Prosztatagyulladás: tünetei, vizsgálata és a kezelése

A prosztatagyulladás a prosztatamirigy fájdalmas duzzanata.

Prosztatagyulladás kialakulhat úgy, hogy a vizeletelvezető rendszer bakteriális fertőzése (pl. Chlamydia) terjed rá a mirigyre, vagy a véráramban levő baktériumok fertőzik meg. A bakteriális fertőzés kialakulhat gyorsan (akut bakteriális prosztatagyulladás) vagy lassan, gyakori visszatéréssel (krónikus bakteriális prosztatagyulladás). A prosztatagyulladást ritkán gomba-, vagy vírusfertőzés is okozhatja.

A prosztatagyulladás tünetei

A tünetek különböznek akut és krónikus prosztatagyulladás esetében.

• Akut prosztatagyulladás során magas láz, medence- illetve gáttáji (a herezacskó és a végbélnyílás közötti területen) fájdalom és vizelési panaszok lépnek fel. Gyakori, sürgető vizeletürítést, valamint fájdalmas vagy égő vizelést okoz. A betegek vizelete akadozik, elcseppen, mivel a megnagyobbodott, gyulladt prosztata nyomja a húgycsövet. Végbélen keresztül történő vizsgálat során a prosztata nyomásérzékeny.
• A lassan kialakuló, krónikus prosztatagyulladás tünetei nem jellegzetesek. A beteg lehet tünetmentes is akár, vagy vizeletürítési panaszai a jellemzőek. Következménye a prosztata állományában kialakult gennygyülem (tályog) vagy mellékheregyulladás lehet.
• A krónikus prosztatagyulladás sterilitást okozhat.

A prosztatagyulladás diagnózisa

A tünetek, a betegvizsgálat és a vizeletvizsgálat eredménye alapján általában felállítható. Akut prosztatagyulladás esetén a végbélen keresztül megtapintott prosztata duzzadt és nyomásérzékeny. A prosztatamasszázst követően a vizelet és a hímvesszőből kipréselt váladék tenyésztése azonosítja a kórokozót és fertőzés forrását.

A prosztatagyulladás kezelése

Székletlazítók csökkenthetik a székrekedés által okozott székelési fájdalmat. Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek szintén mérséklik a fájdalmat és a duzzanatot a kóreredttől függetlenül. Egyes, a prosztata megnagyobbodásban alkalmazott gyógyszerek csökkenthetik a tüneteket azzal, hogy ellazítják a prosztatán belüli izmokat. A kórokozó azonosítása után célzott antibiotikumos kezelés szükséges, melyet 4-12 héten át kell szedni. Ha a tünetek minden kezelés ellenére súlyosak, műtéti - részleges vagy terjes prosztataeltávolítás - beavatkozás lehet a végső megoldás.

A prosztatagyulladás kórjóslata

Az akut folyamat a helyes kezeléssel teljes mértékben gyógyítható. A krónikus prosztatagyulladás ezzel ellentétben nehezen gyógyítható. Hosszas antibiotikus kezelés esetén van esély a tünetek megszüntetésére. A krónikus gyulladásos folyamatok elméletileg hozzájárulhatnak a sejtek károsodásához is, és ez hosszú távon növelheti bizonyos daganatok kockázatát, de a prosztatarák fő rizikótényezői inkább a genetikai hajlam, az életkor és a hormonális tényezők.

További hasznos tudnivalók

A prosztatagyulladás hátterének megértéséhez érdemes tudni, hogy maga a prosztata egy mindössze gesztenyenagyságú mirigy, amely azonban annál összetettebb feladatot lát el a férfi szervezetben. A húgyhólyag alatt helyezkedik el, körülöleli a húgycsövet, váladéka pedig a hímivarsejtek mozgását segíti elő. Éppen ezért, ha a mirigy gyulladásba kerül, annak nem csupán helyi tünetei jelentkeznek, hanem a mindennapokat is mélyen befolyásoló panaszokat okozhat. A vizelési nehézség, a fájdalom vagy a szexuális komfort csökkenése sok férfiban bizonytalanságot és szorongást is kelt, ezért különösen fontos, hogy időben felismerje a figyelmeztető jeleket.

A prosztatagyulladás kialakulása gyakran egy látszólag ártalmatlan húgyúti fertőzéssel kezdődik, amely ha nem kerül időben kezelésre, könnyen továbbterjed a prosztatára. Az akut gyulladás ilyenkor erőteljesen, rövid idő alatt jelentkezik, a beteg általában lázas, levert, és vizeléskor éles, égető fájdalmat érez. Ezzel szemben a krónikus forma alattomos: lassan épül fel, a tünetek hullámzóak, és sokszor nem is egyértelműen köthetők a prosztatához. A betegek gyakran számolnak be tompa, húzó medencetáji kellemetlenségről, fáradékonyságról vagy egyszerűen arról, hogy „valami nincs rendben”. A panaszok néha olyan enyhék, hogy a férfiak halogatják az orvoshoz fordulást, ezzel azonban a gyulladás fennmaradását és elhúzódását segítik elő.

A diagnózis felállítása azért is fontos, mert nem minden medence- vagy gáttáji fájdalom mögött prosztatagyulladás áll. A hasonló tüneteket okozó kórképek – például a hólyaggyulladás, a húgycsősérülés, a vesekövesség vagy egyes izom- és idegi eredetű fájdalmak – elkülönítése nélkülözhetetlen a megfelelő kezelés megkezdéséhez. Az orvosi vizsgálat során a laboreredmények – köztük a vizelet, esetenként a vér vizsgálata –, valamint a tenyésztéses mintavétel segítenek feltárni a gyulladás forrását. Bár kellemetlen lehet, a prosztatamasszázs utáni váladékmintavétel sokszor elengedhetetlen lépés, hiszen ez a leghatékonyabb módja a kórokozó azonosításának.

A kezelés összetettségét az adja, hogy a prosztata szerkezete miatt a gyógyszerek – köztük az antibiotikumok – lassabban jutnak el a gyulladt területekre. Emiatt a terápiás idő is meghosszabbodik, és a betegnek türelemre, kitartásra van szüksége. Az antibiotikum-kúra mellett fontos szerepe van a gyulladáscsökkentőknek, a fájdalomcsillapítóknak, valamint a prosztata izomzatát ellazító gyógyszereknek is, amelyek javítják a vizelet áramlását és csökkentik a nyomást. Egyes esetekben kiegészítő terápiák – például meleg ülőfürdő, fizioterápia vagy medencefenék-izom-relaxációs gyakorlatok – is segíthetnek enyhíteni a panaszokat. A székletlazítók használata szintén indokolt lehet, hiszen a székrekedés fokozza a medencetáji fájdalmat.

A krónikus prosztatagyulladásnál még hangsúlyosabb az életmód szerepe. A túlzott alkoholfogyasztás, a csípős és erősen fűszeres ételek, a koffein vagy akár a hosszú ideig tartó ülés is irritálhatja a prosztatát, és fellángolást okozhat. Sok férfi megfigyeli, hogy bizonyos tevékenységek – például a kerékpározás – átmenetileg súlyosbítják a tüneteket. A terápia ezért gyakran személyre szabott, és figyelembe veszi az egyéni provokáló tényezőket.

A prosztatagyulladás és egyéb prosztatabetegségek

A prosztatagyulladás nem azonos a jóindulatú prosztatanagyobbodással (BPH) vagy a prosztatarákkal. Bár a tünetek némileg hasonlíthatnak, a három kórkép eltérő okokra, eltérő kezelési elvekre épül. A krónikus gyulladás ugyan összefügghet bizonyos szöveti elváltozásokkal, de nem tekinthető a prosztatarák közvetlen előszobájának. A daganatos betegségek kialakulásában sokkal nagyobb szerepet játszanak a genetikai tényezők, a hormonális változások és az életkor. Ugyanakkor a gyulladás fennállása indokolja a rendszeres orvosi ellenőrzést, hiszen így a prosztata állapotáról mindig friss információ áll rendelkezésre.

A termékenységet érintő hatás szintén fontos téma. A prosztata a férfi reproduktív rendszer egyik kulcsfontosságú eleme, gyulladása pedig zavarokat okozhat a spermiumok minőségében. A hosszan fennálló krónikus prosztatagyulladás akár csökkentheti a spermiumszámot, rontja azok mozgékonyságát, és ezzel nehezítheti a teherbeesést. Szerencsére ezek a változások sok esetben visszafordíthatók, ha a gyulladás sikeresen kezelhető.

Az érzelmi és életminőségre gyakorolt hatás sem elhanyagolható. A tartós fájdalom, a vizelési nehézség, vagy a kialvatlanság mind hozzájárulhatnak a beteg leterheltségéhez. Ezért fontos, hogy az érintett ne maradjon magára a problémával. A megfelelő kommunikáció az orvossal, a rendszeres kontroll és a terápiás lehetőségek átbeszélése segít abban, hogy a beteg ne érezze magát kiszolgáltatottnak.

Megelőzés szempontjából a legfontosabb, hogy a férfi időben felismerje a figyelmeztető jeleket. A húgyúti fertőzések azonnali kezelése, a megfelelő hidratálás, a rendszeres orvosi szűrés – különösen 50 éves kor felett –, valamint a medencefenék izmainak megfelelő működése mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyulladás ne alakuljon ki, vagy ne ismétlődjön.

A prosztatagyulladás tehát komplex probléma, amely érinti a mindennapokat, a fizikai jóllétet és a mentális egyensúlyt is. A jó hír viszont az, hogy időben felismerve és megfelelően kezelve az esetek jelentős része jól uralható, és a betegek többsége visszatérhet a teljes életvitelhez. Az önmagára figyelő férfi, aki nem halogatja az orvosi vizsgálatot, sokat tehet egészsége és hosszú távú életminősége megőrzéséért.

Felhasznált irodalom:

• Mark H. Beers,
• MD: MSD Orvosi kézikönyv a családban
• Korszerű orvosi diagnosztika és terápia – Melánia Kiadó

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!