Dongaláb tünetei, vizsgálata és kezelése
A dongaláb a lábfejek leggyakoribb tartási rendellenessége. Az esetek egy részében veleszületett problémáról van szó, máskor viszont a méhen belüli téraránytalanság okozhatja.
A ’lóláb’-szerű tartásban álló lábfejek kóros elhelyezkedését az okozza, hogy a sarok hossztengelye a test középvonala felé tér el, az ún. ugróízületek közül a felső hajlított, az alsó pedig a középvonal felé néz, ezáltal a talpak szinte teljes egészében egymás felé - súlyosabb esetben még feljebb is fordulva – néznek. A lábfej végén lévő ujjak is többnyire be vannak hajlítva. Az egész kép a hordó dongáira emlékeztet, innen az elnevezés.
A dongaláb előfordulása
A veleszületett dongaláb gyakorisága 1 ezrelék körül van az élve születettek között. A fiú: lány arány 2:1, az esetek felében kétoldali az elváltozás. Körülbelül 10%-nál bizonyos öröklődést kimutatni: a családon belüli ismétlődés 2-5% között mozog, azonban a halmozódás több, mint tízszeresére is emelheti a kockázatot.
A dongaláb (pes equinovarus congenitus) az egyik leggyakoribb veleszületett mozgásszervi rendellenesség, amelynél a lábfej befelé és lefelé fordul, a sarok pedig nem éri a talajt. A csontok, izmok és inak rendellenes fejlődése miatt alakul ki, gyakran mindkét lábat érinti. Korai, gyakran már a terhesség alatt diagnosztizált állapot, amely megfelelő, korán megkezdett (többnyire Ponseti-módszer szerinti gipszelés és gyógytorna) kezeléssel teljesen korrigálható
Forrás: Shutterstock
A dongaláb okai
A háttérben lévő okokat teljes egészében a mai napig sem ismerjük egészében. A családon belüli halmozódás mellett egyesek szerint környezeti tényezők, hatások is szükségesek kialakulásához. Az alsó végtag fejlődése súlyos zavart szenved a csontok kialakulásakor megjelenő csírasejtek sejtosztódási és vándorlási rendellenességei miatt.
A méhen belüli téraránytalanságból, elhelyezkedési rendellenességből eredő szerzett dongaláb általában jóval enyhébb és jobb gyógyhajlamot mutat. El kell tudni különíteni az egyéb, lábfejtartási rendellenességektől, mint a pes adductus (befelé tekintő lábfej), pes calcaneus vagy calcaneovalgus (congenitus) (’felcsapott’ láb) és a különböző fektetési ártalmaktól.
Mivel az esetek egy részében rendszerbetegségek, illetve szindrómák résztüneteként is megjelenhetnek, érdemes minden, egyéb szervrendszert érintő elváltozást is komolyan kivizsgáltatni.
A dongaláb tünetei
A tünetek általában megszületéskor válnak egyértelművé: a jellegzetes hordó dongaszerű lábboltozat azonnal feltűnik a vizsgáló személyzetnek. A kóros tartású ízületek a már méhen belül kialakult izomzsugorodás miatt kötött tapintatúak, a szalagok, inak megrövidültek, egyes, a sarkot és boltozatot alkotó lábcsontok részlegesen ki is ficamodhatnak, majd kóros formát öltenek. A képet színezi a lábszár és lábfej sorvadt állapota és a csontok izomzata. Bár a kép jellegzetes, az egyes klinikai esetek oldaliság, súlyosság tekintetében jelentősen különbözhetnek egymástól.
A dongaláb lefolyása
Általánosságban elmondható, hogy az újszülött, kora csecsemőkorban megkezdett kezelések mellett lényegesen jobb javulás érhető el, mint a későbbi életkorban indított beavatkozásokkal. A súlyosság fokának megállapítására jó megközelítéssel alkalmas a vádli izomzatának összehasonlító vizsgálata. Tömegében kifejezetten csökkent lábszárizom rosszabb prognózist jelenthet.
A dongaláb diagnózisa
A diagnózis már a megszületéskor felállítható. Az újszülött-osztályos ellátás részeként ortopédiai konzílium, szakorvosi vizsgálat történik, alapos családi háttér feltérképezésével, esetleg röntgenvizsgálatok elvégzésére is szükség lehet.
A dongaláb terápiája
Az újszülött-osztályon, alapos átmozgatás, masszírozás után, jó egyhetes korban körkörös gipszet kap az újszülött, miután óvatos redresszió történt: ilyenkor igyekeznek az anatómiailag normálishoz közeli állapotban rögzíteni a végtago(ka)t. A heti-kétheti újragipszelések alkalmával újabb redresszió történik.
Ezek sikertelensége esetén, súlyos esetben már akár 3-4 hónapos korban is, műtétre kerülhet sor. Ilyenkor az ízületi tokok átvágásával, bemetszésével az izomrövidüléseket oldják. Hasonlóan járnak el az inakkal, szalagokkal is. A lényeg a kórosan kötött ízületek felszabadítása.
Minél később kezdik meg a kezelést, annál kevésbé várható teljes járási funkció: ilyenkor a konzervatív kezelés részeként ortopédiai cipő viseletétét szokták javasolni kiegészítésként.
Élet a dongalábbal
A korai felismerés után megkezdett helyes gyógymóddal akár 100%-os javulást is elérhetünk, a később végzett kezeléssel egyre csökken ez az érték, így annak esélye is, hogy teljes életet éljen kis betegünk. Utóbbi feltétele lehet rendszeres megjelenés gyógytornász foglalkozásokon is.
A modern kezelés szemlélete az elmúlt évtizedekben jelentősen változott
Ma világszerte a Ponseti-módszer számít az elsőként választandó, evidence based eljárásnak a veleszületett dongaláb kezelésében. Ez egy speciális, lépésről lépésre végzett manipulációs és gipszelési technika, amely során a lábfejet meghatározott sorrendben korrigálják, általában heti rendszerességgel cserélt gipszek segítségével. A nemzetközi szakirodalom szerint az esetek több mint 90%-ában sikeres funkcionális eredményt biztosít, ha időben, megfelelő szakértelemmel alkalmazzák. A módszer részletes leírása és eredményessége több nagy esetszámú vizsgálatban is igazolást nyert.
A kezelési folyamat fontos része az Achilles-ín rövidülésének oldása, amelyet sok esetben egy rövid, helyi érzéstelenítésben végzett ínátmetszéssel (tenotomia) oldanak meg. Ez a beavatkozás ijesztően hangozhat a szülők számára, valójában azonban gyors, biztonságos és jelentősen javítja a végső korrekció esélyét. A beavatkozást követően ismét gipszrögzítés történik néhány hétig.
A sikeres kezdeti korrekció után a kezelés nem ér véget
Az egyik legfontosabb szakasz a fenntartó terápia, amely speciális, sínes cipő (abdukciós sín) viselését jelenti. Ezt kezdetben napi 23 órán át, később alvásidőben kell hordani, általában 3–4 éves korig. A visszaesés (relapszus) leggyakoribb oka a sín nem megfelelő viselése. A nemzetközi tapasztalatok szerint a szülői együttműködés kulcsszerepet játszik a hosszú távú sikerben.
A dongaláb nem fájdalmas állapot az újszülött számára
A csecsemők általában jól tolerálják a gipszelést is, és gyorsan alkalmazkodnak az új helyzethez. A szülők számára azonban lelkileg megterhelő lehet a diagnózis és a hosszan tartó kezelés. Ilyenkor sokat segíthet a részletes tájékoztatás, a kezelőorvossal való bizalmi kapcsolat és akár sorstársi közösségek felkeresése is.
A kezeletlen dongaláb súlyos mozgáskorlátozottsághoz vezethet
A gyermek a láb külső élén vagy akár a lábfej felső részén járhatna, ami fájdalmat, bőrkeményedést, fekélyeket okozna, és jelentősen rontaná az életminőséget. A modern terápiának köszönhetően azonban ma már ritkán találkozunk ilyen előrehaladott állapotokkal a fejlett egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országokban.
Hosszú távon a sikeresen kezelt gyermekek többsége teljes értékű életet élhet
Sportolhatnak, futhatnak, táncolhatnak, a mozgásfejlődés üteme többnyire nem marad el számottevően társaikétól. Előfordulhat enyhe vádli-aszimmetria vagy kisebb lábméret-különbség az érintett oldalon, de ez funkcionális problémát általában nem okoz.
Serdülő- és felnőttkorban ritkán jelentkezhet merevség, csökkent boka-mozgékonyság vagy terhelésre jelentkező fájdalom, különösen, ha a korrekció nem volt teljes vagy relapszus alakult ki. Ilyenkor ortopédiai kontroll és szükség esetén korrekciós beavatkozás javasolt.
A korai szűrés szerepe kiemelkedő
Ma már bizonyos esetekben a dongaláb ultrahangvizsgálattal a várandósság alatt is felismerhető. A prenatális diagnózis lehetőséget ad arra, hogy a szülők időben felkészüljenek, és már a születést követő első napokban ortopédiai szakellátásban részesüljön az újszülött.
Összegezve
Összességében elmondható, hogy bár a dongaláb látványos és első pillantásra ijesztő rendellenesség, a korszerű, időben megkezdett kezeléssel az esetek döntő többségében kiváló funkcionális eredmény érhető el. A kulcs a korai felismerés, a szakszerű, protokollalapú ellátás és a család kitartó együttműködése. A legfontosabb az, hogy a dongaláb ma már jól kezelhető állapot. A diagnózis első pillanata ijesztő lehet a család számára, de a korszerű, protokollalapú ellátás és a szülők kitartó együttműködése mellett a gyermek esélyei rendkívül jók.
Gyakori kérdések a dongalábról
Fáj-e a dongaláb az újszülöttnek?
A veleszületett dongaláb önmagában nem fájdalmas állapot a csecsemő számára. A láb kóros tartása a méhen belül alakul ki, az izmok és inak rövidülése miatt, de ez nem jár akut fájdalommal. A kezelési folyamat – beleértve a gipszelést és az esetleges Achilles-ín átmetszést – megfelelő szakmai kivitelezés mellett jól tolerálható. A csecsemők gyorsan alkalmazkodnak, és a legtöbb esetben nem mutatnak tartós fájdalomra utaló jeleket.
Mi okozza pontosan a dongalábat?
A pontos ok nem minden esetben tisztázott. A szakirodalom több tényezőt is feltételez: genetikai hajlamot, embrionális fejlődési zavart, valamint bizonyos környezeti hatásokat. A családi halmozódás ismert jelenség, de az esetek többsége sporadikus, vagyis nem mutatható ki egyértelmű örökletes minta. Bizonyos szindrómák, idegrendszeri betegségek (például spina bifida) részeként is megjelenhet, ezért a teljes kivizsgálás elengedhetetlen.
Kimutatja-e a terhességi ultrahang?
Sok esetben igen. A második trimeszterben végzett ultrahangvizsgálat során gyakran felismerhető a láb kóros tartása. Ugyanakkor előfordulhat álpozitív lelet is, amikor a láb csak átmenetileg tart rendellenes helyzetet. A prenatális diagnózis lehetőséget ad arra, hogy a szülők időben ortopédiai konzultáción vegyenek részt, és felkészüljenek a születés utáni kezelésre.
Összetéveszthető más lábdeformitással?
Igen, ezért fontos a szakorvosi vizsgálat. A dongalábat el kell különíteni például a pes adductustól (befelé forduló lábfej), a calcaneovalgus deformitástól („felcsapott” láb), illetve az úgynevezett tartási eltérésektől, amelyek gyakran spontán rendeződnek. A valódi dongaláb merev, passzívan nehezen korrigálható eltérés, míg a tartási deformitások többnyire könnyen kimozgathatók.
Mennyi ideig tart a kezelés?
A kezdeti gipszelési szakasz általában 5–8 hétig tart, heti cserékkel. Ezt követi a fenntartó sínviselés, amely több éven át szükséges lehet, legtöbbször 3–4 éves korig, főként alvás közben. A teljes kezelési idő tehát hosszú, de az aktív korrekciós szakasz viszonylag rövid.
Mi az a Ponseti-módszer?
A Ponseti-módszer ma a nemzetközi irányelvek szerint az elsőként választandó kezelés veleszületett dongaláb esetén. Lényege a fokozatos, meghatározott sorrendben végzett manuális korrekció és gipszrögzítés, amelyet szükség esetén Achilles-ín tenotomia egészít ki. A módszer hatékonysága rendkívül magas, megfelelő együttműködés mellett az esetek több mint 90%-ában jó funkcionális eredmény érhető el.
Szükséges-e minden esetben műtét?
Nem. A korszerű, korán megkezdett Ponseti-kezelés mellett a klasszikus, kiterjedt műtétek aránya jelentősen csökkent. Kisebb beavatkozás, például Achilles-ín átmetszés gyakran szükséges, de ez nem számít nagyműtétnek. Komplexebb műtéti korrekcióra ma már csak elhanyagolt vagy visszaeső esetekben kerül sor.
Kiújulhat-e a dongaláb?
Igen, különösen akkor, ha a fenntartó sínviselés nem történik az előírt módon. A relapszus a kezelést követő években is előfordulhat, ezért rendszeres ortopédiai kontroll javasolt. Időben felismerve a visszaesés legtöbbször ismételt gipszeléssel korrigálható.
Lesz-e különbség a két láb mérete között?
Kétoldali dongaláb esetén ez kevésbé feltűnő, egyoldali érintettségnél azonban gyakori, hogy az érintett láb valamivel kisebb marad. A vádli izomzata is lehet vékonyabb. Ezek az eltérések többnyire esztétikai jellegűek, funkcionális problémát ritkán okoznak.
Sportolhat-e a későbbiekben a gyermek?
A sikeresen kezelt gyermekek túlnyomó többsége teljes értékű mozgásra képes. Futhatnak, úszhatnak, kerékpározhatnak, akár versenysportot is űzhetnek. A mozgásfejlődés általában nem marad el számottevően. Egyéni eltérések természetesen lehetnek, ezért a rendszeres kontrollvizsgálat fontos.
Megelőzhető-e a dongaláb?
Jelenlegi tudásunk szerint nem előzhető meg célzottan. Mivel a pontos ok sok esetben nem ismert, specifikus prevencióról nem beszélhetünk. A várandósgondozás, az egészséges életmód és a genetikai tanácsadás azonban segíthet a kockázatok felmérésében, különösen családi halmozódás esetén.
Milyen szerepe van a gyógytornának?
A gyógytorna kiegészítő szerepet játszik a kezelésben. Segíti az izmok erősödését, az ízületi mozgástartomány fenntartását és a helyes mozgásminták kialakulását. Különösen fontos lehet azoknál a gyermekeknél, akiknél enyhe mozgáskoordinációs eltérés vagy visszaesés gyanúja merül fel.
Befolyásolja-e a későbbi életminőséget?
Korai, szakszerű kezelés mellett a hosszú távú életminőség kiváló lehet. A legtöbb érintett felnőtt teljes értékű, aktív életet él. Kezeletlen vagy későn kezelt esetben azonban tartós mozgáskorlátozottság, fájdalom és ortopédiai szövődmények alakulhatnak ki.
Felhasznált irodalom:
- Gyermekgyógyászat – Prof. Dr. Schuler Dezső – Semmelweis Kiadó
- Az ortopédia tankönyve – Prof. Dr. Vízkelety Tibor - Semmelweis Kiadó
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
