Már minimális rézhiány esetén is jelez a szervezet különféle tünetek formájában.
A réz a periódusos rendszer 29. eleme, az elektromos áramot igen jól vezető fém. A vízben kiválóan oldódik, hatékony parazita-ellenes hatással bír. Egyúttal valamennyi növényi és állati szervezet számára létfontosságú nyomelem. A szervezet valamennyi sejtjében jelen van, legnagyobb koncentrációban a májban csontokban és izmokban. Számos enzim aktivátora („koenzimje”) és a szervezetben számos rézalapú pigment is ismeretes.
Az emberi szervezet réztartalma 1,4-2,1 mg/ttkg. A vérben szabadon keringő réz erősen mérgező, ezért transzportfehérjéhez (cöruloplazmin) kötődve kering. A májban albuminhoz kötötten raktározódik. A szervezetből szintén cöruloplazmin segítségével távozik – az epével választódik ki.
Számos létfontosságú enzim alkotóeleme. Így pl. a citokróm enzimek aktiválásával részt vesz a szervezet energianyerő és -raktározó, továbbá méregtelenítő működésében. A réz/cink szuperoxid dizmutáz részeként védi a szervezetet az oxidációs károsodásoktól ("oxidatív stressz"), ezáltal véd a rosszindulatú betegségekkel és érelmeszesedéssel szemben is.
A legfontosabb feladatai közé tartozik a vas beépítésének elősegítése a hemoglobinba (az oxigéntől megszabadított vérfesték a réz miatt lesz inkább kék).
Felnőttek napi rézszükséglete 0,9 mg, de egyes kutatások eredményei alapján ennél jóval többet, akár napi 3 mg-ot is javasolnak.
A réz a talajból a növények közvetítésével kerül a magasabb rendű élőlények szervezetébe. Az ember rézfelvételében jelentős szerepet játszik az állati termékek (hús, máj, vér, stb.). Hiányállapota nem okoz rézhiányra specifikus tüneteket, agy a rézhiány gyakoriságáról hozzávetőleges adataink sincsenek. A világ egyes részein a rézhiány magasabb gyakoriságáért a termőtalaj szegényes rézkínálata a felelős (pl. Írország).
A tartós rézhiány leggyakrabban zsíranyagcsere-zavarokat okoz: magas triglicerid vérszintet, nem alkoholos zsírmájat, elégtelen melanin- és dopaminszintézist, mely napégéshez, depresszióhoz vezethet. A rézhiányra jellemző tünetegyüttest a vérszegénység, a csontvelő-elégtelenség és degeneratív idegrendszeri betegségek alkotják. Kérődző állatokban rézhiány hatására mozgásszegénység (ataxia) és izomgörcsök következhetnek be.
Emberekben a rézhiány viszonylag ritkán okoz vérszegénységet, viszont újszülöttkorban súlyos idegrendszeri betegségekhez vezet (Menkes-kór esetén is gyakorta figyelhető meg rézhiány).
Az időben felismert rézhiány prognózisa jó, de a már kialakult központi idegrendszeri károsodások gyógyhajlama rossz.
A vér és a szövetek réztartalmának meghatározásával a rézhiány viszonylag könnyen tettenérhető. Rézhiányra jellemző a rézmentes cöruloplazmin magas aránya. A réztartalom meghatározása májból pontosabb, mint vérből (pl. májbiopszia segítségével). A diagnózis legfontosabb előfeltétele, hogy "gondolni kell" a rézhiány lehetőségére különösen azokon a földrajzi területeken, ahol a talaj réztartalma alacsony.
A réz, különösen természetes kelátképzőkkel (huminsav, aminosavak) szájon át is könnyen pótolható, de kerülni kell a tej és a tojás együttes fogyasztását – ezek a táplálékok ui. rontják a réz biológiai hasznosulását.
Fokozott rézigény, pl. terhesség, vérszegénység, stb. esetén hatékony megelőzést jelentenek a különböző vitamin- és nyomelempótló készítmények.
A réz szerepe jóval túlmutat azon, hogy pusztán enzimaktivátor vagy nyomelem legyen. Az idegrendszer működésében például kulcsfontosságú, hiszen részt vesz a neurotranszmitterek – így a dopamin és a noradrenalin – szintézisében. Ez azt jelenti, hogy közvetett módon a réz hatással lehet a hangulatra, a koncentrációra és a stresszhez való alkalmazkodásra is. Nem véletlen, hogy rézhiány esetén gyakori a fáradtság és a depresszív hangulat.
A kötőszövetek felépítésében szintén lényeges a réz, mivel elengedhetetlen a kollagén és az elasztin keresztkötéseinek kialakításához. Ezért tartós rézhiány esetén a bőr rugalmassága csökken, a csontok törékenyebbé válnak, és lassabb a sebgyógyulás. Különösen idős korban válhat fontossá a megfelelő rézbevitel, hiszen az érelmeszesedés, a csontritkulás és a szív-érrendszeri betegségek kockázata is magasabb ilyenkor.
A vasanyagcsere és a réz kapcsolata szintén szoros. Rézhiány mellett ugyanis a vas nem tud megfelelően beépülni a hemoglobinba, ezért vérszegénység alakul ki – hiába van elegendő vas a szervezetben. Ezt „funkcionális vashiánynak” is nevezik. A tünetek ilyenkor a klasszikus anémiára emlékeztetnek: sápadtság, fáradékonyság, szívdobogásérzés és teljesítménycsökkenés.
A túlzott rézbevitel például Wilson-kórban fordul elő, amely egy öröklődő anyagcsere-betegség. Ilyenkor a szervezet képtelen a réz megfelelő kiválasztására, ezért az a májban, az agyban és más szervekben halmozódik fel. A betegség súlyos májkárosodással, idegrendszeri tünetekkel és pszichiátriai zavarokkal járhat. A Wilson-kór kezelésének alapja éppen a réz megkötése és kiürítése gyógyszeres kelátképzőkkel.
A leggazdagabb réztartalmú ételek közé tartozik a máj, a kagyló, a diófélék (különösen a kesudió és a mogyoró), a magvak (napraforgómag, szezámmag), a teljes kiőrlésű gabonák és a hüvelyesek. A zöld leveles zöldségek is tartalmaznak rezet, bár kisebb mennyiségben. A modern, erősen feldolgozott élelmiszerek fogyasztása azonban jelentősen csökkentheti a bevitt réz mennyiségét.
A cink és a vas nagy dózisban gátolhatják a réz felvételét a bélben, ezért ezek pótlása mindig körültekintést igényel. Ezzel szemben a fehérjékhez kötött réz jobban hasznosul, így például a húsfélék réztartalma könnyebben beépül, mint a növényeké. A tejnél és tojásnál említett gátló hatás szintén ismert, ezért ezek mellé nem ajánlott rézpótló készítményt bevenni.
Érdekesség, hogy a réz nemcsak biológiai, hanem közegészségügyi szempontból is fontos. Az egészségügyben régóta használják fertőtlenítő célokra, hiszen a réz felületek gátolják a baktériumok és vírusok szaporodását. Kórházakban például egyre gyakrabban alkalmaznak rézötvözeteket kilincsekhez, ágykorlátokhoz és más, gyakran érintett felületekhez a fertőzések visszaszorítása érdekében.
Egyes tanulmányok szerint a réz-anyagcsere zavarai kapcsolatban állhatnak a neurodegeneratív betegségekkel, például az Alzheimer- vagy Parkinson-kórral. Az oxidatív stressz és a szabadgyökök elleni védelem szoros összefüggésben van a rézhez kötött enzimekkel, így nem kizárt, hogy a réz kiegyensúlyozott szintje hosszú távon hozzájárulhat az agy egészségének megőrzéséhez.
Az egészségtudatos életmód szempontjából a legfontosabb üzenet, hogy a réz nem önmagában, hanem egy bonyolult tápanyag-hálózat részeként működik. A túl kevés és a túl sok réz egyaránt problémát okozhat, ezért a változatos, kiegyensúlyozott étrend a legbiztonságosabb út. A kiegyensúlyozottság itt szó szerint életbevágó, hiszen a réz egyszerre létfontosságú és potenciálisan mérgező fém.
A rézhiány tünetei sokfélék lehetnek, és gyakran más betegségekre emlékeztetnek. Ilyen a fáradtság, a gyakori fertőzések, a hajhullás, a sápadtság vagy a koncentrációs nehézségek. Súlyosabb esetekben vérszegénység, idegrendszeri zavarok, sőt depresszió is jelentkezhet.
A hivatalos ajánlások szerint felnőtteknek naponta 0,9 mg réz szükséges. Egyes kutatások ennél többet, akár 2–3 mg-ot is javasolnak, főleg fokozott igény esetén (például terhesség, vérszegénység vagy intenzív sport mellett).
Kiváló forrás a máj, a kagyló, a diófélék és a magvak, valamint a teljes kiőrlésű gabonák. A hüvelyesek és a zöld leveles zöldségek is tartalmaznak rezet, bár kisebb mennyiségben.
Igen, a túl sok réz ugyanolyan veszélyes lehet, mint a hiány. A Wilson-kórban például a szervezet nem tudja kiüríteni a rezet, és az májban, agyban halmozódik fel. Ez súlyos szervkárosodást okozhat. Egészséges embereknél a túlzott rézkiegészítők szedése vezethet mérgezéshez.
A réz nélkülözhetetlen a dopamin és a noradrenalin képződéséhez, így hatással van a hangulatra, a memóriára és az idegrendszeri egyensúlyra. Hiánya idegrendszeri zavarokat, súlyos esetben maradandó károsodást is okozhat.
Igen, kutatások szerint a tejben és tojásban található bizonyos fehérjék és összetevők csökkenthetik a réz felszívódását. Ezért nem ajánlott rézpótló készítményt közvetlenül ezekkel együtt fogyasztani.
Általában változatos, egészséges étrend mellett nincs szükség külön rézpótlásra. Kivételt képeznek bizonyos betegségek, terhesség vagy a felszívódási zavarokkal járó állapotok, amikor orvosi javaslat alapján indokolt lehet a kiegészítés.
Igen, a réz segíti a vas beépülését a hemoglobinba. Ha kevés réz áll rendelkezésre, a vas hiába van jelen, a szervezet nem tudja hatékonyan felhasználni. Ez funkcionális vérszegénységhez vezethet.
Felhasznált irodalom: