Ki vagyok én? (és ki leszek...?)
Nem a személyiség határozza meg, miként látjuk a jövőbeni közérzetünket! Az emberek következetesen rosszul ítélik meg jövőbeni boldogságukat. A Psychological Science-ben megjelent új tanulmány szerint ennek részben az az oka, hogy nem ismerik fel a személyiség kulcsszerepét a majdani érzelmi reakciók előrejelzésében.
Az új bizonyíték Jordi Quoidbachtól származik, aki a belga Liege Egyetem pszichológus tudósa. A Brit Kolumbiai Egyetem munkatársával, Elizabeth Dunn-nal felfedezték, hogy a természetes pozitív vagy negatív beállítottság nagyobb szerepet játszhat a saját sors megjövendölésében, mint a valóságos események. A legtöbb ember figyelmen kívül hagyja a saját személyiségét, mikor az elkövetkező időszakra gondol, így rosszul ítéli meg az akkori érzéseit.
Quoidbach és Dunn "személyiség-hanyagolásnak" nevezte el a jelenséget, melyet a 2008-as elnökválasztással kapcsolatban teszteltek. 2008 október elején belga lakosok tömege jövendölte meg, hogy miként érzik majd magukat az amerikai elnökválasztást követően, ha Barack Obama ill. John McCain nyer. A jeles politikai eseményt követő napon is nyilatkoztak akkori érzéseikről, és kitöltöttek egy személyiségtesztet is. Szinte mindenki Obama győzelmét remélte, így a legtöbben úgy vélték, boldogok lesznek, ha megválasztják.
Habár a személyiség nem befolyásolta az előrejelzéseket -a vidám és neurotikus Obama-rajongók egyaránt úgy vélték, hogy boldogok lesznek kedvencük győzelmével - a választást követő érzelmek azonban nagyon is tükrözték a jellemüket. A korábban lehangolt támogatóknak nem lett jobb kedvük attól, hogy Obama került az elnöki székbe. "Elfeledkeztek" a mélabúra való hajlamukról, és túlbecsülték saját későbbi hangulatukat. A pozitív beállítottságú egyének pontosabban ítélték meg későbbi hangulatukat, hiszen természetes életörömük megmaradt. Vicces, de pont a derűlátó emberek hajlamosabbak kevésbé rózsaszínben látni a világot.
"Nagy döntések előtt valószínűleg megéri átgondolni azt, hogy milyen személyiségek vagyunk, és általában miként reagálunk." – mondta Quoidbach. Ott van például a nyaralás megtervezése. Ha valaki alapvetően vidám természetű, valószínűleg nem kell egy csomó pénzt és időt beleölnie abba, hogy megtalálja a megfelelő úti célt (mert bárhol is legyen, általában jó a kedve). Ezzel ellentétben, aki hajlamos a morgolódásra, az hajlamos megbánni az egészet a legkisebb kellemetlenség hatására is, így neki célszerű aprólékosan mindent előre eltervezni. "Nem az esemény a legfontosabb, hanem az, hogy ki vagyok valójában."- tanácsolta Quoidbach.
