Van egy tevékenység, amely 9%-kal lelassíthatja az idő múlását

A tudósok egyre közelebb kerülnek annak megértéséhez, hogy az emberi agy miként képes befolyásolni az időérzékelést fizikai megterhelés alatt.

Valószínűleg mindannyian átéltük már: amikor teljes erőbedobással edzünk, az idő hirtelen másként kezd viselkedni. Egyetlen perc is végtelennek tűnhet a futópadon vagy a kerékpáron, miközben a szívünk hevesen dobog, és minden izmunk feszül. Egy friss tudományos kutatás most választ adhat erre a különös jelenségre – és bebizonyítja, hogy edzés közben valóban lelassulhat az időérzékelésünk.

Edzés közben az idő megváltozik – és nem csak képzeljük

A Brain and Behavior folyóiratban közzétett tanulmány szerint a sportolás során mért időérzékelés torzulhat: az ember úgy érezheti, mintha hosszabb ideig edzett volna, mint amennyi valójában eltelt. A kutatásban részt vevő önkéntesek szobakerékpáron hajtottak végig egy 4000 méteres távot, miközben több ponton is megbecsülték, hogy szerintük mennyi idő telt el 30 másodperc alatt.

Az eredmények meglepőek voltak: a résztvevők átlagosan 8–9 százalékkal előrébb jártak az időben, mint a valóságban. Ez azt jelenti, hogy számukra az idő lassabban telt – az agyuk egyszerűen „meghosszabbította” a szubjektív élményt.

Így zajlott a kísérlet

A vizsgálatban 33 önkéntes vett részt, akik különböző szituációkban kerékpároztak:

• először teljesen egyedül
• majd egy másik sportolóval párhuzamosan
• végül egy aktív versenyhelyzetben, ahol céljuk az volt, hogy legyőzzék az ellenfelüket.

A kutatók minden helyzetben azt kérték, hogy a résztvevők saját megítélésük szerint, külső eszköz nélkül becsüljék meg a félperces időtartamokat. Emellett értékelték, mennyire érezték megerőltetőnek az adott szakaszt, de nem kaptak konkrét tempó- vagy sebességcélokat – kivéve a versenyhelyzetet.

Az eredmények azt mutatták, hogy a sportolók időérzékelése független volt attól, edzettek-e egyedül vagy versenytárssal. Az időérzékelés torzulása tehát nem a versenyhelyzethez vagy a riválishoz kötődött, hanem inkább a mozgás intenzitásához.

Miért lassul le az idő, amikor kimerülünk?

A jelenség mögött a kutatók szerint több tényező állhat. Az egyik, hogy a nagy intenzitású testmozgás során az agy fokozottan figyel a testi jelekre – a szívverésre, a légzésre, az izomfeszülésre. Ez az érzékszervi túlterhelés több információt közvetít az agy felé, ami miatt a tudat úgy érzékeli, mintha több idő telt volna el.

Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy a fájdalom és a diszkomfortérzet növeli az éberséget, így a percek hosszabbnak tűnnek. A kutatók még egy különleges hasonlattal is éltek: szerintük ez a jelenség egyfajta „emberi relativitáselmélet”, hiszen Einstein elméletéhez hasonlóan itt sem létezik abszolút idő – minden attól függ, milyen helyzetben és milyen intenzitásban érzékeljük.

A kutatás eredményei pontokba szedve

• A vizsgálatban résztvevők átlagosan 8–9%-kal hosszabbnak érzékelték az időt edzés közben.
• A torzulás nem függött a versenyhelyzettől – tehát egyedül edzve is jelentkezett.
• A hatás csak az aktív edzés ideje alatt volt kimutatható, előtte és utána eltűnt.
• Az időérzékelés változása a fizikai terhelés és a kellemetlenség mértékével arányos volt.
• A kutatók szerint a jövőben érdemes vizsgálni, hogyan befolyásolják az időérzékelést a külső ingerek (például fények, hangok vagy vizuális visszajelzések).

Mit jelent mindez a sportolók számára?

A tanulmány szerint az ilyen „időtorzulás” akár hasznos is lehet: ha egy sportoló tisztában van vele, hogy az időérzékelése megváltozik, jobban tudja szabályozni a tempóját, és elkerülheti a túledzést. A kutatók azt javasolják, hogy az edzések során használt modern technológiák – például a céltempót jelző fénycsíkok a futópályákon vagy az okosórák valós idejű visszajelzései – segíthetnek a reális időérzékelés fenntartásában.

A mozgás közbeni „időtorzulás” tehát nem csupán filozófiai kérdés, hanem gyakorlati szempontból is érdekes. Hiszen ha az ember megtanulja, mikor és hogyan érzékeli másképp az idő múlását, könnyebben tarthatja az egyensúlyt a teljesítmény és a kimerülés között.

Az agy, amely „meghajlítja” az időt

Amikor a testet intenzív fizikai terhelés éri, az agy belső órája mintha kisikló pályára kerülne. Az időérzékelésünk ugyanis nem egy fix, külső tényező – hanem egy összetett idegrendszeri folyamat, amelyet az agy több területe, köztük a bazális ganglionok, a kisagy és a prefrontális kéreg hangol össze. Ezek az agyi régiók érzékenyen reagálnak a dopamin és adrenalin szintjére, amelyek edzés közben megemelkednek.

A dopamin, amely a motiváció és a jutalomérzet hormonja, befolyásolja az idő múlásának megélését: ha az agy stimulált állapotban van, a percek hosszabbnak tűnhetnek, mivel a testből érkező érzékszervi jelek – például a légzés, a szívverés, az izomfeszülés – mind fokozottan tudatosulnak. Ilyenkor az idegrendszer szó szerint túl sok információt kap egy rövid idő alatt, amit az agy úgy dolgoz fel, mintha több idő telt volna el. Ezért érezzük úgy, hogy az edzés közbeni fél perc inkább egy örökkévalóság.

Ez a torzulás tehát nem optikai csalódás, hanem egyfajta neurológiai illúzió: a test és az agy közötti kommunikáció túl intenzív, és az idegrendszer úgy reagál, hogy „kitágítja” az időt.

Amikor az idő repül – a flow ellentéte

A jelenség különlegessége, hogy az időérzékelés nem mindig lassul el; néha épp ellenkezőleg, felgyorsul. A pszichológusok ezt nevezik flow-állapotnak, amikor az ember teljesen belefeledkezik a tevékenységbe, legyen az festés, zene, írás vagy akár sport. Ilyenkor a figyelem annyira fókuszált, hogy az agy kiszűri a felesleges ingereket, és az idő múlását szinte nem is érzékeljük – mintha megszűnne körülöttünk a világ.

A mostani kutatás viszont ennek az ellentettjét tárta fel: amikor a mozgás már nem kellemesen kihívó, hanem fájdalmasan intenzív, az agy a túlélésre koncentrál. A fókusz a mozgás öröméről áthelyeződik a fizikai terhelésre, a légszomjra, az izomégésre. Ekkor a figyelem befelé fordul, és minden másodpercet erősebben megélünk.

Más szóval: a flow az idő elrepülése, az intenzív edzés pedig az idő megnyúlása. Mindkettő ugyanabból az agyi mechanizmusból ered – a figyelem teljes bekapcsolásából –, csak az egyik az öröm, a másik a túlterhelés irányába mozdítja el az időérzékelésünket.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!