A depresszió elnevezés mint orvosi fogalom meghatározott lelki betegségre vonatkozik, és nem azonos az időről időre mindenkinél jelentkező szomorúságérzettel. Ha egy személy depresszióban betegszik meg, egyedül nem képes belőle kikerülni. Kezelésre szorul, állapota rosszabbodhat.
A stressz, a szorongás, a depresszió egyaránt kiválthat krónikus, egyéb okra nem visszavezethető köhögést. Ez a köhögéstípus feszült, felfokozott érzelmi helyzetben intenzívebbé válik, a köhögés erősödése pedig csak tovább fokozza a szorongásos panaszokat. Gyakori, hogy a köhögés mellett gyors, felületes légzés is jelen van, ez pedig még tovább ronthatja a beteg állapotát. Ha azonban az érintett nyugodt, relaxált állapotban van, esetleg olyan dolgot csinál, amit élvez, a köhögése szinte teljesen el is múlik.
A Meniére-betegségnek nincs pszichés eredete, mivel alapvetően fizikai, belső fülhöz kötődő kórfolyamat okozza, nevezetesen az endolymphatikus folyadék felhalmozódása és az ezzel járó belső fül nyomásváltozás. A pszichés tényezők, mint a stressz vagy szorongás, nem váltják ki a betegséget, de fokozhatják a tünetek súlyosságát vagy a rohamok gyakoriságát.
Igen, a neuroszifilisz társulhat depresszióval, mivel a fertőzés a központi idegrendszert érinti, és gyulladásos vagy degeneratív folyamatokat indíthat el az agyban, amelyek befolyásolják a hangulatot és az érzelmi szabályozást. A depresszió oka lehet a neuronális károsodás, neurotranszmitter-egyensúly felborulása és az agy gyulladásos folyamatai, amelyek csökkent hangulati stabilitást és motivációt okoznak.
Igen, a prolaktin-hiány (hipoprolaktinémia) társulhat depresszióval, bár a kapcsolat nem minden esetben közvetlen vagy jól dokumentált. A prolaktin szerepet játszik az agyi neuroendokrin szabályozásban, és befolyásolhatja a hangulatot, a stresszválaszt és az érzelmi stabilitást. Hipoprolaktinémia esetén előfordulhat hangulatzavar, ingerlékenység, szorongás és depressziós tünetek.
Igen, a Wilson-kór társulhat depresszióval. A betegség során a réz felhalmozódik az agyban, különösen a bazális ganglionokban és más idegrendszeri régiókban, ami nemcsak mozgászavarokat, hanem hangulati és viselkedésbeli tüneteket is okozhat. A betegek gyakran tapasztalnak hangulatingadozást, motiválatlanságot, fáradtságot és depressziós tüneteket, amelyek néha a neurológiai tünetek előtt jelentkeznek. Emiatt a Wilson-kórban a pszichés tünetek korai felismerése fontos, és a kezelés (rézcsökkentő terápia) gyakran javítja a hangulatot is.
A mangánhiány és a depresszió-szerű tünetek között nincs közvetlen, bizonyított kapcsolat a tudományos irodalomban. A mangán részt vesz bizonyos agyi enzimek működésében és az antioxidáns védelemben, de hiánya nem ismert arról, hogy önállóan depressziót vagy hangulatzavarokat váltana ki. Súlyos alultápláltság vagy felszívódási zavar esetén több nyomelem hiánya is fennállhat, ami közvetetten ronthatja az idegrendszer működését, de ez nem specifikusan depressziós tüneteket jelent. A depresszió kialakulásában elsősorban genetikai, pszichológiai és neurotranszmitter-relatív tényezők játszanak szerepet.
Igen, a petefészek elégtelenség nagyon gyakran okozhat depresszió-szerű tüneteket, és szoros kapcsolat van a hormonális változások és a hangulati zavarok között. Ennek legfőbb oka az ösztrogén hormon szintjének drámai csökkenése, amely neuroprotektív és hangulatjavító hatással bír az agyban. Az ösztrogén hiánya befolyásolja a neurotranszmitterek, különösen a szerotonin és a dopamin szintjét és működését, ami hozzájárul a lehangoltság, érdektelenség, fáradtság és a depresszióra jellemző egyéb tünetek megjelenéséhez.
Egyre többen fordulnak lelki tanácsért és érzelmi támogatásért a mesterséges intelligenciához, ez azonban komoly kockázatokat rejthet magában
A szezonális depresszió vagy téli fásultság sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, és nemcsak a hangulatot, hanem az alvást, az étvágyat és a mindennapi teljesítményt is befolyásolja.
A rajzok mintái és stílusuk változása utalhat belső érzelmi folyamatokra, de nem értelmezhetők diagnosztikus eszközként.
Mindkét állapot a hangulatzavarok nagy csoportjába tartozik, a finom tünetekben, a lefolyásban, a kimenetelben azonban különböznek, mint ahogy különböző az öröklődés mintázata is.