A depresszió elnevezés mint orvosi fogalom meghatározott lelki betegségre vonatkozik, és nem azonos az időről időre mindenkinél jelentkező szomorúságérzettel. Ha egy személy depresszióban betegszik meg, egyedül nem képes belőle kikerülni. Kezelésre szorul, állapota rosszabbodhat.
A stressz, a szorongás, a depresszió egyaránt kiválthat krónikus, egyéb okra nem visszavezethető köhögést. Ez a köhögéstípus feszült, felfokozott érzelmi helyzetben intenzívebbé válik, a köhögés erősödése pedig csak tovább fokozza a szorongásos panaszokat. Gyakori, hogy a köhögés mellett gyors, felületes légzés is jelen van, ez pedig még tovább ronthatja a beteg állapotát. Ha azonban az érintett nyugodt, relaxált állapotban van, esetleg olyan dolgot csinál, amit élvez, a köhögése szinte teljesen el is múlik.
A Meniére-betegségnek nincs pszichés eredete, mivel alapvetően fizikai, belső fülhöz kötődő kórfolyamat okozza, nevezetesen az endolymphatikus folyadék felhalmozódása és az ezzel járó belső fül nyomásváltozás. A pszichés tényezők, mint a stressz vagy szorongás, nem váltják ki a betegséget, de fokozhatják a tünetek súlyosságát vagy a rohamok gyakoriságát.
Igen, a neuroszifilisz társulhat depresszióval, mivel a fertőzés a központi idegrendszert érinti, és gyulladásos vagy degeneratív folyamatokat indíthat el az agyban, amelyek befolyásolják a hangulatot és az érzelmi szabályozást. A depresszió oka lehet a neuronális károsodás, neurotranszmitter-egyensúly felborulása és az agy gyulladásos folyamatai, amelyek csökkent hangulati stabilitást és motivációt okoznak.
Igen, a prolaktin-hiány (hipoprolaktinémia) társulhat depresszióval, bár a kapcsolat nem minden esetben közvetlen vagy jól dokumentált. A prolaktin szerepet játszik az agyi neuroendokrin szabályozásban, és befolyásolhatja a hangulatot, a stresszválaszt és az érzelmi stabilitást. Hipoprolaktinémia esetén előfordulhat hangulatzavar, ingerlékenység, szorongás és depressziós tünetek.
Igen, a Wilson-kór társulhat depresszióval. A betegség során a réz felhalmozódik az agyban, különösen a bazális ganglionokban és más idegrendszeri régiókban, ami nemcsak mozgászavarokat, hanem hangulati és viselkedésbeli tüneteket is okozhat. A betegek gyakran tapasztalnak hangulatingadozást, motiválatlanságot, fáradtságot és depressziós tüneteket, amelyek néha a neurológiai tünetek előtt jelentkeznek. Emiatt a Wilson-kórban a pszichés tünetek korai felismerése fontos, és a kezelés (rézcsökkentő terápia) gyakran javítja a hangulatot is.
A mangánhiány és a depresszió-szerű tünetek között nincs közvetlen, bizonyított kapcsolat a tudományos irodalomban. A mangán részt vesz bizonyos agyi enzimek működésében és az antioxidáns védelemben, de hiánya nem ismert arról, hogy önállóan depressziót vagy hangulatzavarokat váltana ki. Súlyos alultápláltság vagy felszívódási zavar esetén több nyomelem hiánya is fennállhat, ami közvetetten ronthatja az idegrendszer működését, de ez nem specifikusan depressziós tüneteket jelent. A depresszió kialakulásában elsősorban genetikai, pszichológiai és neurotranszmitter-relatív tényezők játszanak szerepet.
Igen, a petefészek elégtelenség nagyon gyakran okozhat depresszió-szerű tüneteket, és szoros kapcsolat van a hormonális változások és a hangulati zavarok között. Ennek legfőbb oka az ösztrogén hormon szintjének drámai csökkenése, amely neuroprotektív és hangulatjavító hatással bír az agyban. Az ösztrogén hiánya befolyásolja a neurotranszmitterek, különösen a szerotonin és a dopamin szintjét és működését, ami hozzájárul a lehangoltság, érdektelenség, fáradtság és a depresszióra jellemző egyéb tünetek megjelenéséhez.
Az izomsorvadás és a depresszió között mély, kétirányú kapcsolat figyelhető meg, amely mind biológiai, mind életminőségbeli tényezőkre visszavezethető. A krónikus izomvesztéssel járó állapotok gyakran vezetnek a mozgásképesség korlátozódásához és a függetlenség elvesztéséhez, ami az egyik legfőbb kiváltója a súlyos depresszív epizódoknak. Biológiai szinten a depresszió során megemelkedő gyulladásos markerek és a stresszhormonok, mint a kortizol, közvetlenül gátolják az izomsejtek megújulását és gyorsítják a fehérjék lebomlását.
Igen, a tüdőtágulat (emfizéma) és a depresszió között szoros összefüggés áll fenn, mivel a krónikus betegség alapjaiban változtatja meg a páciens életvitelét. A folyamatos légszomj és a fizikai aktivitás beszűkülése miatt a betegek gyakran elszigetelődnek, felhagynak hobbijaikkal, ami rontja az önértékelést és a mentális egészséget. A szervezet állandó oxigénhiányos állapota és a légzési munka miatti kimerültség biokémiai szinten is befolyásolja az agy működését, fokozva a szorongást és a lehangoltságot.
Igen, az agyi ödéma okozhat depresszióhoz hasonló tüneteket, bár ezek többnyire másodlagosak és átmenetiek. A duzzanat nyomást gyakorolhat a hangulatot szabályozó agyi területekre, például a frontális lebenyre vagy limbikus rendszerre, ami levertséget, érdeklődéscsökkenést és motivációhiányt idézhet elő. Emellett a tartós fejfájás, zavartság, alvászavar és a mindennapi funkciók korlátozottsága is hozzájárulhat hangulati problémákhoz.
Igen, a korábban hisztériaként emlegetett állapotok és a depresszió gyakran kéz a kézben járnak, mivel mindkettő alapja az érzelmi önszabályozás zavara lehet. A betegek gyakran tapasztalnak mély lehangoltságot és reményvesztettséget, amikor a fizikai vagy érzelmi tüneteikre nem találnak megnyugtató magyarázatot vagy megoldást. Ez az összefonódás sokszor egyfajta védekezési mechanizmus, ahol a szervezet a tehetetlenség érzésére depresszív visszahúzódással reagál.
Igen, a disszociatív zavar gyakran jár együtt depresszióval. A tartós belső feszültség, az identitásállapotok közötti váltások és az emlékezetkiesések frusztrációt és tehetetlenségérzést kelthetnek. A múltbeli traumák feldolgozatlansága szintén növeli a depressziós tünetek kialakulásának kockázatát. Sok esetben a disszociatív zavar és a depresszió kölcsönösen erősítik egymást, nehezítve a mindennapi működést.
Igen, a korai magömlés gyakran járhat együtt depresszióval. A férfiak számára ez a szexuális probléma érzelmi stresszt, önbizalomvesztést és szorongást okozhat, ami hozzájárulhat a depresszió kialakulásához. Ugyanakkor a meglévő depresszió is ronthatja a szexuális kontrollt, így kölcsönös hatás alakulhat ki a két állapot között. A hormonális vagy neurokémiai eltérések, például a szerotonin szintjének változása, mindkettőt befolyásolhatja.
Igen, a PTSD gyakran együtt jár a depresszióval, és a két állapot kölcsönösen erősítheti egymást. A tartós szorongás, az alvászavarok és a traumatikus emlékek miatt az érintettek könnyen elveszíthetik érdeklődésüket a mindennapi tevékenységek iránt. A reménytelenség érzése és az érzelmi kimerültség hozzájárulhat a depressziós tünetek kialakulásához. Sok betegnél egyszerre jelennek meg a PTSD és a depresszió jelei.
Igen, a Parkinson-kór gyakran okozhat depresszióra emlékeztető tüneteket. Ennek oka, hogy a betegség nemcsak a mozgást szabályozó idegpályákat érinti, hanem azokat az agyi területeket is, amelyek a hangulatért felelősek. A betegek gyakran tapasztalhatnak levertséget, érdeklődéscsökkenést, fáradékonyságot és alvászavarokat. Ezek a tünetek nem csupán a betegség miatti lelki megterhelésből fakadnak, hanem biológiai okokkal is összefüggnek.
A Vakcinainfós orvosokhoz az alábbi kérdés érkezett.
A rövid nappalok, a kevesebb természetes fény és az év végi–év eleji fokozott terhelés sokaknál hangulati romláshoz vezethet a téli hónapokban.
Miután vége van a karácsonyi hajtásnak, sokan depressziós hangulatba süllyednek. De miért?
A karácsonyi időszak felerősíti azt is, ami egyébként csak halk háttérzaj. Ha valaki egyedül tölti az ünnepet, a szorongás nem a magányból fakad feltétlenül, hanem abból a társadalmi elvárásból, hogy „ilyenkor kötelező jól lenni”.