Ezeket látta már?

Beszéljünk róla! Öngyilkosságok Magyarországon - a mai helyzet

2010.05.17. Módosítva: 2015.11.04.

Öngyilkos ország - a stigmának is beillő jelző hosszú ideig Magyarországot illette, és nem is egészen alaptalanul. Sokáig dobogós helyet foglaltunk el az öngyilkossági statisztikákban. A misztikus halál mindig szenzációnak számított a köznapi ember számára, és szakmai kihívásnak, kutatási témának a pszichiáterek körében. Az okok, a "miértek", a módszerek, a "hogyanok", a kor szerinti és területi megoszlás vizsgálata mindig szolgált érdekességgel, figyelemre méltó újdonságokkal a tudósok számára. Örvendetes hírnek számított, hogy a legsokkolóbb, értelmetlen halálok az utóbbi negyedszázadban csökkent Magyarországon.

- Ez a csökkenés nem akármilyen mértékű volt, 1986-tól egészen 2007-ig 50 százalékos, ami világviszonylatban is figyelemre méltó és jelentős - mondja Rihmer Zoltán pszichiáter professzor. - A szomorú az, hogy erről ma már csak múlt időben beszélhetünk, mert a kedvező tendenciának 2-3 éve vége szakadt, és újra emelkedik az öngyilkosságok száma Magyarországon. Most hatodikak vagyunk a világranglistán, és Európában a második helyen állunk.

- Mi lehet ennek az oka?

- Egyértelműen a kezeletlen depresszió. Az öngyilkosságokat sokan sokféleképpen magyarázzák. Pillanatnyi elmezavarral, szerelmi csalódással, gazdasági csőddel, nyomorral, különféle élethelyzetekkel, de valójában csaknem minden öngyilkosság mögött pszichiátriai okok húzódnak. Az öngyilkosságot nem lehet egyetlen okra visszavezetni, az okok összetettek, ahogy a depresszióé is azok.

- Az öngyilkosság betegség, netán genetikailag kódolt hajlam?

- Nem az öngyilkosság a betegség, hanem ami előidézi. Létezik bizonyos genetikai befolyás is, ha ugyanis egy családban kétszer-háromszor előfordult, hogy valaki önkezével végzett magával, akkor élhetünk a gyanúval, hogy az eset ismétlődhet a leszármazottaknál is. Az öngyilkosságok hátterében csaknem mindig kimutatható a súlyos depresszió, amelyről esetleg a beteg maga sem tud még, miként a környezete sem. Igaz, egyre gyakoribb, hogy "társtettesként" ott állnak az öngyilkosságok mögött a különféle szenvedélybetegségek is, különösen az alkohol és a drog. A nyomor, a munkanélküliség, a kilátástalanság valóban lehet stresszt kiváltó tényező, a folyamatos stresszhelyzet pedig végződhet depresszióban, tehát megint eljutunk a lényeghez. Ugyanis az nem jellemző, hogy csak a nyomorban, szegénységben élők lesznek öngyilkosok, az viszont igen, hogy a kezeletlen depressziósok közül sokan.

- Mi az, hogy kezeletlen depresszió? Hiszen nálunk remek pszichiáterek és kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésre kór gyógyítására...

- Ez igaz. Ennek ellenére sok a kezeletlen vagy nem kellő ápolási időben részesülő beteg. Az okok nagyrészt ismertek. A pszichiátriai intézményrendszer helyzetének romlása, a szakmai lehetőségek beszűkülése vezetett odáig, hogy sok a fel nem ismert és kellőképpen nem kezelt depressziós. Önmagában az, hogy 30 százalékkal csökkent a pszichiátriai betegek ágyszáma, veszélyes dolog. Ezeket a betegeket nem lehet "hozzácsapni" bármely kórház bármely betegcsoportjához, mert speciális ellátást igényelnek. A mára előállt helyzet a szakma legjobbjai közül 200 pszichiátert késztetett arra, hogy külföldön keresse boldogulását, és rövid időn belül a hazai utánpótlásban sem reménykedhetünk.

- Az öngyilkosságok szélsőséges esetei is előfordulnak.

- Valóban így van. Az emberek stressztűrő képessége csökken, ez vezet a kiterjesztett öngyilkosságokhoz, mikor az egész család esik áldozatul, vagy a kettős öngyilkosságokhoz, mikor például férj és feleség együttesen választják a halálnak ezt az önkéntes módját. Mindkettőre volt példa az elmúlt időszakban. Ezeknek hátterében is súlyos depresszió áll. Mint tudjuk, hiszen egyre több felvilágosító előadás hangzik el és írás jelenik meg, a depresszió nem egyszerűen az, aminek sokan hiszik. Nem arról van szó, hogy ma kivételesen "bal lábbal keltem", de azután kisüt a nap, és újra minden rendben. A depresszió pszichiátriai jelentése ennél sokkal összetettebb és súlyosabb. A depressziós maga sem tudja, mi a baja, szorong, nem találja a helyét, fáradt, fásult, csökken a teljesítő képessége, türelmetlen önmagával szemben és környezetével is, semmiben nem leli örömét, sötéten látja a jövőt, olyan ördögi körbe kerül, amelyből nem talál kiutat. Ezért bűntudata van, és ilyenkor a "szedd össze magad " típusú jó tanácsok nem segítenek, csak pszichiáter által rendelt antidepresszánsok és a gyógyszeres kezelés melletti szakszerű terápia hozhat pozitív változást.

- Tehet-e valamit a környezet, a család?

- Sokat. És szükség is van erre. De nem az orvos helyett, hanem vele szinkronban. A biztos, figyelő és elfogadó, segítő, türelmes háttér sokat jelent a gyógyulás útján. Ám ez a gyógyulás nem egyik napról a másikra következik be, a sikertényező sok mindentől függ. Leginkább a beteg együttműködésétől, az orvos utasításainak pontos betartásától, attól, hogy a család mennyire aktív, mennyire tud segíteni a betegnek eredeti önmaga visszanyerésében.

Mindez azt jelenti, hogy nincs egyetlen ok, és nincs megoldó képlet sem, amelybe minden beteg behelyettesíthető. A megelőzés esélye ugyan adott, de a környezet nem mindig, sőt igen ritkán nyitott a figyelmeztető jelek "fogására." Éppen ezért fordul elő gyakran, hogy amiről azt hisszük, múló állapot, akiről azt hisszük, átmenetileg rossz passzban van, már kezelésre szoruló depressziós. A megfelelő, folyamatos terápia, az emberi kapcsolatok harmonikus működése csodát tehet, de ehhez a csodához hosszú hétköznapok gondos ápolása szükséges, míg a depressziós beteg visszanyeri önmagát, és régi, megszokott életrendjét, életritmusát, amelybe biztosan nem fér bele az öngyilkosság gondolata.

Forrás: MTI