A hormonális egyensúly ára – mit okozhat kezeletlenül a PCOS?

A PCOS korai felismerésének hiánya súlyos szövődményekhez, mint például magas vérnyomás és más anyagcserezavarok kialakulásához vezethet.

A PCOS, vagyis a policisztás ovárium szindróma az egyik leggyakoribb nőgyógyászati–endokrinológiai kórkép. Mégis sokáig rejtve maradhat, mert a tünetei lassan alakulnak ki, és gyakran olyan panaszokkal jár, amelyeket hajlamosak vagyunk „alkati sajátosságnak” vagy stressznek betudni. Dr. Kencs Alexandra, az L33 Medical szülész-nőgyógyász orvosa szerint a gond az, hogy a PCOS nemcsak kellemetlenséget okoz, hanem hosszú távon komoly egészségügyi következményei is lehetnek, különösen akkor, ha nem ismerjük fel időben.

Amikor a férfi nemi hormonok túlsúlyba kerülnek

PCOS esetén a petefészkek működése felborul. A peteérés gyakran rendszertelenné válik vagy teljesen elmarad, miközben a szervezetben túlsúlyba kerülnek az androgének (férfihormonok, például a tesztoszteron). Ez a hormonális egyensúlyzavar hatással van a menstruációs ciklusra, a bőr állapotára, a testsúlyra és az anyagcserére is. A „policisztás” elnevezés arra utal, hogy a petefészkekben sok apró, éretlen tüsző (folyadékkal telt képlet) látható, amelyek nem tudnak megfelelően megérni és kilökődni.

A PCOS leggyakoribb tünetei közé tartozik a ritka vagy rendszertelen menstruáció, a nehezített teherbeesés, a fokozott szőrnövekedés az arcon vagy a testen, a pattanásos bőr, a hajhullás, valamint a testsúlygyarapodásra való hajlam. Gyakran társul hozzá inzulinrezisztencia is (amikor a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, a vércukorszintet szabályozó hormonra), ami tovább rontja a hormonális egyensúlyt. Ezek a tünetek nemcsak fizikailag megterhelők, hanem lelkileg is, különösen akkor, ha évekig nem kapunk magyarázatot arra, mi történik velünk.

A PCOS sok esetben meddőséget okoz, mert a rendszertelen vagy hiányzó ovuláció (peteérés) miatt nem minden ciklusban áll rendelkezésre megtermékenyíthető petesejt. Fontos azonban megértenünk, hogy a PCOS nem egyenlő azzal, hogy soha nem lehetünk várandósak. Sokan esnek teherbe PCOS mellett is, akár spontán módon, akár orvosi segítséggel.

A probléma inkább az, hogy a teherbeesés kiszámíthatatlanabb, több türelmet, odafigyelést és gyakran kezelést igényel. A hormonális egyensúly felborulása miatt a korai vetélés kockázata is magasabb lehet, ami tovább erősíti a bizonytalanságot és a félelmet.

A PCOS kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszanak, vagyis a hajlam örökölhető. Ha édesanyánknál, testvérünknél vagy közeli női rokonunknál előfordult PCOS, rendszertelen ciklus vagy meddőség, nálunk is nagyobb az esély a betegség megjelenésére. Ez nem jelenti azt, hogy biztosan kialakul, de a hormonális és anyagcsere-sajátosságok továbbadhatók. Ehhez társulhatnak a környezeti tényezők, például a mozgásszegény életmód és az inzulinrezisztenciát fokozó étrend, amelyek együtt „bekapcsolhatják” a betegséget.

A PCOS diagnózisának kritériumai

A PCOS diagnózisa nem egyetlen laborlelet vagy ultrahangkép alapján születik meg, hanem több tényező együttes mérlegelésével. A nemzetközi gyakorlatban ma a legszélesebb körben alkalmazott irányelv az úgynevezett rotterdami kritériumrendszer, amely szerint a három fő jellemző közül legalább kettő fennállása szükséges a diagnózishoz.

Az egyik alapfeltétel az ovuláció zavara. Ez általában rendszertelen, ritka vagy teljesen hiányzó menstruáció formájában jelentkezik. A háttérben az áll, hogy a tüszőérés nem zajlik le megfelelően, így nem minden ciklusban történik peteérés. Sok nő számára ez az első figyelmeztető jel.

A második kritérium a hiperandrogenizmus, vagyis a férfihormonok túlsúlya. Ez megjelenhet laborvizsgálatban emelkedett tesztoszteronszint formájában, de akár klinikai tünetek – például fokozott szőrnövekedés, makacs akné vagy hajritkulás – alapján is megállapítható. Fontos tudni, hogy nem minden érintettnél láthatóak látványos külső jelek, ezért a laborvizsgálat sokszor elengedhetetlen.

A harmadik elem a policisztás petefészek-kép ultrahangvizsgálaton. Ilyenkor a petefészek megnagyobbodott lehet, és sok apró, éretlen tüsző látható benne. Ugyanakkor önmagában az ultrahanglelet nem elegendő a diagnózishoz, mert egészséges, fiatal nők esetében is előfordulhat hasonló kép. Éppen ezért különösen fontos, hogy a leletet mindig a klinikai tünetekkel és a hormoneredményekkel együtt értékeljék.

A diagnózis felállítása előtt más, hasonló tüneteket okozó betegségeket is ki kell zárni, például pajzsmirigy-működési zavarokat, emelkedett prolaktinszintet vagy bizonyos mellékvese-eredetű hormonális eltéréseket. A PCOS tehát nem egy „ránézésre” megállapítható állapot, hanem gondos kivizsgálást igényel.

Ezért fontos a kezelése

- PCOS esetén nem az a kérdés, hogy kell-e vele foglalkozni, hanem az, hogy mikor kezdjük el. Minél tovább marad kezeletlenül, annál nagyobb az esély a szövődmények kialakulására, például a 2-es típusú cukorbetegségre, a magas vérnyomásra, a szív- és érrendszeri betegségekre vagy a méhnyálkahártya kóros megvastagodására. Ezért fontos, hogy ne csupán a teherbeesés problémájaként tekintsünk rá, hanem egy egész szervezetet érintő állapotként – mondja dr. Kencs Alexandra, az L33 Medical szülész-nőgyógyász orvosa.

A PCOS kezelése mindig egyéni, és attól függ, mely tünetek okozzák a legnagyobb gondot. Az életmódbeli változtatások – például az inzulinérzékenységet javító étrend és a rendszeres mozgás – sok esetben alapvetőek, de gyakran önmagukban nem elegendők. Ilyenkor gyógyszeres kezelésre is szükség lehet a hormonháztartás rendezésére, a ciklus szabályozására vagy a peteérés elősegítésére.

A kivizsgálás során hormonvizsgálatok, ultrahang és anyagcsere-tesztek segítenek pontos képet kapni az állapotról. A személyre szabott terápia pedig abban segít, hogy a továbbiakban sem a tünetek, sem a hosszú távú következmények ne befolyásolják az életünket.

Összegezve

• A PCOS (policisztás ovárium szindróma) a nők körében elterjedt endokrinológiai állapot, mely hormonális szabályozási zavarokkal jár, és gyakran meddőséget okoz.
• Jellemzője az ovuláció rendszertelensége, az androgének fokozott jelenléte, valamint szubkután ciszták kialakulása a petefészkekben.
• Tünetei közé tartozik a rendszertelen menstruáció, a súlygyarapodás, pattanásos bőr, hajhullás és fokozott inzulinrezisztencia.
• Korai felismerésének hiánya súlyos szövődményekhez, mint például magas vérnyomás és más anyagcserezavarok kialakulásához vezethet.
• Kezelése magába foglalja az életmódbeli változtatásokat, hormonális kezelést és orvosi felügyeletet a tünetek enyhítésére és a meddőség kezelésére.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!