Inzulinrezisztencia: ha jók az értékeim, már meggyógyultam? Az endokrinológus válaszol

Életmódorvoslás

2024. július 05. 11:04

IR, inzulinrezisztencia, cukorbetegség, vércukorszint

Az IR körül még mindig sok a tévhit, segítünk néhányat tisztába tenni.

Dr. Borús Hajnal, a Budai Endokrinközpont endokrinológus cáfolta a leggyakoribbakat.

Mindig túlsúllyal jár

Az inzulinrezisztencia gyakori tünete a súlyfelesleg. Sokszor előfordul, hogy pont emiatt merül fel az érintettekben a gyanú, hogy IR lehet a háttérben. Az inzulinrezisztenciával küzdők túlsúlyára jellemző, hogy kemény próbálkozások ellenére is nagyon nehezen indul meg a fogyás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy vékony testalkatúak ne lehetnének IR -esek. A zsír ugyanis nem csak látható helyeken jelenhet meg, hiszen előfordulhat zsigeri zsír formájában is (vagyis amikor a belső szervek körül rakódik le). Ez igen veszélyes, mert számtalan szövődményt okozhat, ezért érdemes komolyan venni!

Csak divatbetegség

Sokszor húzzák rá az IR-re a divatbetegség címkét. Az igaz, hogy egyre többet hallani róla és egyre több embert diagnosztizálnak vele. Ennek több oka is van.

1 Egyrészt, a terheléses vércukor vizsgálatnál már többnyire az inzulin szintek is levételre kerülnek, így a betegség már egy korábbi stádiumban diagnosztizálható.
2 Másrészt, a modern nyugati életforma következtében (mozgáshiány, stressz, sokszorosan feldolgozott élelmiszerek fogyasztása), egyre korábbi életszakaszban jelentkezik a betegség. Szervezetünk egyszerűen már nem tud kompenzálni, s ekkor megjelennek a jellemző tünetek, melyekkel sokan szakemberhez fordulnak. Az IR a prediabetes egyik formája, de már a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása előtt sok problémát okoz a szervezetben.

Elég csak a vércukor értékeket figyelni

Az IR diagnosztizálása általában 3 pontos (éhomi, 60 és 120 perces értékek) terheléses vércukorvizsgálattal történik (OGTT). Mindhárom időpontban meg kell határozni mind a glükóz, mind az inzulin értékeket. Az IR kezdeti stádiumában a glükóz szintek még a normál tartományon belül mozoghatnak, viszont az inzulinnál már megfigyelhetőek kilengések. Így, ha az inzulin értékek vizsgálata kimarad, úgy rejtve maradhat az inzulinrezisztencia; ami miatt a megfelelő terápia is várat magára- mondja dr. Borús Hajnal, a Budai Endokrinközpont endokrinológus szakorvosjelöltje.

Csak a fogamzókorúakat érinti

Ez a tévhit valószínűleg onnan származik, hogy legtöbbször a fogamzókorúak körében diagnosztizálják - főleg a sikertelen teherbeesések miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gyerekeknél vagy menopauza után ne lehetne jelen. Ezekben az esetekben kevesebbszer kerülnek felismerésre a legzavaróbb tünetek - mint a menstruációs zavar vagy a meddőség- hiány miatt. Sokan összekeverik a menopauza okozta panaszokkal is. Ha azonban valaki fáradékony, túlsúlyos és nehezen tud fogyni, cukoréhsége van, hajhullással küzd, valamint étkezések után ólmos fáradtság tör rá, akkor érdemes gyanakodni a problémára, bármely életszakaszban is.

Ki lehet gyógyulni belőle

A megfelelő terápia hatására (életmódterápia és ha kell, gyógyszer) az értékek előbb-utóbb normalizálódnak. Azonban természetesen ezután sem szabad visszatérni a korábban már az IR kialakulását okozó életmódhoz. A gyógyszer sokszor elhagyható, s olykor-olykor egy kis “ bűnözés” beleférhet, de a személyre szabott életmódprogramot követni kell!

Mi az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia a szénhidrát-anyagcsere zavara. A sejtek inzulin jelenlétében képesek felvenni a működésükhöz szükséges cukrot. Inzulinrezisztens állapotban a sejtek nem érzékelik az inzulin jelenlétét, ezért további inzulin előállítására késztetik a hasnyálmirigyet, ami annak kimerüléséhez vezethet.

Az inzulinrezisztencia önmagában is a 2-es típusú cukorbetegség megelőző állapota lehet, ugyanakkor egy gyakori tünetegyüttes, a metabolikus szindróma egyik eleme is, amely növeli a stroke, a szívroham, a 2-es típusú cukorbetegség és a krónikus vesebetegség kockázatát.

Az inzulinrezisztencia gyanú esetén célzott vérvizsgálattal egyszerűen megállapítható. A diagnózis felállításához cukorterheléses vizsgálatra van szükség. A vér éhomi, 60 és 120 perces cukor- és inzulinszintjét szakorvos kérésére határozzák meg. Az értékekből számított HOMA-index (éhomi vércukorérték szorozva az éhomi inzulinértékkel, osztva 22,5-el) nagy valószínűséggel mutatja az inzulinrezisztencia jelenlétét, mértékét, illetve az arra való hajlamot. (2 feletti eredmény általában hajlamot, 4 feletti betegséget jelez.)

Az emelkedett inzulinszint normál és emelkedett vércukorszinttel is együtt járhat. A laboreredményeket mindig a tünetekkel együtt értékelve határozzák meg a diagnózist.