A pajzsmirigyrák ritkán fordul elő, azonban az egyik leggyakoribb endokrin daganat. A tünetei akár ugyanazok is lehetnek, mint a jóindulatú elváltozásoké.
A betegség akkor alakul ki, ha a pajzsmirigy sejtjei rendellenesen, kontroll nélkül növekednek. Erre elsősorban a pajzsmirigyen lévő göbös elváltozások hívhatják fel a figyelmet.
Klinikai lefolyását tekintve a betegség három nagy csoportra osztható, amelyeket szövettani vizsgálattal lehet megkülönböztetni.
A pajzsmirigyben sokszor találnak göböket, és ez a betegekben riadalmat kelthet. Pedig a göbök túlnyomó többsége ártalmatlan. A göb képződés annál gyakoribb, minél idősebb valaki és a lakóhely jódellátottsága is befolyásolja a folyamatot.
Forrás: shutterstock.com
A pajzsmirigyrák gyakran lassan fejlődik, és általában nincsenek egyértelmű tünetei, sőt a folyamat kezdődhet teljesen tünetmentesen is. A pajzsmirigyrák nem feltétlenül jár együtt a pajzsmirigy alulműködésével vagy túlműködésével, ezért a betegségre nem hívják fel a figyelmet az azokra jellemző tünetek (pl. testsúlyváltozás, hajhullás, emésztési zavarok).
Gyorsan növekvő nyaki csomó vagy göb megjelenése esetén mielőbb forduljon háziorvosához vagy endokrinológushoz a rosszindulatú daganat kizárása érdekében, a tünetek hátterében ugyanis más betegségek – jóindulatú sejtosztódás, ciszta vagy pajzsmirigygyulladás – is állhatnak.
A pajzsmirigyrák kialakulásában szerepet játszhatnak genetikai és ismeretlen tényezők, valamint az ionizáló sugárzás. A pajzsmirigyrákos esetek előfordulási gyakorisága a csernobili atomkatasztrófa, illetve a hirosimai, nagaszaki atomtámadás következtében emelkedett.
A pajzsmirigyrák diagnózisának felállítását nehezíti, hogy a tünetei nem mindig nyilvánvalók. A betegség gyanúja esetén fontos a családi kórelőzmény felállítása a lehetséges genetikai okok feltárása érdekében.
A pajzsmirigydaganat diagnózisát fizikai vizsgálat, laboratóriumi vér- és képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT, MR), a pajzsmirigy izotópos vizsgálata, valamint biopszia (szövettani mintavétel) igazolhatja. Az ún. aspirációs citológia segítségével a göb jó- vagy rosszindulatú elváltozását tudják meghatározni.
A betegség gyógyítása elsősorban sebészi, amely a daganatos pajzsmirigyszövet és a környező nyirokcsomók eltávolításából áll.
Forrás: shutterstock.com
A pajzsmirigyrák az esetek többségében gyógyítható. A kezelése műtéti, nukleármedicinális és sugárterápiás kombinációban történik.
A kezelés hatékonysága függ a daganat differenciáltságától és méretétől is: az 1 cm-nél kisebb ráknál jó a prognózis, de minél nagyobb a daganat, annál rosszabbak a beteg gyógyulási esélyei – ezért fontos a korai diagnózis. A differenciált karcinómák prognózisa jobb.
A betegség kezelése általában műtéti úton – a pajzsmirigy és a regionális nyaki nyirokcsomók teljes eltávolításával – történik. A pajzsmirigy teljes eltávolítása esetén a beteg élete végéig hormonpótlásra szorul. A műtét után radioaktív jódizotóppal történő sugárkezelésre és kemoterápiára is szükség lehet a megmaradt daganatos sejtek elpusztítása érdekében.
Mivel a pajzsmirigy betegségei igen szerteágazó tüneteket okozhatnak, ezért lényeges, hogy minden, számunkra jelentéktelennek, vagy a betegséggel nem összefüggőnek tűnő tünetről is beszámoljunk, ami az egyéb panaszok mellett jelentkezett. Gondoljuk át, hogy a panaszok állandóan, vagy időszakosan jelentkeznek-e, mi az, amitől felerősödnek?
A pajzsmirigybetegségek kialakulásában döntő szerepet játszik az öröklődés, ezért kérdezzük meg a családtagokat, hogy náluk jelentkezett-e korábban hasonló panasz.
Gyorsan (hetek alatt) növekvő nyaki csomó vagy göb esetén forduljon háziorvosához, és kérjen beutalót endokrinológiai szakrendelésre!
Forrás: shutterstock.com
A hormonális rendszer felborulását az életünkben bekövetkező nagyobb változások, stresszhelyzetek is előidézhetik, ezért érdemes ezt is megemlíteni kezelőorvosunknak, az első vizsgálat alkalmával.
Írjuk össze a rendszeresen szedett gyógyszerek, táplálékkiegészítők listáját. Gondoljuk át azt is, hogy mi mit szeretnénk kérdezni az állapotunkról. Szükséges lehet-e például szüneteltetnünk a sportot, vagy változtatni étkezésünkön?
A pajzsmirigy működése különféle laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrizhető. Az ezekhez szükséges vért mintavételi tűvel nyerik ki a könyökhajlatból.
Amennyiben a beteg tünetei a pajzsmirigy alulműködésére (hipotireózis) vagy a pajzsmirigy túlműködésére (hipertireózis) utalnak, a pajzsmirigy rendellenes működésének megállapításához a kezelőorvos ún. pajzsmirigy panelvizsgálatot kér, amely a pajzsmirigy hormonjainak mérését szolgálja, és a következő elemeket tartalmazza:
Amennyiben a beteg tünetei alapján felmerül a pajzsmirigy velőállományában található C‑sejtek számának növekedése (ún. C-sejt hiperplázia) és/vagy a pajzsmirigy rosszindulatú daganatának (medulláris pajzsmirigy-karcinóma, MPC) gyanúja, illetve a beteg az endokrin szervek daganataira (pl. családi halmozódás, genetikai hajlam) veszélyeztetett csoportba tartozik, a kezelőorvos kalcitonin-vizsgálatot kér a laboratóriumtól.
Bizonyos pajzsmirigy eredetű daganatok kezelésének követését, illetve a daganat kiújulásának vizsgálatát szolgálja a tireoglobulin (Tg) elnevezésű fehérje vizsgálata. Ritkábban a fokozott pajzsmirigyműködés (hipertireózis) okának kiderítéséhez is alkalmazhatják.
Amennyiben a beteg laboreredményeiben eltérés mutatkozik, vagy csomó tapintható a pajzsmirigyben. A szakorvos rutinszerűen kérhet pajzsmirigy ultrahangot, melyen a különböző betegségek által okozott strukturális eltérések ábrázolódhatnak, és segíthetnek a helyes diagnózis felállításában.
Bizonyos pajzsmirigybetegségek, például struma esetén szükség lehet más képalkotó eljárásra is, annak megítélésében, hogy az elváltozás pontosan hol helyezkedik el, és hogyan viszonyul a környező szövetekhez, szervekhez.
Ennek során kis mennyiségű Tc-99m radioaktív anyagot adnak be injekcióban vagy szájon át a betegnek. Ez az anyag a jódhoz hasonlóan viselkedik a szervezetben, a pajzsmirigy sejtjei felveszik azt, és a gyenge radioaktivitás egy gammakamerával rögzíthető, így láthatóvá válik az anyag szerven belüli eloszlása, az anyagcsere ritmusa, ami alapján megítélhető a pajzsmirigy működése. A vizsgálatot megelőzően megengedett az étel- és italfogyasztás.
A pajzsmirigy elváltozásainak szövettani vizsgálatához a pajzsmirigy-göb biopsziára, ún. vékonytű aspirációs citológiai vizsgálatára van szükség. A járóbeteg szakrendelőben végzett beavatkozás minimális fájdalommal jár, és mindössze néhány percet vesz igénybe. A vizsgálat során a szakorvos ultrahang segítségével meghatározza a göb helyét, majd egy vékony tűvel mintát vesz a megjelölt helyen.
Az újszülöttek születést követő néhány napon belül elvégzett vizsgálataival, többek között az anyagcsere betegségek időben történő felismerésével és kezelésével elkerülhető az életet veszélyeztető vagy élethosszig tartó súlyos állapot kialakulása, illetve csökkenthető az így kiszűrt betegség súlyossága. Magyarországon a születést követő első és negyedik nap között megtörténik az újszülöttek kötelező fizikális vizsgálata, aminek részét képezi a pajzsmirigy működésének ellenőrzése is.
Az endokrinológiai kivizsgálás eredményei az alábbi betegségek esetén indokolhatják a pajzsmirigy részleges vagy teljes eltávolítását (tireoidektómia):
A műtétet megelőzően, a beteg általános állapotának és altathatóságának felmérése céljából, az alábbi rutinvizsgálatok elvégzésére van szükség:
A fentieken túl képalkotó eljárásra is sor kerülhet a betegség kiterjedésének pontos felmérésére (ultrahangos, illetve izotópos vizsgálat, MR, CT).
A pajzsmirigy-műtétet megelőzően, éjfél után ételt és italt fogyasztani már nem szabad. Tájékoztatni kell a kezelőorvost, ha közvetlenül a műtét napja előtt felső légúti fertőzés vagy bármilyen lázas megbetegedés fordult elő, mert ebben az esetben szükséges lehet a beavatkozás elhalasztása.
A pajzsmirigy műtéti eltávolítása általános altatásban történik. Az altatóorvos (aneszteziológus) a műtét alatt folyamatosan figyelemmel követi a beteg szívműködését, vérnyomását és egyéb élettani paramétereit. A beavatkozás során a sebész-szakorvos metszést ejt a nyakon, majd – a pajzsmirigyet ellátó erek lekötését követően – elvégzi a feltárt pajzsmirigy részleges, csaknem teljes, avagy teljes eltávolítását. A pajzsmirigy kóros elváltozásának típusától függ, hogy a sebészi beavatkozás során csak a pajzsmirigy egyik lebenyét metszik ki (lobektómia), vagy a szerv teljes eltávolításra sor kerül, esetleg meghagyva egy kis mennyiségű pajzsmirigy-szövetet. A harmadik lehetőség szerint az egész pajzsmirigyet pajzsmirigy-szövet hátrahagyása nélkül távolítják el.
A pajzsmirigy eltávolítása – hagyományos műtéti eljáráson kívül – endoszkópos beavatkozással is történhet, amely alkalmazására egyéni mérlegelés alapján, ritkán kerül sor. Ebben az esetben nem a nyakon ejtett keresztmetszéssel, hanem a beteg száján vagy állán, esetleg a hónalj vagy a szegycsont irányából, kisebb metszésen keresztül kerül a vékony endoszkóp bevezetésre.
Ritkán, de előfordulhat a műtéti terület 24 órán belüli utóvérzése, melynek csillapítása szükség esetén a seb műtéti feltárásával történik. Továbbá előfordulhat sebfertőzés – ez esetben antibiotikumok alkalmazása válhat szükségessé.
Szintén ritka szövődmény a hangszalagot beidegző ideg műtét közbeni sérülése. Egyoldali sérülés rekedtséget és félrenyelést okozhat, kétoldali sérülés – súlyosabb esetben – akár azonnali gégemetszést is igényelhet. A műtét során érheti az ideget kisebb, mechanikus károsodás is (műtét közbeni nyomás, húzás), ám ez csak átmeneti, a működés néhány hónap alatt magától helyreáll.
Műtét után előfordulhat (ritkán) a pajzsmirigy-túlműködés heveny fellángolása (tireotoxikus krízis), amely magas lázzal, szívritmuszavarral, nagyfokú nyugtalansággal jár együtt, és intenzív osztályon történő ellátást igényel.
A mellékpajzsmirigyek kimetszése, illetve csökkent érellátása miatt a vér kalciumszintje a normális érték alá csökkenhet (hipokalcémia), aminek tünetei – zsibbadás a száj körül, lábszár- és törzsizom-görcsök, nyelési nehezítettség, stb. – a műtétet követő első héten jelentkezhetnek. Ezért a beavatkozás után többször ellenőrzik a vér kalciumszintjét.
A pajzsmirigyműtét utáni (poszt-operatív) gondozás legfőbb célja a szövődmények megelőzése és kezelése.
A pajzsmirigy-eltávolítást követően a műtéti terület fájdalmassá, duzzadttá válhat. A beteg átmeneti rekedtséget, illetve a hangja gyengeségét tapasztalhatja, és előfordulhat légzési nehezítettség is. A sebváladék a műtét során behelyezett vékony csövön (dréncső) keresztül távozik. A dréncső eltávolítása a műtét másnapján, a varratok kiszedése 7-10 nap elteltével történik. A vérrögképződés megakadályozása céljából trombózismegelőző készítmény beadása szükséges, a bőr alá beadandó (szubkután) injekció formájában.
A műtéten átesett beteget – a beavatkozás módjától és a páciens általános állapotától függően – néhány nap elteltével hazabocsátják. A hazatérést követően a beteg folytathatja a szokásos napi aktivitását, de nagyobb erőkifejtéssel járó tevékenységet csak tíz nap elteltével végezhet, és a fizikai terhelést fokozatosan kell bevezetnie. Ügyelni kell arra is, hogy ne érje víz a műtéti sebet annak gyógyulásáig. Ha a műtét helyén gyulladást, vérzést, duzzanatot vagy váladékot észlel, azonnal jelentkezzen a kezelőorvosánál!
Teljes pajzsmirigy-eltávolítást követően gyógyszeres hormonpótlásra, illetve a vér kalciumszintjének csökkenése esetén a kalcium pótlására van szükség, aminek beállítását endokrinológus szakorvos végzi el. A pajzsmirigy eltávolítását követően a betegnek élete végéig rendszeres orvosi ellenőrzésen kell részt vennie.
A pajzsmirigyrák a rosszindulatú daganatok között viszonylag ritka, ugyanakkor az endokrin (hormontermelő) daganatok leggyakoribb formája. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a nők körében háromszor gyakoribb, mint a férfiaknál, és leginkább 20 és 55 év közötti nőknél fordul elő. Az utóbbi években az előfordulása nőtt, főként a nyaki ultrahang és más képalkotó eljárások elterjedésének köszönhetően, amelyekkel sok, korábban észrevétlen csomót fedeznek fel.
Egyáltalán nem. A pajzsmirigycsomók többsége jóindulatú. A Mayo Clinic szerint a pajzsmirigycsomók mindössze 5-10%-a rosszindulatú. Az orvos a csomó mérete, tapintása, ultrahangképe és szükség esetén finomtű-biopsziás (aspirációs citológiai) vizsgálat alapján dönti el, van-e további teendő.
Bár senki sincs védve a pajzsmirigy daganattól, ám az ACS (American Cancer Society) felmérése szerint leginkább a fiatalabb nőknél diagnosztizálják a pajzsmirigyrákot. Ennek oka pontosan még nem tisztázott, ám valószínű, hogy a hormonális rendszerben kell keresni a magyarázatot.
A pajzsmirigyráknak egyértelmű tünetei nincsenek, hiszen a jóindulatú göbök is ugyanolyan tüneteket produkálhatnak. Mégis, akkor gyakoribb, amikor rekedtségről, a hang mélyüléséről, nyelési és légzési nehézségről, valamint megnagyobbodott nyirokcsomókról panaszkodik a beteg. Természetesen ilyen esetekben sem kell megijedni, ugyanis a jóindulatú elváltozások is hasonló tünetekkel járhatnak.
A pajzsmirigyrákoknak több típusa van, szöveti szerkezetük és aszerint, hogy mennyire kifejlett sejtből indulnak ki. Ezek alapján megkülönböztetünk papilláris, follikuláris, medulláris és anaplasztikus rákot. A prognózis az első két esetben a legjobb, és szerencsére ez a kettő fordul elő a leggyakrabban.
Érdemes tudni, hogy a pajzsmirigy daganat – legyen az jó-vagy rosszindulatú- nem feltétlen jár együtt a pajzsmirigy alul-vagy túlműködésével. Éppen ezért sokszor nem is hívja fel rá olyan tünet a figyelmet, mint pl. a testsúlyváltozás, hajhullás, emésztési zavarok- mondta el dr. Békési Gábor PhD., a Budai Endokrinközpont pajzsmirigy specialistája.
Attól függően, hogy jó-vagy rosszindulatú elváltozásról van szó, pajzsmirigy műtétre lehet szükség, melynek során eltávolítják vagy az egész szervet, vagy csupán egy részét a pajzsmirigynek (az előbbi esetben értelemszerűen hormonpótlásra szorul élete végéig a beteg). A műtét után sokszor izotópkezelésre is sor kerül, hogy ne maradjanak daganatos sejtek.
A pajzsmirigy jóindulatú daganataival a legtöbb esetben nincs teendő, rendszerint megfigyelést, ultrahangos ellenőrzést javasolnak az orvosok. Ha azonban a göb nagysága meghaladja a 3 centimétert vagy nyomja a mellette levő légcsövet, akkor műtéti eltávolításra van szükség.
Igen, a legtöbb beteg teljes értékű életet élhet a műtét és az azt követő hormonpótlás mellett. A rendszeres orvosi ellenőrzés és a megfelelő gyógyszeres beállítás kulcsfontosságú. A pajzsmirigyhormon-pótlás tabletta formájában történik, és napi szedéssel az anyagcsere jól egyensúlyban tartható.
Előfordulhat, különösen ha a kezelés nem volt teljes, vagy ha agresszív típusról van szó. Éppen ezért fontos a rendszeres kontroll: vérvizsgálat (thyreoglobulin-szint), nyaki ultrahang, és szükség esetén izotópos vizsgálat.
A Basedow-kór és a pajzsmirigyrák között nincs közvetlen, egyértelmű ok-okozati kapcsolat, de bizonyos esetekben együttesen is előfordulhatnak. A Basedow-kór autoimmun eredetű pajzsmirigy-túlműködés, míg a pajzsmirigyrák rosszindulatú sejtszaporulat, ezért eltérő betegségekről van szó. Ugyanakkor kutatások szerint a Basedow-kóros betegekben kissé gyakoribb lehet a pajzsmirigygöbök előfordulása, és ezek között ritkán rosszindulatú elváltozás is előfordulhat.
A pajzsmirigydaganat első tünetei könnyen felismerhetők. Ezekre figyeljen!
A pajzsmirigyrák ritkán fordul elő, azonban az egyik leggyakoribb endokrin daganat. A tünetei akár ugyanazok is lehetnek, mint a jóindulatú elváltozásoké.