljesítésekor. Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb formája, de nem az egyetlen olyan állapot, amely befolyásolhatja a teszt eredményét. Más demenciatípusok esetén is előfordulhat, hogy valaki eltéveszti vagy nem tudja folyamatosan követni a mozdulatsort.

A frontotemporális demenciával élők körében a neurológus beszámolója szerint csaknem 70 százalékos lehet azok aránya, akiknek problémát okoz a gyakorlat. Ennél a betegségnél különösen érintettek lehetnek azok az agyi működések, amelyek a tervezéshez, az önellenőrzéshez és az egymást követő lépések megszervezéséhez szükségesek.

Egy elrontott mozdulatsor még nem jelent demenciát

Fontos, hogy a három kézmozdulatból nem lehet diagnózist felállítani. A feladat legfeljebb szűrőjellegű jelzésként szolgálhat: megmutathatja, hogy érdemes-e részletesebben megvizsgálni az érintett személy kognitív képességeit.

A sikertelen próbának önmagában számos magyarázata lehet. Az eredményt befolyásolhatja például, hogy az illető pontosan megértette-e az utasítást, mennyire tudott összpontosítani, illetve volt-e elegendő ideje a mozdulatok megtanulására. Emiatt egyetlen rosszul sikerült otthoni kísérletből nem szabad arra következtetni, hogy valaki demenciában szenved.

A teszt akkor kaphat nagyobb jelentőséget, ha a nehézség más, tartósan fennálló kognitív változásokkal együtt jelentkezik. Ilyen esetben szakember döntheti el, szükség van-e további vizsgálatokra.

A demencia megállapítása több vizsgálatból áll

Nincs egyetlen olyan feladat vagy mérés, amely minden esetben önmagában igazolná a demenciát. Az egészségügyi szakemberek ezért többféle szűrőeszköz segítségével mérhetik fel a páciens állapotát. A vizsgálatok során egyebek mellett a memóriát, a figyelmet, a nyelvi képességeket és a problémamegoldást értékelhetik.

Az egyik ilyen lehetőség a SAGE, vagyis az önkitöltős gerokognitív vizsgálat. Ennek feladatai között számolás, rajzolás, emlékezés és képek felismerése is szerepelhet. A teszt arra szolgál, hogy felhívja a figyelmet a korai kognitív károsodás lehetőségére, eredményét azonban szintén szakembernek kell értékelnie.

Vérvizsgálatok is segíthetik a korai felismerést

A kutatók olyan módszereken is dolgoznak, amelyek már a jellegzetes panaszok kialakulása előtt utalhatnak a demencia, különösen az Alzheimer-kór kockázatára. Ezek közé tartoznak azok a vérvizsgálatok, amelyek a p-tau217 nevű fehérjét mérik. Ez a biomarker összefüggésben áll az Alzheimer-kórra jellemző amiloid plakkokkal és tau-fehérjéből kialakuló gubancokkal.

Más kutatások a szívizom károsodásának kimutatására alkalmazott troponinvizsgálat lehetséges szerepét tanulmányozzák. Az ismertetett eredmények szerint ez a mérés akár évtizedekkel a demencia diagnózisa előtt jelezheti a későbbi kockázatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy eltérő troponinértékből biztosan megjósolható a betegség kialakulása.

Figyelmeztető jel lehet, de nem diagnózis

Az ököl–kézél–tenyér feladat előnye, hogy gyors, egyszerű, és jól szemlélteti, milyen sok agyi folyamat szükséges néhány hétköznapi mozdulat összehangolásához. Éppen egyszerűsége miatt azonban könnyű túl nagy jelentőséget tulajdonítani az eredményének.

Ha valaki elvéti a sorrendet, megismétel egy kéztartást vagy nem tudja folyamatosan végrehajtani a feladatot, az még nem bizonyítja a demencia jelenlétét. Amennyiben viszont a nehézség ismételten jelentkezik, és memória-, figyelmi, nyelvi vagy problémamegoldási panaszok is társulnak hozzá, érdemes szakember segítségét kérni. A megbízható következtetéshez ugyanis nem három kézmozdulatra, hanem átfogó orvosi és kognitív kivizsgálásra van szükség.

Mi befolyásolhatja a kézmozdulatos teszt eredményét?

A három kéztartás elvétése önmagában nem bizonyítja, hogy valakinél demencia vagy más kognitív betegség alakult ki. A feladat eredményét számos olyan körülmény befolyásolhatja, amelynek nincs közvetlen kapcsolata a szellemi hanyatlással. Már az is számít, hogy az illető jól látta-e a bemutatott mozdulatokat, pontosan hallotta-e az utasítást, és elegendő időt kapott-e a sorrend megjegyzésére. Ha a feladatot túl gyorsan magyarázzák el, egy egészséges ember is könnyen összekeverheti a lépéseket.

A kéz mozgását akadályozó állapotok szintén félrevezető eredményt adhatnak. Ízületi fájdalom, merevség, korábbi sérülés, remegés, izomgyengeség vagy az ujjak mozgásának beszűkülése miatt valaki akkor sem feltétlenül tudja pontosan felvenni a szükséges kéztartásokat, ha megértette és megjegyezte a feladatot. Bizonyos neurológiai betegségek, illetve egy korábbi stroke következményei is ronthatják a mozgások kivitelezését anélkül, hogy ez önmagában demenciát jelentene.

A pillanatnyi állapot ugyancsak sokat számít. Fáradtság, kialvatlanság, szorongás, fájdalom, rossz közérzet vagy figyelemelterelő környezet mellett nehezebb lehet a megfelelő sorrendet követni. Egyes gyógyszerek álmosságot vagy lassabb reakciókat okozhatnak, ami szintén hatással lehet a teljesítményre. A nyelvi nehézség, az alacsonyabb iskolázottság vagy az ilyen jellegű feladatok szokatlansága ugyancsak befolyásolhatja, hogy valaki elsőre hogyan boldogul a próbával.

Ezért nem célszerű egyetlen elrontott kísérletből messzemenő következtetést levonni. Több információt adhat, ha a mozdulatokat lassan, jól láthatóan bemutatják, majd elegendő gyakorlási idő után kérik az önálló ismétlést. A tartós nehézség akkor lehet igazán figyelemfelkeltő, ha más változásokkal, például feledékenységgel, tájékozódási zavarral, szókeresési problémákkal vagy a megszokott feladatok elvégzésének romlásával együtt jelentkezik.

Milyen egyéb otthoni tesztek vannak a demencia gyanújának felmérésére?

Az otthon elvégezhető feladatok legfeljebb arra alkalmasak, hogy felhívják a figyelmet egy lehetséges problémára. Nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot, és eredményükből nem állapítható meg, hogy valaki demenciában szenved-e. Az életkor, az iskolázottság, a kulturális és nyelvi háttér, valamint az aktuális fizikai és lelkiállapot egyaránt módosíthatja a teljesítményt.

A legismertebb egyszerű módszerek közé tartozik az órarajzolási teszt. A feladat során egy üres papírra kell órát rajzolni, megfelelő helyre beírni a számokat, majd a mutatókat egy előre megadott időpontra beállítani. Ez jóval összetettebb művelet annál, mint amilyennek első pillantásra látszik: szükség van hozzá az utasítás megértésére, tervezésre, vizuális-térbeli tájékozódásra, figyelemre és a részletek megfelelő elrendezésére.

Gyanút kelthet, ha az óralap formája erősen szabálytalan, egyes számok kimaradnak vagy többször szerepelnek, a sorrend felborul, illetve a számok az ábra egyik részére zsúfolódnak. Az is nehézséget jelezhet, ha az illető nem tudja megfelelően megkülönböztetni a kis- és nagymutató szerepét, vagy nem sikerül a megadott időpontot ábrázolnia. Egyetlen szokatlan rajz azonban még nem bizonyít betegséget, mert látászavar, kézremegés, iskolázottsági különbség vagy az utasítás félreértése is befolyásolhatja az eredményt.

Gyakran alkalmazott eljárás a három szó megjegyzésére és későbbi felidézésére épülő próba is. Ennek során az érintett három, egymással össze nem függő szót hall, amelyeket először azonnal megismétel, majd néhány perccel később segítség nélkül próbál visszamondani. A köztes időben más feladatot végezhet, így nem tudja folyamatosan ismételgetni a kifejezéseket. A próba főként az új információk rögzítéséről és késleltetett előhívásáról adhat képet. Az eredményt ugyanakkor stressz, hallásromlás, figyelmetlenség vagy rosszul megválasztott, ismeretlen szavak is ronthatják.

A verbális fluenciatesztben meghatározott idő – gyakran egy perc – alatt kell minél több, egy adott csoportba tartozó szót felsorolni. Ilyen kategória lehet például az állatok vagy a gyümölcsök neve. A feladat nem csupán a szókincset méri: szükség van hozzá gyors keresésre az emlékezetben, megfelelő figyelemre, rendszerezésre és arra is, hogy az illető elkerülje ugyanazon szavak ismétlését. A feltűnően kevés válasz vagy a gyakori elakadás további vizsgálatot indokolhat, de a teljesítményt a nyelvtudás és az iskolázottság is jelentősen befolyásolja.

Egyszerű tájékozódási kérdésekkel azt lehet megfigyelni, hogy az illető tisztában van-e az aktuális dátummal, a tartózkodási helyével és a napszakkal. Az alkalmi tévesztés még nem feltétlenül jelent problémát: a hét napját bárki összekeverheti, különösen akkor, ha nincs állandó napirendje. Aggasztóbb lehet, ha valaki rendszeresen nem tudja, hol van, milyen évszakot írunk, vagy egy jól ismert környezetben sem képes eligazodni.

A hétköznapi feladatok megfigyelése sok esetben többet mondhat, mint egy egyszeri otthoni teszt. Figyelmeztető jel lehet, ha valakinek egyre nagyobb nehézséget okoz a korábban rutinszerűen kezelt gyógyszerek beosztása, a számlák rendezése, egy ismert recept követése vagy a háztartási készülékek használata. Nem az egyszeri figyelmetlenség a döntő, hanem az, hogy a képességek a korábbi szinthez képest tartósan és fokozatosan romlanak-e.

Az otthoni próbákat nem érdemes sűrűn megismételni, mert az illető megtanulhatja a feladatokat és a helyes válaszokat, így az eredmény félrevezetően javulhat. Célszerűbb feljegyezni, milyen változásokat és mikor tapasztalt a család, majd ezekkel az információkkal orvoshoz fordulni. A szakember szabványosított tesztekkel, kórelőzménnyel, fizikális vizsgálattal és szükség esetén további eljárásokkal tudja tisztázni, mi állhat a panaszok hátterében.

Figyelmébe ajánljuk

Ez az egy perces otthoni, írásbeli teszt segíthet a demencia korai felismerésében

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!