Szponzorált tartalom
A fogápolás története az arakfa rágcsálásától az okosfogkeféig
A fogápolásnak az emberiség története során mindig kiemelt szerepe volt. A történelem előtti időkben a védekezés, a harc és a megfelelő rágás révén a túlélést jelentették az egészséges fogak. Később pedig esztétikai kérdéssé vált a higiénikus száj és az egészséges fogsor.
A gyanta, ami hatásos a fogínygyulladás ellen
A fogápolás története leírható a fogkefe és a fogkrém történeteként is, elsőként lássuk az előbbit.
A különféle fák kérgének és ágainak, sőt, akár gyantájának rágcsálása már a neolitikumi ősemberekre is jellemző volt. Régészek találtak olyan gyantát, amelyet nyírfakéregből nyertek annak megfőzésével. A kihűlt, fenolban gazdag gyanta rágása enyhítette a szájüreggyulladást, és a fogínygyulladás ellen is hatásos volt.
A jelenleg ismert első, fogkefe gyanánt használt eszközök az i. e. 3500-ban, Mezopotámiában, a korabeli sírokból kerültek elő. Ezek olyan, citrom-, narancs, de leginkább babérfából készült ágacskák voltak, amelyek egyik végét elszálasították, elrojtosították, és ezzel dörzsölték le fogaikról a szennyeződést a korabeli emberek.
Az arab kultúrában is ezt a megoldást alkalmazták. Ők egy arakfából készült, miswaknak nevezett ágacskát rágcsáltak. Az arakfából a rágás hatására csersav szabadul fel, ami antibiotikus, antivirális hatású. Ezt a kedvező hatást fokozta, hogy a vallási előírások nem csak a napi ötszöri ima előtt, hanem ébredés után, lefekvéskor és még utazás előtt és után is ajánlották a miswak rágását.
Fogkefe disznó- és lószőrből
A fadarabbal történő fogápolásnak a kínaiak vetettek véget, akik a 700-as évek táján kifejlesztették a disznószőrből készült fogkefét. A szőrszálakat egy bambuszból vagy elefántcsontból készült nyélre erősítették. Ez a találmány Marco Polo közvetítésével aztán Európába is eljutott, de kezdetben nem aratott túl nagy sikert. Az európaiak maradtak inkább a kis vászonkendőnél, amivel a fogaikra rakódott lepedéket törölgették.
A sörtés fogkefe első európai említése Anthony Wood író nevéhez fűződik. Az író 1690-es önéletrajzából kiderül, hogy egy ilyen fogkefét adott ajándékba egy kedves barátjának.
Az első modern fogkefét egy börtöntöltelék készítette
Egy nem túl törvénytisztelő britet, Willam Addist 1770-ben garázdaságért csukták börtönbe. Bár a törvénnyel hadilábon állt, Addis a fogai egészségére annál inkább odafigyelt, és nem találta kielégítőnek a már említett kendős módszert. Így aztán, miközben a büntetését töltötte, az ebédnél zsebre tett egy alkalmas csontdarabot. Ebbe lyukakat vésett, majd egy őr segítségével beszerzett némi disznószőrt. A sörtéket azután áthúzta a lyukakon, és enyvvel rögzítette. Az eszköz bevált, olyannyira, hogy szabadulása után, 1780-ban Mr. Addis benyújtotta a szabadalmát a fogkefe gyártására.
Az üzlet beindult, Addis busásan meggazdagodott, a jól menő céget pedig fia örökölte. A Wisdom Toothbrushes 1860-ban 29 fajta különböző fogkefét gyártott az Egyesült Királyságban. A gyártás a mai napig folyik, 1996-ban például 70 millió darabot adtak el Nagy-Britanniában.
A szintetikus, nejlon sörték 1938-ban debütáltak, az első elektromos fogkefe pedig 1959-ben került forgalomba. Az ezredforduló után pedig eljutottunk az okostelefonnal vezérelhető okosfogkefékig, amelyek számos kényelmi funkcióval rendelkeznek. Sőt, a fogmosás alaposságát és intenzitását is mérik, illetve jelzik, ha nem megfelelő szögben tartjuk a fogkefét.
A fogkrémek története: vizelet, kakashere, téglapor
Természetesen az sem mindegy, mi kerül a fogkefére. Az ókori egyiptomiak nem voltak a fogkefék nagy szakértői, hiszen az ujjukkal mostak fogat, de annál kreatívabbak voltak a fogkrémek terén. Tettek bele például:
- porított csigaházat,
- sót,
- őrölt nősziromgyökeret,
- mirhát.
De egyes mixtúrákban a bivalyköröm vagy a kakashere is helyet kapott.
Az ókori rómaiak pedig az ecet, a kecsketej és a vizelet, illetve a benne lévő ammónia erejében hittek: a fehérebb fogak érdekében vetették be ezeket az anyagokat. Hozzá kell tenni, hogy az ókorban a mentol is megjelent a fogápoló készítmények alapanyagai között. Ugyancsak előszeretettel alkalmazták az íriszt (a növényt, pontosabban a virágot). Erről egyébként bebizonyosdott, hogy ugyancsak hatékonyan csillapítja a fogínygyulladást.
A középkorban tovább folytatódott a kétes összetevőkből kevert fogporokkal való kísérletezés. Sárkányvér gyanta, égetett timsó, szén- vagy akár krétapor, sőt, téglapor is előfordult a korabeli fogporokban.
Az első mai értelemben vett fogkrém a Colgate vállalat nevéhez fűződik. A vállalat elődje Dr. Washington Sheffield cége volt, aki a fogkrémes fémtubust is feltalálta. A fogkrém tömeges gyártása 1873-ban indult, 1914-ig azonban nem ingatta meg a más jól ismert fogporok népszerűségét. A mai fogkrémek elmaradhatatlan összetevője, a fluor az 1950-es évektől került bele a fogkrémpasztákba.
A fogápolás mára össze sem hasonlítható az őskori, ókori és középkori időkkel, ahogyan a modern ember szájhigiéniája is sokat javult mostanra. Ez nem utolsó sorban a modern fogápolási eszközöknek és fogkrémeknek köszönhető. Azonban ezek is csak akkor tudják kifejteni kedvező hatásukat, ha rendszeresen használjuk őket. Így a megfelelő szájhigiénia segítségével elkerülhetjük az olyan betegségeket, mint például a fogínygyulladás. De a modern fogorvosi ellátás szerepét is meg kell említenünk, hiszen a rendszeres fogászati ellenőrzéseken való részvétel ugyanúgy hozzájárul fogaink egészségéhez.
