A drog ("drug" – angol) eredeti jelentése szerint olyan vegyületek gyűjtőneve, melyeket a szervezetbe juttatva megváltoztatják az egyén testi, lelki és értelmi funkcióit.
A "drug" eredeti jelentésébe tehát az orvos által felírt gyógyszerek is beletartoznak. Amíg pl. az inzulint a szervezet termeli, hormonról beszélünk, de drug-nak – azaz gyógyszernek nevezzük, ha azt terápiás célzattal juttatjuk a szervezetbe.
A magyar nyelvben drog alatt a pszichoaktív szereket értjük. Drogok ezentúl a gyógynövények azon részei is, amelyekből gyógyhatású anyagokat vonnak ki. Itt most, csak a kábító hatású anyagokkal foglalkozunk a továbbiakban.
Drogok tehát azok a természetes vagy mesterséges anyagok, amelyek az élő szervezetbe jutva megváltoztatják a központi idegrendszer működését, az egyén tudati állapotát, függetlenné teszik a tudatot a külvilág realitásától. A drogok fogyasztására jellemzően örömszerzés, közérzet javítás céljából kerül sor, hiányuk elvonási tünetekkel járhat.
A narkotikumok kábító fájdalomcsillapítók és akut feszültségoldók. Leggyakoribb narkotikum a morfin, annak félszintetikus (pl. heroin), vagy szintetikus származékai. A narkotikus hatású drogok fogyasztói introvertált, magányt kereső egyének, a drogok élvezetére is magányosan, vagy kisebb ("intim") csoportokban kerül sor.
A pszichedelikus hatás lényege, hogy a psziché tudatalatti tartalmait a drogfogyasztó valóságként éli meg (pl. hallucináció formájában). Pszichedelikus hatás jellemzi az LSD-t, meszkalint, pszilocibint, stb. A hallucinációk megfosztják az egyént a valóság felismerésének képességétől, ezáltal is nagyon veszélyesek. LSD esetében tipikus tünet pl. a repülés élménye, melyet olykor nagy magasságból "ki is próbálnak". A pszichedelikus hatás élvezői, erre ösztönösen is ráérezve, társaságban fogyasztják a drogot.
A drogok serkenthetik a fizikai és szellemi teljesítőképességet, csökkentik a fáradtságot. A serkentő hatású drogok leginkább az éjszakai életben fogynak, használóik extrovertált, társasági emberek, akik hajszolják az élet élvezetét. A serkentő hatású drogok "prototípusa" a kokain, melyet a dél-amerikai indiánok fáradtság ellen, pl. nagy távolságok megtételekor használtak kokacserje levelének rágása formájában. A tiszta kokain a legdrágább kábítószer, ezért a "gazdagok drogja", melyet szippantópor formájában fogyasztanak. A fiatalok körében ennek könnyebben elérhető formái terjednek leginkább. Ilyenek pl.:
Speed: Fehér, sárga, vagy rózsaszín por, vagy tabletta. Hatására elmúlik a fáradtság és az éhség, fokozódik az agyi és testi teljesítőképesség, agresszivitást, olykor hallucinációkat vált ki. Rendszeres használata kb. 2 év alatt tönkreteszi a belső szerveket, akár halált is okozhat. A fokozott szívműködés és vérnyomás szívinfarktushoz, stroke-hoz vezethet. Elvonási tünetként mély depresszió lép fel. A speed alapja az amfetamin, mely Magyarországon depresszióelleni gyógyszerként is forgalomban volt a hatvanas évekig.
Teljesítményfokozó hatását a II. világháború során a katonák és a sportolók is kihasználták. 1971. óta tiltott doppingszer. Napjainkban tipikus "parti-drog", főként diszkókban, "házibulikban" fogyasztják. Egyaránt használt szippantóporként, tablettában vagy vénás injekció formájában. Főként pszichés függést vált ki, testi függőség kevésbé jellemzi.
Ecstasy: Sokszor kedves figurákat ábrázoló tabletta. Hatása hasonló a speed hatásához, de lényegesen erősebb az érzelmi hatása. A hatására jellemző az alaphangulat fokozása mind pozitív, mind negatív irányba. Tartós alkalmazása agykárosodást, szív-, máj-, vesebetegségeket okozhat. Megvonása súlyos depresszióhoz vezet, ami újabb adagok bevételére készteti a fogyasztóját. Már 1-2 tabletta is halálos lehet, nagyon sok esetben a házilag előállított tabletták magas szennyezőanyagtartalma miatt.
MDMA (metiléndioxid-metamfetamin): Tabletta, kapszula, ill. por formájában fogyasztott tipikus parti-drog. Korábban pszichiátriai betegségek kezelésére alkalmazták. Hatásának lényege az amfetamin származékok serkentő hatása és a boldogságérzés kombinációja. A házilag gyártott tabletták gyakorta szennyezett, veszélyes anyagok.
A nyugtatók csökkentik a szorongást, feszültséget. Gyógyszertárakban is kapható gyógyszerek, melyeket szorongásos kórképek kezelésére alkalmaznak. Legelterjedtebbek a benzodiazepin származékok. Testi függőséget is okozhatnak, de jellemzőbb az erős pszichés kötődés.
A deliránsok álomszerű hallucinációkat váltanak ki. Leggyakrabban növényi alkaloidok. Gyakori a testi függőség, ezért fogyasztásuk különösen veszélyes.
Bármely természetes vagy szintetikus drogtól való testi és/vagy lelki függés.
Idővel a máj egyre nagyobb és nagyobb mennyiségű drogok gyors lebontására lesz képes, ezért a kívánt hatás elérése egyre nagyobb dózisokat kíván. Tolerancia szinte bármelyik drog mellett kialakul, leggyakrabban a napi rendszerességgel fogyasztott drogok (alkohol, nyugtató), valamint morfin és származékai mellett figyelhetjük meg.
A drogfogyasztás és -függőség gyakoriságáról hozzávetőleges információink sincsenek. Ha a legális drogokat (nikotin, koffein, alkohol, nyugtatók, stb.) is figyelembe vesszük, kevesebben vannak, akik valamilyen mértékben nem érintettek.
A drogfogyasztás társadalmi jelentőségéről szólva ki kell emelni a népegészségügyi, szociális és kriminális jelentőséget.
A népegészségügyi jelentőséget a drogok által okozott betegségek igen magas gyakorisága és halálozási aránya adja meg. Szociális jelentőségét főként a drogfogyasztók családja érzékeli. A drogok igen jelentős mértékben járulnak hozzá a munkaképtelenséghez, a társadalmi-gazdasági lecsúszáshoz, hajléktalansághoz, munkanélküliséghez. A bekövetkezett társadalmi ellehetetlenülés, mintegy ördögi körként fokozza a drogok fogyasztását. Ennek anyagi vonzatai pedig egyre gyakoribb és egyre súlyosabb bűncselekmények elkövetésére kényszerítheti a drogfüggőt a bolti lopástól kezdve a prostitúción át az életellenes bűncselekményekig.
A drogfogyasztás részben közvetlenül, pl. fertőzött injekciós tűk közös használata által, részben közvetetten, pl. a prostitúció révén széles teret biztosít a fertőző betegségek terjedésének is (pl. HIV, hepatitisz talaján kialakuló májkóma, nemi betegségek, stb.).
A drogfüggőség gyógyításának lehetséges módszerei a fogyasztott kábítószer típusától és a függőség súlyosságától, típusától függ. A függőség gyógyításának minden esetben speciálisan képzett addiktológus szakorvos irányítása alatt kell történnie. A kezelésnek ki kell terjednie az elvonási tünetek enyhítésére, a drog iránti "vágy" megszüntetésére és az egyén társadalmi rehabilitációjára is. A gyógyulás az ok (depresszió, szorongás, szociális feszültségek, családi konfliktusok, munkanélküliség, hajléktalanság, stb.) megszüntetése nélkül nem lehet tartós, így a gyógyításba az addiktológuson kívül pszichiáternek, a családorvosnak, védőnőnek, a szociálpolitikának és az egyén családjának is részt kell vállalnia.
A megelőzés elsősorban társadalmi feladat, melynek alapja a harmonikus családi élet feltételeinek megteremtése, a munkaerőpiacon "eladható" szakképesítés megszerzése, a kellően meggyőző felvilágosító tevékenység. A megelőzés kulcspontja az egészséges élet melletti elkötelezettség motivációjának, a teljes értékű, számottevő feszültség nélküli emberi élet feltételeinek megteremtése. A megelőzés optimális esetben már az első általános iskolai osztályban el kell kezdődjön.
Az Országos Rendőrfőkapitányság Ifjúságrendészeti Osztályának önálló iskolai nevelési programja a DADA. betűszóból nyerte a nevét (Drog, Alkohol, Dohányzás, AIDS), és felöleli a fiatalságot legkomolyabban veszélyeztető társadalmi jelenségeket és megelőzésük lehetőségeit. A programmal bárki kapcsolatba léphet a www.dada-orfk.hu weboldalon.
Az egyéni aktuális problémák megoldásában az egyénileg hívható ingyenes 24-órás segélyszolgálatok állnak az érintettek rendelkezésére. Ezek pontos címét és telefonszámait az internetes keresőkben a +drog +telefon +segély keresőszavakkal könnyen megtudhatja.
Rendszeresen konzultáljunk a drogos társ pszichiáterével, pszichológusával, addiktológusával, vagy éppen lelkészével.
A tudományos meghatározás szerint minden olyan anyag drognak tekinthető, amely a szervezetbe jutva megváltoztatja a testi vagy pszichés működést. Ebbe a körbe a gyógyszerek is beletartoznak. A köznyelv azonban szűkebben használja a fogalmat: legtöbbször azokat az anyagokat nevezzük drognak, amelyek a központi idegrendszerre hatnak, és bódító vagy tudatmódosító hatásuk miatt függőséget okozhatnak.
Nem minden drog okoz azonos mértékű függőséget. Egyes szerek főként pszichés függőséget alakítanak ki – ilyen például a kannabisz vagy sok stimuláns. Más anyagok testi függőséget is kiválthatnak, ami azt jelenti, hogy a szervezet fizikailag is hozzászokik a szerhez, és elvonáskor súlyos tünetek jelentkeznek. Ilyen például az alkohol, az opioidok (például a heroin) vagy egyes nyugtatók.
Pszichés függőség esetén az egyén erős vágyat érez a szer használatára, mert az javítja a hangulatát vagy csökkenti a szorongását. Testi függőség esetén a szervezet alkalmazkodik a drog jelenlétéhez, és hiányában fizikai elvonási tünetek lépnek fel – például remegés, izzadás, hányinger, görcsök vagy súlyos esetben tudatzavar.
A tolerancia azt jelenti, hogy a szervezet idővel hozzászokik a droghoz, ezért ugyanaz a hatás csak egyre nagyobb adagokkal érhető el. Ez a folyamat különösen veszélyes, mert növeli a túladagolás kockázatát.
A drogfogyasztás korai jelei gyakran viselkedésbeli változások formájában jelentkeznek. Ilyen lehet például a hangulatingadozás, az alvási szokások megváltozása, a koncentráció romlása, a tanulmányi vagy munkahelyi teljesítmény visszaesése, valamint a társas kapcsolatok átalakulása. Előfordulhat titkolózás, pénzügyi problémák vagy a korábbi érdeklődési körök elvesztése is.
Az úgynevezett parti-drogok – például az MDMA vagy az ecstasy – gyakran ellenőrizetlen körülmények között készülnek, ezért a hatóanyag mennyisége és a szennyező anyagok jelenléte kiszámíthatatlan. Ez jelentősen növeli a mérgezés, a túladagolás vagy a maradandó idegrendszeri károsodás kockázatát.
Igen. Bizonyos drogok – különösen a szintetikus szerek – esetében már egyetlen adag is életveszélyes lehet. A kockázatot tovább növeli az alkohol vagy más gyógyszerek egyidejű használata, mert ezek kölcsönhatásba léphetnek egymással.
A drogfüggőség kezelhető, de általában hosszú folyamat, amely több lépésből áll. A kezelés magában foglalhat orvosi felügyelet mellett végzett elvonást, pszichoterápiát, családi támogatást és társadalmi rehabilitációt. A tartós felépüléshez gyakran szükség van életmódbeli és környezeti változásokra is.
A család támogatása kulcsfontosságú. A függőségből való kilábalás során az érintett személynek stabil érzelmi háttérre, elfogadásra és bizalomra van szüksége. A támogató családi környezet jelentősen növeli a sikeres felépülés esélyét.
Magyarországon több addiktológiai szakrendelés, drogambulancia és segélyvonal működik. A segítséget kérők anonim módon is fordulhatnak ezekhez a szolgáltatásokhoz. A háziorvos vagy pszichiáter szintén segíthet a megfelelő szakellátás felé irányítani az érintetteket.
Felhasznált források: