Ezeket látta már?

Számítógép-függőség – egy valódi veszély

Ismerősömmel beszélgettünk a számítógépfüggőségről. Viccesen azt mondtam: "szerintem már magzati korban fennáll ennek a veszélye." Természetesen nem arra gondoltam, hogy a magzat internetezik a mamája hasában...!

Az azonban elgondolkoztató, milyen ingereknek, érzeteknek ( pl.: szorongás ) és hormonhatásoknak ( pl.: adrenalin) van kitéve azáltal, hogy egy hálózatban van mamájával, ha az sokat használja a számítógépet, főleg, ha nem elsősorban munkára, hanem üres idejének kitöltésére - különböző minőségű játékokra.

Számítógép-függőség – egy valódi veszély

A függőségről - általában

Először beszéljünk általában a függőségről, amelynek egyik tárgya lehet - a sok közül - a számítógép:

Maga a függőség olyan élettani, viselkedésben és gondolkozásban mutatkozó változásokat eredményez, amelyek hatására a függőség kiváltotta tényező kerül előtérbe a hétköznapi dolgokkal szemben. Ez lehet: kémiai anyag; viselkedésben szélsőséges magatartás, pl.: munkamánia, kóros vásárlás, internet túlzott használata, gyűjtőszenvedély, egészségesnek vélt táplálkozási szokás, túlzásba vitt sportolás, élettani igényeket messze túlhaladó szex, társfüggőség; eszmék...

Miben mutatkozik ez meg?

  • erős vágyakozás
  • megvonási tünetek (mutatkoznak) észlelhetők elhagyásakor
  • tolerancia lép fel: egyre nagyobb mennyiség vált ki hasonló komfort érzetet
  • egyéb – társadalmilag elfogadott – örömszerző forrás háttérbe szorul azáltal, hogy egyre több időt fordít az illető a kialakult függőségre
  • akkor is ragaszkodik hozzá, ha számára is valamelyest nyilvánvalóvá válnak "mellékhatásai" – káros következményei

Honnan vesszük észre a számítógép függőséget?

(egy eset az életből)

Saját tapasztalatomat szeretném önökkel megosztani. Ifjúsági mentálhigiene ambulanciát vezettem, amikor egy édesanya kétségbeesetten telefonált. Sokat vívódott, mielőtt szakemberhez fordult, a helyzet családján belül rohamosan rosszabbodott, ezért döntött amellett, hogy mégis kér külső segítséget.

Arról számolt be, hogy 15 éves gyermeke szinte reggeltől estig a számítógép előtt ül hétvégén. Az is előfordul hétköznapokon, hogy lóg az iskolából, csak hogy benne maradhasson az aktuális játékhelyzetben, vagy annyira az adott szituáció hatása alá kerül, hogy elkésik az óráról. Az utóbbiak miatt már osztályfőnöki intője esedékes, mert az igazolatlan órák száma elérte a maximumot. Iskola után első dolga otthon, hogy bekapcsolja a gépét és ki sem száll belőle késő estig.

A korábban jeles tanuló, most épp, hogy nem bukik meg. Csillagász akart lenni; évek óta ezt mondogatta, jártak planetáriumba, bújta a szakkönyveket, most pedig csak otthon ül és internetezik. A barátait is leépítette - nem jártak többé össze -, arra hivatkozva, hogy "dedósok, nem lehet velük semmi izgalmasat csinálni". Kicsi korától gyűjtött és féltve őrzött bélyegalbumait eladta, az árából számítógépes játékot vásárolt, amivel internetes hálózatban játszhatott a haverokkal. A közös, stratégiai játékok éjszakába nyúlóan zajlottak.

Amikor a szülők szóltak, hogy vacsoraidő van, fürdés, majd alvás, a gyermek indulatosan és a korábban nem tapasztalt, kritikátlan stílusban küldte el őket és becsapta a szobája ajtaját.

Végül az apa zárolta a számítógépet, mert olyan szinten érzékelte fia fizikai leromlását (ritkán fürdött, hajat nem is mosott több hónapig, állva, pár falatot evett, ill. anyja megsajnálta és tálcán, titkon vitt be neki ételt a szobába, hogy ne éhezzen, mert fogyott sokat ). Ez a szülői korlátozás nagy veszekedésekhez, és olyan mértékű dührohamokhoz vezetett, hogy az üvegezett ajtót jobbnak látták bedeszkázni, mint naponta üveget cserélni benne.

A gyermek nehezen szánta rá magát, de – szülői ráhatásra – végül eljött hozzám. Átlagos megjelenésű, vékony, sápadt, hanyag tartású fiatal benyomását keltette. Idővel feloldódott. Velem szemben udvarias volt. Érdeklődő, okos gyermeknek ismertem meg. Bevallotta, hogy "Egyetlen barátom a számítógép, soha nem hagy cserben, EZÉRT nem is tartok igényt semmiféle segítségre, nem akarok megváltozni, mert így érzem jól magamat! Szerintem a szüleimnek van szüksége pszichiáterre – nem tudnak haladni a korral."

Holisztikusan gondolkozó, a változó világot nyitottan, bizalommal szemlélő orvosként azt tapasztalom, hogy a boszorkányok kora leáldozóban, illetve alakjukat - a modern társadalom igényeinek megfelelően - megváltoztatták! Többen számítógép formájában jelennek meg - elvarázsolják a magányos gyermekeket, de sok felnőttet is. Ők tudják - amit a rohanó világ millió hatásával elárasztott embere elfelejtett -: a JUTALOM a kulcsinger. Ők pedig boszorkányos trükkökkel áljutalmaznak!

Emberi kapcsolatok

Az emberi agy, a gondolkozásunk a mérleg nyelve: eldönthetjük, mennyi helyet adunk a virtuális térnek, és mennyit a személyes kapcsolatok építésének. A világ valóban megváltozott a mi - szülők - és nagyanyáink óta, de legerősebb hatásként mégis a hús-vér emberi kapcsolatok maradtak meg, amióta ember él a Földön!

U.i.: A fent említett szülők gyermekük mögött álltak. Megértették: serdülőkorban a tiltás csak olaj a tűzre! Egy év terápia során együtt gondolkozva megtanulták, hogy mennyire érdemes korlátozni a fiuk szárnyalását - internet használatát. A serdülő az internet jártasságát - megismerve saját képességeit, értékeit - felhasználta arra, hogy új fejezetet nyisson életében: A csillagok távoli világából leszállt a földre. Most jeles tanuló ismét. Érettségi előtt áll, geológusnak készül. Megtartott a virtuális haverokból párat, akiből egyik igazi baráttá lépett elő és visszatért régi barátai közül néhányukhoz.

E terápiából a tanulság számomra:

"jó szóval oktasd, játszani is engedd,

szép, komoly fiadat" (József Attila)

Forrás: EgészségKalauz