Az emberek meglepően jól megjósolják, mikor fognak meghalni – egy ponton azonban sokan tévednek

Vajon hány éves koráig fog élni? Egy hosszú távú japán vizsgálat szerint az erre adott válasz nem feltétlenül légből kapott: saját becslésünk bizonyos mértékig valóban összefügghet a tényleges élettartamunkkal. A legtöbben azonban ugyanabba az irányba tévednek, és rövidebb jövőt képzelnek maguk elé annál, mint amennyi végül megadatik nekik.

Egyetlen kérdés, amely évtizedekre előre mutatott

Hány éves koráig számít arra, hogy élni fog? Erre a szokatlanul személyes kérdésre kellett válaszolniuk egy nagyszabású japán felmérés résztvevőinek. A kutatók ezután csaknem három évtizeden át követték nyomon a sorsukat, hogy kiderítsék, van-e kapcsolat az emberek saját várakozásai és tényleges élettartamuk között.

Az elemzéshez a Japán Öregedési és Egészségdinamikai Tanulmány adatait használták fel. Az országosan reprezentatív kutatásba Japán különböző részein élő, legalább 60 éves felnőtteket vontak be.

A vizsgálat kezdetén 2447 embert kérdeztek meg arról, milyen életkort tartanak reálisnak önmaguk számára. A válaszadók közül 393-an nem tudtak becslést adni, a többiek viszont 63 és 120 év közötti életkort jelöltek meg.

Akik hosszabb életre számítottak, általában tovább is éltek

A következő 28 év során 1514 olyan résztvevő halt meg, aki korábban megmondta, várakozása szerint hány éves koráig fog élni. A halálozások időpontját az esetek hozzávetőleg 98 százalékában hivatalos lakossági nyilvántartások vagy a családtagoktól származó információk alapján lehetett meghatározni.

Ez lehetőséget adott arra, hogy a kutatók összevessék az évtizedekkel korábban megadott életkort a tényleges adatokkal. Az eredmények alapján nem volt teljesen véletlenszerű, ki milyen hosszú életet jósolt magának. Minél távolabbi életkort jelölt meg valaki, átlagosan annál tovább élt.

Az összefüggés akkor is kimutatható maradt, amikor a kutatócsoport számításba vette a résztvevők életkorát, nemét, egészségi állapotát, társadalmi helyzetét és gazdasági körülményeit. Saját várakozásaink tehát hordozhatnak valamennyi információt arról, milyen hosszú élet állhat előttünk.

Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy bárki pontosan meg tudná mondani halálának várható időpontját.

A többség túl rövidre becsülte a saját jövőjét

A vizsgálat legérdekesebb eredménye nem csupán az volt, hogy az előrejelzések kapcsolatban álltak a későbbi élettartammal. A kutatók egy jellegzetes tévedést is azonosítottak: az emberek hajlamosak voltak kevesebb időt jósolni maguknak annál, mint amennyit végül éltek.

Azok közül, akiknél már meg lehetett állapítani a becslés helyességét, körülbelül 59 százalék érte meg, majd haladta túl azt az életkort, amelyet évtizedekkel korábban saját maga számára valószínűsített.

A résztvevők tehát csoportszinten képesek voltak valamelyest érzékelni az élettartamuk közötti különbségeket, az egyéni jóslatok mégis jelentős pontatlanságot mutattak. A statisztikai modell szerint minden egyes plusz év, amelyet valaki hozzátett a saját becsléséhez, mindössze körülbelül 0,12 évvel hosszabb előre jelzett túléléssel társult.

Egy tíz évvel magasabbra tett becslés így nem jelentett automatikusan tíz további életévet. A válasz inkább halvány jelzésnek tekinthető, nem pedig személyre szabott visszaszámlálásnak.

Nem a derűlátás hosszabbította meg bizonyítottan az életet

Kézenfekvő lenne arra gondolni, hogy a hosszú életbe vetett hit önmagában kedvezően hat a túlélésre. A tanulmányból azonban ilyen következtetést nem lehet levonni.

A kutatás megfigyeléses jellegű volt, ezért csak kapcsolatot tudott kimutatni, közvetlen ok-okozati viszonyt nem. Az eredmények nem bizonyítják, hogy a pozitív gondolkodás meghosszabbítaná az életet, vagy hogy a magasabb életkor megjelölése bármilyen módon védelmet jelentene.

Valószínűbb, hogy az emberek saját becsléseik kialakításakor számos olyan körülményt is figyelembe vesznek, amelyek a kutatók előtt részben rejtve maradhatnak. Érzékelhetik fizikai állapotukat, ismerhetik életmódjukat, korábbi betegségeiket vagy családjuk egészségi történetét. Aki erősnek és egészségesnek érzi magát, könnyebben számíthat hosszú életre, miközben valóban jobb túlélési esélyekkel rendelkezhet.

Bár az elemzés során több egészségi és társadalmi tényezőt is figyelembe vettek, nem zárható ki, hogy további, nem vizsgált jellemzők egyaránt alakították a válaszokat és a későbbi élettartamot.

A 80 éves kor különösen vonzó válasznak bizonyult

A becslések között feltűnően gyakran szerepelt a 80 év. Ennek egyik lehetséges oka, hogy ez az életkor közel állt a japán lakosság, férfiakra és nőkre együttesen számított, születéskor várható élettartamához.

Elképzelhető tehát, hogy sokan nem kizárólag saját állapotukból indultak ki, hanem egy közismert társadalmi átlaghoz igazították a válaszukat. Ez a kapaszkodó azonban félrevezető lehetett.

A születés pillanatában számított várható élettartam nem azonos azzal, hogy egy már 60, 70 vagy még idősebb ember átlagosan hány további évre számíthat. Aki eljutott az időskorig, már maga mögött hagyta azokat a fiatalkori veszélyeket, betegségeket és más korai kockázatokat, amelyek lefelé módosítják a születéskor meghatározott népességi átlagot.

Egy idős ember számára ezért a jelenlegi életkora és neme alapján kiszámított fennmaradó várható élettartam jóval használhatóbb támpontot adhat. Az általános adat ráadásul eltakarhatja az egyes társadalmi csoportok közötti különbségeket is.

A tanulmány ugyanakkor nem igazolta, hogy kifejezetten a 80 éves korhoz való igazodás okozta volna az alábecslést. Ez csupán az eredmények egyik lehetséges magyarázata.

A nők gyakrabban élték túl a saját várakozásaikat

Nem minden résztvevő tévedett azonos mértékben. A nők nagyobb valószínűséggel élték túl az általuk korábban megjelölt életkort. Hasonló mintázat jelent meg a több évet iskolában töltő embereknél is. Ezzel szemben azok, akiknek kedvezőtlenebb volt az egészségi állapotuk, ritkábban haladták meg saját becslésüket.

Az iskolázottság egy másik érdekes különbséggel is összekapcsolódott. A magasabb végzettségű résztvevők kevésbé hajlottak arra, hogy öttel osztható, kerek életkort – például 75, 80 vagy 85 évet – mondjanak. Válaszaik első pillantásra átgondoltabbnak és személyesebbnek tűnhettek, ám ettől még nem lettek pontosabbak. Körükben is gyakran előfordult, hogy kevesebb hátralévő évet feltételeztek a valóságosnál.

A tévedés a nyugdíjas éveket is befolyásolhatja

Saját élettartamunk megbecsülése nem pusztán a jövő iránti kíváncsiságról szól. A válasz hatással lehet arra is, hogyan tervezzük meg időskori pénzügyeinket, megtakarításainkat és kiadásainkat.

- A várható élettartam alulbecslése elégtelen nyugdíjalapokhoz vezethet, míg a túlbecslése szükségtelen takarékossághoz vagy akár szegénységhez is vezethet – fogalmaztak a kutatók.

Aki túl rövid időszakra készül, annak idősebb korában elfogyhat a félretett pénze. Aki viszont a valószínűnél lényegesen hosszabb életre tervez, szükségtelenül korlátozhatja jelenlegi kiadásait, és olyan életszínvonalról mondhat le, amelyet anyagi helyzete egyébként lehetővé tenne.

A kutatócsoport szerint a pénzügyi tervezést segíthetné, ha az emberek könnyebben hozzáférnének a jelenlegi életkoruk és nemük alapján meghatározott, fennmaradó várható élettartamra vonatkozó adatokhoz. Ezek sem jelentenének személyes jóslatot, de árnyaltabb kiindulópontot kínálnának, mint a teljes népességre vonatkozó egyetlen átlagérték.

A várakozások idővel megváltozhatnak

Az eredmények értelmezésekor több korlátozást is figyelembe kell venni. A résztvevőknek csak egyszer, a kutatás kezdetén kellett megmondaniuk, meddig számítanak élni. A vizsgálat ezért nem mutatja meg, hogyan módosult volna válaszuk az eltelt évtizedek során.

Egy új betegség felismerése, az orvostudomány fejlődése vagy egy közeli hozzátartozó elvesztése egyaránt átformálhatja azt, hogyan gondolkodunk saját életünk hosszáról. Ezeknek a változásoknak a hatását az egyszeri adatfelvétel miatt nem lehetett követni.

A kutatók nem rendelkeztek részletes információkkal a résztvevők szüleinek élettartamáról sem, holott a családi tapasztalatok a saját várakozásokat és a tényleges kilátásokat egyaránt befolyásolhatják.

Az eredmények általánosíthatósága szintén korlátozott. A vizsgálat kizárólag Japánban élő idősebb emberek adataira épült, ezért nem lehet biztosan kijelenteni, hogy ugyanez a mintázat fiatalabb korosztályokban vagy más országok lakosságánál is megjelenne.

Saját becslésünk többet elárulhat rólunk, mint hinnénk

A vizsgálat nem kínál módszert a halál időpontjának megjóslására, és nem támasztja alá azt az elképzelést sem, hogy pusztán optimizmussal éveket nyerhetnénk. Arra viszont rámutat, hogy az emberek saját jövőjükről alkotott elképzeléseiben lehet valamennyi valós információ.

A válaszainkat feltehetően mindaz alakítja, amit egészségi állapotunkról, szokásainkról és életkörülményeinkről tudatosan vagy ösztönösen érzékelünk. Ezek a személyes benyomások azonban könnyen keveredhetnek leegyszerűsítő társadalmi átlagokkal, ezért az egyéni becslések jelentős hibát hordozhatnak.

A japán résztvevők többsége végül kellemes értelemben tévedett: életük hosszabbnak bizonyult annál, mint amire korábban számítottak. A jövő tehát sokuk számára több időt tartogatott, mint amennyit saját maguknak jósoltak.

A becslést időről időre érdemes újragondolni

Az, hogy hány életévre számíthatunk, nem egyetlen alkalommal rögzíthető, változatlan adat. Egy új betegség, az életmód átalakulása, a családi előzmények pontosabb megismerése vagy az orvosi kezelések fejlődése mind módosíthatja a kilátásokat. Érdemes ezért bizonyos időközönként felülvizsgálni a korábbi elképzeléseket, különösen nagyobb egészségi vagy élethelyzeti változás után. Ez nem a halál időpontjának kiszámítását jelenti, hanem azt, hogy a pénzügyi és gyakorlati terveket az aktuális körülményekhez lehessen igazítani.

Figyelmébe ajánljuk

Mi a hosszú élet titka? Egy 117 éves nő DNS-e árulhatja el a választ

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!