Rándulások

A rándulások gyakran előforduló sérülések, melyek fájdalmasak, de rendszerint nincs komoly következményük.

A leggyakrabban megránduló ízületek a bokák, a csuklók, a nyak, a könyökízületek és az ujjak. Néha nehéz különbséget tenni a rándulások és a ficam (csontelmozdulások), valamint a csonttörés között.

A rándulások tünetei

• Fájdalom/fokozott érzékenység a sérült ízületben.
• A fájdalom által kiváltott mozgáskorlátozottság.
• Duzzanat, vörös bőrfelszín a sérülés felett.

A rándulások esetleges komplikációi

• Súlyosabb esetekben komoly mértékű izomrándulás, izomfájdalom, ízületi szalaghúzódás.
• Visszatérő ízületi fájdalom.
• Csontrepedés.
• Többszöri rándulást követően gyenge, sérülékeny ízület alakul ki.

A rándulások kiváltó okai

Mechanikus erőbehatások, amelyek hatására a szövetek szerkezete széthúzódik.

Mit tehet Ön rándulások esetén

• Pihentesse az illető ízületet, amennyire csak lehet!
• Alkalmazzon hűtést pl. törölközőbe csomagolt jégdarabok sérülésre helyezésével!
• Helyezzen az ízületre szorosan tartó kötést!
• Polcolja fel az ízületet ha lehet, hogy csökkentse a duzzanatot!
• Ha a fájdalom alábbhagy, mozgassa óvatosan az ízületet, hogy megakadályozza a merevség kialakulását.
• Ne cipeljen nehéz terheket, mert az izomkötegek és az ínszalagok végleges gyógyulása előtti túlzott terhelés újabb ránduláshoz vezethet!
• Menjen el az orvoshoz, ha ízülete deformálódott, ha nem biztos saját diagnózisában, vagy ha a tünetek a fenti tanácsokat betartva sem múlnak el!

Mit tehet az orvos rándulások esetén

• Röntgenvizsgálattal megállapítja, hogy van-e ficam, vagy csonttörés.
• Szükség esetén begipszeli a sérült ízületet.
• Sebészeti beavatkozással korrigálja a súlyos izomköteg-, ill. ínszalagrándulásokat.

A rándulások megelőzése

• Viseljen kényelmes cipőt! Kerülje a magassarkú modelleket!
• Egyenetlen talajon, ill. rácsozott csatornalefolyó közelében járjon óvatosan!
• Intenzív sportolás előtt végezzen 5 perces nyújtó jellegű bemelegítést!
• Sportoljon rendszeresen, hogy izmai/ízületei erősek legyenek!

A rándulások osztályozása és a szöveti szintű folyamatok

A klinikai gyakorlatban a rándulásokat (distorsio) három súlyossági fokozatba soroljuk, ami alapvetően meghatározza a gyógyulási időt és a választott terápiát.

1. 1 Az első fokozatú rándulásnál a szalagok csupán megnyúlnak, a stabilitás megmarad.
2. 2 A másodfokú sérülés már a rostok részleges szakadásával jár, ami jelentős duzzanatot és véraláfutást eredményez.
3. 3 A harmadfokú rándulás pedig a szalag teljes szakadását jelenti, ami gyakran az ízület funkcionális kiesésével jár, és olykor nehezen különíthető el a csontos szakításos törésektől.

Amikor a szöveteket a fiziológiás mozgástartományon túli erőhatás éri, a kollagénrostok integritása megbomlik. Ezt egy azonnali gyulladásos válasz követi: a szervezet citokineket és mediátoranyagokat szabadít fel, hogy megkezdje a takarítást és az új szövetek építését. Ez a folyamat okozza a lüktető fájdalmat és a lokális hőemelkedést. Fontos megértenünk, hogy a gyulladás a gyógyulás barátja, de csak akkor, ha kontrollált keretek között zajlik.

A RICE-módszertől a PEACE & LOVE protokollig

Bár a korábban említett pihentetés, hűtés és felpolcolás (RICE) évtizedekig arany sztenderdnek számított, a modern sportorvostan ma már a PEACE & LOVE mozgóképletet javasolja a lágyrész-sérülések kezelésére.

Az angol betűszó első fele (PEACE) az azonnali ellátásra vonatkozik:

• védelem (protection),
• emelés (elevation),
• a gyulladáscsökkentők kerülése (avoid anti-inflammatories),
• kompresszió (compression)
• és edukáció (education).

Kiemelten fontos a gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok) használatának újragondolása az első 48-72 órában. Bár ezek csökkentik a fájdalmat, gátolhatják a szöveti regeneráció korai szakaszát, ami elengedhetetlen a szalagok megfelelő hegesedéséhez. A jég alkalmazása kapcsán is óvatosságra intünk: a túlzott hűtés lassíthatja a vérkeringést és ezzel a tápanyagok eljutását a sérült területre. A javaslatunk a szakaszos, alkalmanként maximum 10-15 perces hűtés, ügyelve arra, hogy a jég soha ne érintkezzen közvetlenül a bőrrel.

A protokoll második fele (LOVE) a rehabilitációról szól:

• terhelés (load),
• optimizmus (optimism),
• vaszkularizáció (vascularisation)
• és gyakorlatok (exercise).

A fájdalommentes határon belüli korai mobilizáció kulcsfontosságú. A mechanotranszdukció elve alapján a szövetekre gyakorolt enyhe mechanikai feszültség stimulálja a kollagénszintézist, így a teljes mozdulatlanság helyett az óvatos, progresszív terhelést részesítjük előnyben.

A bokaízület speciális helyzete és a propriocepció

A boka rándulása a leggyakoribb mozgásszervi sérülés, amelynél a külboka szalagrendszere (különösen a ligamentum talofibulare anterius) sérül leggyakrabban. Egy elhanyagolt bokarándulás után a legnagyobb kockázatot a krónikus boka-instabilitás jelenti. Ennek oka nemcsak a szalagok mechanikai megnyúlása, hanem a propriocepció, azaz az ízületi helyzetérzékelés sérülése.

Az ízületi szalagokban apró receptorok találhatók, amelyek visszajelzést küldenek az agynak a lábunk aktuális helyzetéről. Sérüléskor ezek a receptorok is károsodnak, így az agy lassabban reagál a talaj egyenetlenségeire, ami újabb ránduláshoz vezet. Ezért a rehabilitáció során elengedhetetlenek az egyensúlyozó gyakorlatok, például a instabil felszínen (bosu, egyensúlyozó párna) végzett feladatok, amelyek "újrahuzalozzák" az idegrendszer és az ízület közötti kommunikációt.

A táplálkozás szerepe a szalagsérülések gyógyulásában

Keveset beszélünk róla, de a gyógyulási időt étrendi tényezőkkel is befolyásolhatjuk. A szalagok fő alkotóeleme a kollagén, amelynek szintéziséhez elengedhetetlen a C-vitamin jelenléte. Kutatások igazolják, hogy a C-vitaminban gazdag étrend vagy kiegészítés segítheti a lágyszövetek regenerációját. Emellett az aminosavak közül a prolin és a glicin bevitele (például csontleves vagy kollagénpeptidek formájában) biztosítja az építőköveket a sérült rostok pótlásához. Az omega-3 zsírsavak pedig segítenek a gyulladásos folyamatokat egészséges mederben tartani, megelőzve a krónikus ödéma kialakulását.

Mikor forduljunk szakorvoshoz?

Bár az eredeti szövet említette a deformitást, orvosi szemmel fontos kiemelnünk az úgynevezett Ottawa-szabályokat, amelyek segítenek eldönteni, szükséges-e röntgenvizsgálat. Ha a sérült nem képes négy lépést tenni (akár sántítva is), vagy ha kifejezett nyomási érzékenység mutatkozik a külboka vagy a belboka mögötti csontos részeken, illetve a lábközépcsontok bázisán, akkor fennáll a törés veszélye. Ilyenkor a diagnózis felállítása nem várhat.

A krónikus rándulások és a szövődmények megelőzése

A visszatérő rándulások hátterében gyakran áll a bokaízület mozgástartományának beszűkülése, különösen a dorsalflexio (a lábfej felfelé feszítése) korlátozottsága. Ha a boka nem tud megfelelően hajlani, a szervezet más ízületekben keres kompenzációt, ami térd- vagy derékfájdalomhoz is vezethet. A gyógytorna során ezért nemcsak az erősítésre, hanem a mobilitás visszaállítására is nagy hangsúlyt fektetünk.

A megelőzés tekintetében kiemeljük, hogy a kényelmes cipő mellett a funkcionális stabilitás a legfontosabb. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az izmainknak kell erősnek lenniük, hanem az ideg-izom koordinációnknak is gyorsnak kell maradnia. A statikus nyújtás helyett sportolás előtt javasoljuk a dinamikus bemelegítést, amely felkészíti az ízületeket a hirtelen irányváltásokra és a váratlan erőhatásokra.

A rándulás kezelése egy aktív folyamat

Nem elégedhetünk meg a fájdalom elmúlásával; a célunk az, hogy az ízület teljes teherbíró képességét és kontrollját visszaadjuk. Csak így kerülhetjük el a hosszú távú szövődményeket, mint amilyen a korai porckopás (artrózis), amely a instabil ízületek gyakori kísérője. A türelem és a tudatos rehabilitáció kifizetődik: a megfelelően kezelt rándulás után az ízület ugyanolyan, vagy akár erősebb is lehet, mint a sérülés előtt.

Felhasznált irodalom:

• What Is a Sprain?
• Sprains and strains
• Strains | Sprains | MedlinePlus