A gyermekágyi emlőgyulladás (mastitis puerperalis) a szoptatás során (jellemzően kezdetekor) bekövetkező gyulladásos betegség, mely általában féloldali, és sok esetben súlyos általános tünetekkel jár.
Az emlő duzzadt, fájdalmas, vérbő, fájdalmas, betapintásra rendkívül érzékeny. A beteg lázas, elesett, influenzaszerű tünetekben szenved. A betegség órák alatt jön létre és gyorsan súlyosbodik.
Emlőtályog, vérmérgezés (szepszis), gennyes cellulitis.
A betegség két legjellemzőbb kórokozója a gennykeltő baktériumok csoportjába sorolt streptococcus és staphylococcus törzsek. A baktériumok szervezetbe jutását az emlőbimbó sérülései, berepedezései segítik elő. Elszaporodásuknak az emlőben pangó tej, az emlők elégtelen kiürülése kedvez.
Szoptatás során jelentkező emlőfájdalom, láz esetén haladéktalanul forduljon orvoshoz. A gyermekágyi emlőgyulladás önmagában nem zárja ki a szoptatást. Amennyiben szövődmény miatt a szoptatás feladására kényszerül, akkor is fontos az emlők tökéletes kiürítése.
Az orvos antibiotikus kezelés végez. Elsőként általában a penicillint választja. Staphylococcus fertőzés, ill. penicillin allergia esetén más antibiotikum adására lesz szükség. Fontos a tályogképződés ("gennyes beolvadás") kizárása. Ez esetben ui. a szoptatás veszélyes a gyermek számára, és kezelése kisebb műtétet igényel.
Az elváltozás diagnózisához használható mammográfia is, de ennek megvannak a korlátai. Akut gyulladásos stádiumban a mammográfia fájdalmas lehet, és a képalkotás is nehezített a duzzanat miatt. Ezért elsőként inkább emlőultrahangot alkalmazunk: gyors, fájdalommentes, és jobban mutatja az esetleges tályogot vagy folyadékgyülemet. Ha a képalkotó eltérés nem tisztán gyulladásos jellegű, vagy nem reagál a kezelésre, akkor a mammográfia és szükség esetén biopszia is javasolt, hogy kizárjunk egy esetleges gyulladásos emlőrákot.
A legfontosabb szabályok:
A gyermekágyi emlőgyulladásról érdemes tudni, hogy a szoptató anyák körülbelül 10%-át érinti élete valamely szakaszában. Leggyakrabban a szülést követő első 6 hétben fordul elő, amikor az emlők tejtermelése még nem állt teljesen összehangoltan a csecsemő igényeivel, és a mellbimbók is sérülékenyebbek. Ez az időszak fokozott figyelmet igényel mind az anyák, mind az egészségügyi szakemberek részéről, mert a gyulladás gyors lefolyása miatt néhány óra alatt is komoly állapot alakulhat ki.
Nem minden mellfeszülés vagy kellemetlen érzés utal gyulladásra. A tejcsatornák elzáródása vagy a mell túltelítődése is okozhat fájdalmat és duzzanatot, de ilyenkor a tünetek többnyire láz nélkül zajlanak, és a kellemetlenség rendszeres szoptatás, fejés vagy meleg borogatás mellett gyorsabban enyhül. Gyulladás esetén viszont a fájdalom élesebb, az érintett terület forró tapintatú, és a láz, hidegrázás, elesettség is megjelenik. Az elkülönítés fontos, mert a valódi mastitis esetében antibiotikumos kezelésre van szükség, míg egyszerű pangás esetén többnyire elég a mell gyakori kiürítése.
Sok édesanya megijed attól, hogy a fertőzés átjut a tejbe, és emiatt abbahagyja a szoptatást. Ez azonban tévhit. A legtöbb esetben a szoptatás nemhogy ártana, hanem kifejezetten segít: a mell rendszeres kiürítése csökkenti a pangást és a baktériumok szaporodásának esélyét. Ha az orvos antibiotikumot ír fel, a választott készítmények általában kompatibilisek a szoptatással, vagyis nem jelentenek veszélyt a csecsemőre. Kivételt képezhet a tályogképződés, amikor a genny miatt a tej már nem biztonságos, ilyenkor a tejtermelés fenntartása fejéssel történik.
A gyógyszeres kezelés mellett fontos a helyi gondoskodás. Meleg borogatás vagy zuhany elősegítheti a tej könnyebb kiürülését, a szoptatás után pedig hűtés (például hideg borogatás vagy káposztalevél) csökkentheti a gyulladást és a fájdalmat. A mellbimbókat szoptatás után célszerű száradni hagyni, vagy esetenként tiszta anyatejjel bekenni, mert annak természetes antibakteriális hatása is van. Repedések esetén bimbóvédő krém vagy lanolin használata javasolt.
Az emlőtályog a legsúlyosabb szövődmény, amely akkor alakul ki, ha a gyulladás helyén körülhatárolt gennygyülem képződik. Ilyenkor a tünetek nem enyhülnek antibiotikum hatására, a fájdalom egyre élesebb, és a bőrön tapintható, kemény, fájdalmas csomó jelenik meg. Ultrahanggal jól felismerhető, és sebészi beavatkozást igényel. A szepszis, bár ritkább, életveszélyes állapot lehet, ezért minden olyan anyának, akinél magas láz, hidegrázás, erős elesettség lép fel, azonnal orvoshoz kell fordulnia.
Az ultrahang az elsődleges vizsgálat, mert gyors, fájdalommentes, és jól kimutatja a tályogot. Mammográfiát inkább akkor végeznek, ha a tünetek nem reagálnak a kezelésre, vagy ha felmerül a gyulladásos emlőrák gyanúja. Ez a ritka, de agresszív daganattípus hasonló tüneteket okozhat (bőrpír, duzzanat, fájdalom), ezért fontos a differenciáldiagnózis. Biopszia csak kivételes esetekben indokolt.
A megelőzés kulcsa a helyes szoptatási technika. Fontos, hogy a csecsemő megfelelően kapja be a mellbimbót és az udvart, mert a helytelen szopás nemcsak sebekhez vezet, hanem a mell kiürülése sem lesz teljes. Az édesanyák számára hasznos a szoptatási tanácsadók segítsége, különösen az első gyermek esetén. A szoptatások közötti mellrész nyomkodása, masszírozása, a túl hosszú szoptatási szünetek kerülése szintén csökkenti a pangást. Higiénés szempontból a kézmosás, tiszta melltartóbetét használata és a bimbósérülések mielőbbi ellátása is fontos.
Nem szabad alábecsülni a lelki terhet sem. A hirtelen fellépő láz, fájdalom és a szoptatás nehézségei fokozhatják a szorongást, és rontják a kötődési élményt. Az édesanyák gyakran érzik úgy, hogy hibáztak, pedig a mastitis kialakulása nem az ő mulasztásuk, hanem sok tényező összjátéka. A támogató családi háttér és a szakszerű tanácsadás segít abban, hogy a szoptatás sikeres legyen, és a gyógyulás gyorsabbá váljon.
Az orvos által felírt kezelés mellett az otthoni ápolás is kulcsfontosságú. Az ágynyugalom, bőséges folyadékbevitel és kiegyensúlyozott táplálkozás segíti a szervezet védekezését. A szoptatás pozíciójának váltogatása (például oldalfekvés, hónaljtartás) elősegítheti, hogy a mell különböző részei is kiürüljenek. Fontos a fájdalomcsillapítás is: az orvos által javasolt paracetamol vagy ibuprofen biztonságosan alkalmazható szoptatás alatt.
Megfelelő kezelés mellett a mastitis néhány napon belül javul, és ritkán hagy maradandó nyomot. Azoknál az anyáknál, akiknél többször is előfordul, célszerű felülvizsgálni a szoptatási technikát, és kizárni a háttérben álló hajlamosító tényezőket, például anatómiai eltéréseket, krónikus bimbósérüléseket vagy immunológiai gyengeséget.
A legtöbb esetben nem veszélyes, sőt kifejezetten ajánlott a szoptatás folytatása, mert a mell rendszeres kiürítése gyorsítja a gyógyulást. Az antibiotikumokat az orvos mindig úgy választja meg, hogy azok biztonságosak legyenek a szoptatás alatt. Csak tályog esetén, amikor a genny kerülhet a tejbe, szükséges szüneteltetni a szoptatást az adott mellből.
Megfelelő antibiotikus kezelés és a mell rendszeres kiürítése mellett az emlőgyulladás 2–3 nap alatt jelentősen javul, és általában egy hét alatt rendeződik. Tályog vagy visszatérő gyulladás esetén a gyógyulás hosszabb időt vehet igénybe.
Az ismétlődő mastitis hátterében sokszor helytelen szoptatási technika, tartós bimbósérülés, a mell nem teljes kiürülése vagy ritkán immunológiai hajlam áll. Érdemes szoptatási tanácsadó segítségét kérni, és orvosi kivizsgálást végezni, ha a probléma többször is visszatér.
Igen. A meleg borogatás vagy zuhany elősegíti a tej kiürülését, míg a szoptatás utáni hűtés (pl. hideg borogatás vagy káposztalevél) csökkenti a fájdalmat és a gyulladást. Ezek azonban nem helyettesítik az orvosi kezelést, hanem kiegészítik azt.
Ha magas láz, hidegrázás, erős fájdalom, vagy kemény, fájdalmas csomó jelenik meg a mellben, illetve ha a tünetek 48 órán belül nem javulnak az otthoni ápolás mellett. Ezek a jelek tályogra vagy súlyos szövődményre utalhatnak.
Igen, bár ritkábban. A nem szoptató nőknél vagy férfiaknál előforduló emlőgyulladás más eredetű, gyakran a bőr baktériumainak fertőzése okozza. Kezelése hasonló elveken alapul, de a kivizsgálás során más okokat (pl. daganat, hormonális eltérés) is ki kell zárni.
Teljesen nem, de sokat tehetünk a kockázat csökkentéséért: a mell rendszeres kiürítése, a helyes szoptatási technika elsajátítása, a bimbósérülések kezelése és a megfelelő higiéné mind hozzájárul a megelőzéshez.
Igen, a mastitis összefügg az emlőtályoggal. A mastitis a mell szövetének bakteriális eredetű gyulladása, amely fájdalmat, duzzanatot, bőrpírt és lázat okoz. Ha a gyulladás nem kezelődik megfelelően vagy súlyos, a gyulladásos területen folyadékgyülem (genny) alakulhat ki, ami emlőtályogot hoz létre. Tehát a tályog gyakran a kezeletlen vagy súlyos mastitis szövődményeként jelentkezik. A kezelés ilyenkor kombinált: antibiotikumos terápia a fertőzés csökkentésére és sebészi drénezés a tályog kiürítésére.
Felhasznált irodalom:
Mindenképp menjen emlő ultrahangra, ha az alábbi tüneteket tapasztalja kismamaként.
A gyermekágyi emlőgyulladás (mastitis puerperalis) a szoptatás során (jellemzően kezdetekor) bekövetkező gyulladásos betegség, mely általában féloldali, és sok esetben súlyos általános tünetekkel jár.