Testképzavar

A testképzavar csak a saját testre vonatkozik, mások alakját jól meg tudja ítélni az érintett.

Az utóbbi két évtizedben az evészavarok népegészségügyi jelentőségre tettek szert, ami egyes tünetek nagy és növekvő gyakoriságának köszönhető. Manapság az evészavarokra gyakran mint „divatbetegségekre” utalnak. A modern civilizáció korában az ételhez és a testünkhöz való viszony alapvetően megváltozott. A fogyasztói társadalom hatásainak következtében az emberi testre nehezedő kulturális nyomás igen nagy. Nő a karcsúságideál szerepe, amely már a férfiakat is befolyásolja.

A testünkre vonatkozó kényszerek egyre gyakoribbá válnak

Érdekes jelenség azonban, hogy a karcsúságideál terjedése mellett korunkban nő az elhízás aránya – hazánkban a felnőtt népesség 20%-a elhízott, azaz testtömegindexe 30 fölötti (Császár 2010). Emellett a fiatalok körében egyre inkább terjednek a különböző furcsa evési szokások: a kétes hátterű fogyókúrák, a hashajtók használata, az önhánytatás. A pszichiátriai zavarok közül az anorexia nervosának (AN) a legmagasabb a halálozási aránya: a betegségkezdet után 10 évvel 8%.

A testképzavarral összefüggő viselkedésjegyeket egyértelműen a megszaladt jelenségek közé sorolhatjuk, mivel megjelenésük tagadhatatlan és szoros összefüggést mutat a társadalom és a média által közvetített szépségideálokkal.

Forrás: Northfoto

---

A problémakört tovább súlyosbítja az evészavarok rejtett volta, illetve a betegségtudat hiánya, ezért az evészavaros betegek csupán töredéke kap megfelelő ellátást: az anorexiás betegek harmada, a bulimiásoknak pedig csupán 6%-a jelenik meg a szakellátásban.

Az elhízás mellett három fő evészavart tartunk számon:

1. 1 az AN-t,
2. 2 a bulimia nervosát (BN)
3. 3 és a falászavart (BED: binge eating disorder).

A következőkben néhány újabb zavarra, valamint a fontosabb gyermekkori evészavarokra is kitérünk majd.

Az evészavarok gyakorisága

Az evészavarokra sokáig mint tipikus női betegségre tekintettünk (a férfiak aránya 2–10%). Erre utalt a „3 W” rövidítés is, azaz fehér nyugati nőkre (white - western - women) jellemzőnek találták őket. Ma már egyre gyakrabban jelennek meg feketék, férfiak között, valamint nem nyugati országokban is.

Az életkori határok is fellazultak: míg az evészavarok leggyakrabban fiatal lányok körében jelentkeznek (az AN kezdete 12–18 éves, a BN-é 15–25 éves korra tehető), egyre több a gyerekkorban, illetve az időskorban megjelenő zavar is.

Változást jelez az is, hogy az evészavarok sokáig a felső és középső társadalmi rétegekre voltak jellemzőek, mára azonban terjednek alacsonyabb szocioökonómiai státusúak körében is.

• Fokozott kockázattal bírnak a diákok (főleg az egyetemisták),
• a karcsúság követelményének kitett csoportok (pl. táncosok, modellek),
• a diabetes mellitusban szenvedők,
• férfiak esetén pedig a homoszexuálisok.

Fontos megemlíteni, hogy az evésés testképzavarok spektruma egyre szélesedik, 5–10 évente leírnak egy-egy új típust. A felmérések alapján az AN gyakorisága tizenéves lányok körében 0,7%, a BN-é 16– 35 éves nők körében 1-2%. Az élettartamprevalencia- (az eddigi élet során valaha fennállt betegség előfordulási gyakorisága) adatokat tekintve az AN 2,0%, a BN 4,6%, a BED pedig 0,6% arányban fordult elő 18– 25 éves nők között (Favaro és mtsai 2003). Korábban az AN-t nagyobb gyakorisággal regisztrálták, mint a BN-t, majd az 1980-as évektől kezdve ez a tendencia megfordult, ami részben az újabb evészavartípusok megjelenésének köszönhető.

A hazai adatokat tekintve egy reprezentatív felmérés eredményei szerint a 15–24 éves nők körében a BN gyakorisága 0,41% volt, míg a szubklinikai BN-é 1,48% (Szumska és mtsai 2001). Az evészavarok leggyakoribb társbetegsége a depresszió, amelynek gyakorisága 80% körüli evészavaros betegek között.

• Szorongásos zavar az evészavaros betegek 64%-ában fordult elő életük folyamán,
• ezen belül pánikzavar 8%-ban,
• kényszerbetegség 26%-ban,
• agorafóbia és egyszerű fóbia 13-14%-ban,
• szociális fóbia pedig 34%-ban jelentkezett.
• Szintén gyakoriak az öngyilkossági kísérletek, BN esetén a betegek 20–30%-a kísérel meg öngyilkosságot.
• A kényszerbetegség, a szociális fóbia, az alkoholizmus és a drogfogyasztás gyakorisága 10–30% körüli (ös - szefoglalás: Túry és Szabó 2000). 

Mi az anorexia nervosa tünete?

Alaptünete a testsúlyhiány, a súlyfóbia és a testképzavar (American Psychiatric Association 2013). A testsúlyhiányt a testtömegindex mutatja (BMI: a testsúly [kg] osztva a méterben megadott testmagasság négyzetével – ennek normális tartománya férfiaknál 20–25, nőknél 18,5–25). A súlyfóbia az elhízástól való félelmet jelenti súlyos soványság esetén is. A testképzavart az jellemzi, hogy a betegek önpercepciója torzult, kövérnek tartják magukat.

A testképzavarral összefüggő betegségek egyaránt hatással vannak az ember pszichológiai és testi jóllétére. Az ilyen betegségben szenvedők önértékelése sérült, megszállottan hiszik, hogy csak akkor felelnek meg a szociális elvárásoknak, ha elérik az általuk megszabott súlyt, mely rendszerint kórosan alacsony.

Forrás: egeszsegkalauz.hu

---

Érdekes azonban, hogy a testképzavar csak a saját testre vonatkozik, így mások alakját jól meg tudják ítélni. A kórképnek két altípusa van.

1. 1 A restriktív altípusba tartozó betegek koplalással vagy testedzéssel csökkentik testsúlyukat.
2. 2 A bulimiás (vagy: falás/tisztulás) altípusba tartozók esetében bulimiás tünetek is észlelhetők úgy mint falásrohamok és/vagy öntisztító viselkedésformák:

• önhánytatás,
• hashajtó,
• vízhajtó alkalmazása. Az AN testi tünetei között igen gyakori az amenorrhoea.

A testsúly visszanyerése nem jár azonnal a menzesz visszatértével, sokszor hónapok is eltelnek, mire a ciklus rendeződik. Az anorexiások bőre száraz, lanugóval (csecsemőkori piheszőr) fedett, hajuk hullik, bradikardiások, vérnyomásuk alacsony, vitális funkcióik lelassultak, a csontok elmésztelenednek, hormonzavarok, emésztési zavarok lépnek fel.

A vitális funkciók lassulása ellenére a további fogyást célzó mozgásos hiperaktivitás gyakori. A betegek személyiségére perfekcionizmus, teljesítményorientáció, túlkontrolláltság, kényszeresség jellemző. A betegség következtében személyiségük részben meg is változik, visszahúzódó, dacos, gyakran depres - sziós lesz a beteg, betegségbelátása nincs.

Mi a bulimia nervosa tünete?

Bulimia esetén alaptünetek a falásrohamok (legalább heti egy), amelyekre a kontrollvesztés érzése jellemző, továbbá a testsúlycsökkentő manipulációk (önhánytatás, hashajtózás, vízhajtózás, koplalás, testedzés), az állandó aggodalmaskodás a testsúly és az alak miatt (American Psychiatric Association 2013).

A „tipikus” bulimiás beteg rendszerint alacsony önértékelésű, önmagát „meg nem értett személynek” definiáló egyén, élete nem ritkán gyermekkori traumákkal, szeretet iránti vággyal tarkított. A karcsúság számára olyan ideál, amelyet elérve úgy érezheti, élete más területein is diadalt arathat.

Forrás: shuttertock.com

---

A betegek testsúlya normális, vagy túlsúlyos

A falásrohamok naponta többször is felléphetnek, rövid ideig tartanak, és néha extrém mértékűek. Az epizódok során a betegek általában szénhidrátokat fogyasztanak (vagy olyan ételt, amit egyébként elkerülnek).

A falásrohamok rendszerint titokban zajlanak, így a zavar gyakran évekig is rejtve maradhat a családtagok, barátok előtt. Egyes esetekben a falásrohamok éjszaka jelentkeznek. A testsúlycsökkentő eljárások közül az önhánytatás a leggyakoribb, amely naponta több alkalommal is előfordulhat. Gyakori, hogy már kisebb mennyiségű étel elfogyasztását is purgálás követ.

Az önhánytatás következtében a szájüregbe visszajutó gyomorsav hatására a fogak belső felszínén zománchiány, fogromlás alakulhat ki. A hányások miatti kálium- és egyéb ionvesztés életveszélyes szívritmuszavarokat vagy görcsös rosszulléteket okozhat. Az ún. multiimpulzív BN-ban egyéb impulzuskontroll-zavarok is észlelhetők:

• alkohol-, drogfogyasztás,
• öngyilkossági kísérletek,
• önsebzések,
• kleptománia,
• promiszkuitás.

Erre a formára a borderline személyiségzavar jellemző. Az AN és BN közötti különbségekre vonatkozóan lényeges, hogy az AN rendszerint fiatalabb korban kezdődik, a személyiség éretlenebb, a testsúly és a testsúlyideál a normális alatt van, a nemi jelleg hiányzik, a szexualitás tagadott, a beteg erősen kötődik a családjához, erős az önkontroll és mások kontrollja. BNban ezek ellenkezője jellemző.

Mi a falászavar tünete?

A BN és az elhízás közötti kórképről van szó, amelyre a kontrollvesztett falásrohamok jellemzőek, de nincsenek testsúlycsökkentő manipulációk, ezért a betegek általában túlsúlyosak. A segítséget kereső elhízottak harmada ebben a kórképben szenved. Az éjszaka jelentkező falásrohamok falászavar esetén is előfordulhatnak.

Gyermekkorban előforduló evészavarok

• Pica: tápláléknak nem minősülő anyagok (pl. föld) tartós és ismételt fogyasztása.
• Kérődzési (ruminációs) zavar: az étel ismételt visszakérődzése, újrarágása, újra lenyelése vagy kiköpése.
• Elkerülő/restriktív táplálékbeviteli zavar: az evészavar az étel iránti érdeklődés hiányában, az étel érzékszervi tulajdonságain alapuló elkerülésben, vagy az étkezés esetleges nem kívánatos következményei (pl. félrenyelés, fulladás) miatti aggodalomban nyilvánul meg.

Ezek mellett megemlíthető a szelektív evés szindrómája, ami azt jelenti, hogy a gyermek csak kevés ételféleséget fogyaszt, ill. az evésfóbia is.

Egyéb evészavarok, illetve testképzavarok

• Az izomdiszmorfia központi tünete az izomzat méretével való túlzott, kényszeres foglalkozás.

A férfiakra jellemző speciális testképzavarról van szó: a betegek erős izomzatuk ellenére soványnak, kicsinek érzik magukat és szeretnének nagyobb izomtömegre szert tenni (összefoglaló: Túry és Babusa 2012). Az AN-hoz képest fordított testképzavarról van szó – korábban inverz anorexiaként említették a kórképet. Az izomdiszmorfiában szenvedők körében igen gyakori az anabolikusszteroid-abúzus és/vagy -dependencia, a rejtőzködő viselkedés, továbbá kényszeresen edzenek az izmosabb test elérése érdekében.

A testképzavar – testdiszmorfiás zavar – egy mentális betegség, mely során a beteg alaptalanul, minden valós ok nélkül úgy gondolja, hogy a teste vagy valamelyik testrésze torz, visszataszító. A képzelt „fogyatékosság” intenzív lelki szenvedéssel jár.

Forrás: shuttertock.com

---

• Az orthorexia nervosát Bratman (1997) írta le. Egészségesétel-függőségről van szó, s ez az evészavarok egyik legújabb típusának tekinthető.

Az orthorexia esetében az evészavar fókuszában nem az étel mennyisége, hanem a minősége áll. Az egészségesnek vélt ételekkel kapcsolatban kóros mértéket is elérő kényszergondolatok és kényszeres viselkedésformák jelennek meg, ennek következtében szigorú diétás megszorítások alakulnak ki.

• A testépítő típusú evészavar (testzsírfóbia) középpontjában a test elzsírosodásától való félelem áll, így a testzsírarány válik a kényszeresség tárgyává (Gruber és Pope 2000).

Főleg nők között jelenik meg, rendszeres testedzéssel és igen merev étkezési szabályok követésével. Az izomdiszmorfia központi tünete az izomzat méretével való kényszeres foglalkozás jár: a személyek csak magas fehérje-, magas energia- és alacsony zsírtartalmú ételeket fogyasztanak, kényszeres étkezési menetrend alapján. A diéta célja a test zsírarányának minél alacsonyabb szinten tartása, s feltehetően ez az oka a testzsírfóbiás nők amenorrhoeájának.

• A purgáló zavarra az jellemző, hogy nincs falásroham – öntisztító, purgáló viselkedés viszont igen (Keel és mtsai 2005).

A betegek nem esznek látványosan sokat, de az önhánytatás vagy a hashajtózás ettől függetlenül rendszeresen előfordul.

Hogyan diagnosztizálható az anorexia?

Az AN diagnózisa nem szokott nehézséget jelenteni. Amennyiben a kóros soványsághoz testképzavar társul, vagyis a beteg elfogadja a soványságát, esetleg még vékonyabb szeretne lenni, az egyértelművé teszi az AN-t. Ha a kóros soványságnak testi oka van, úgy a beteg gyarapodni szeretne, és kifejezetten zavarja a testsúlyvesztés.

Bár az AN fennállásának eldöntése viszonylag könnyű, mégis gyakori jelenség, hogy a kórosan sovány beteget a szükséges testi vizsgálatok után további felesleges szomatikus vizsgálatra küldik a nélkül, hogy felmerülne az AN gyanúja. A BN és a falászavar jellegzetes panaszai és tünetei szintén egyértelművé teszik a diagnózist. Mivel a BN rejtett zavarnak minősül, így a kórkép felismerésében nagy szerepe lehet az egyes társszakmáknak, például a fogorvosoknak (a fogzománc felmaródása miatt), vagy a nőgyógyászoknak (az amenorrhoea miatt).

A súlyos fogyásnak testi okai is lehetnek, ezért fontos a szükséges testi vizsgálatok elvégzése. A fogyás hátterében állhat endokrinológiai zavar, felszívódási zavarok stb. Sokszor felmerül a hipoglikémia, anémia, hipertireózis, laktózintolerancia, irritábilis bél szindróma gyanúja. Az amenorrhoea egyéb, nőgyógyászati okai kizárandók.

Az evészavarok kóroktana

Az evészavarok a pszichoszomatikus zavarok mintapéldáinak számítanak. Kialakulásuk megértéséhez a biopszichoszociális modellre van szükség, melyen belül hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezőket különítünk el.

• Hajlamosító tényező az evészavar előtti túlsúlyosság, az érzelmi instabilitás, a negatív önértékelés, a fizikai és a szexuális abúzus, a fokozott teljesítménykényszer, a perfekcionizmus.
• A kiváltó tényezők közt a diétázáshoz és fogyáshoz vezető stresszorokat említhetjük.
• Fenntartó tényezők a környezeti és kognitív megerősítők (pl. a környezettől érkező megerősítések a súlyvesztést illetően), az alultápláltság következményei, a betegség másodlagos előnyei és szociális következményei (Túry és Szabó 2000).

A biopszichoszociális modell mellett több szelektív elmélet is létezik, ezek a betegség egy-egy aspektusát emelik ki. Ilyenek – többek között – a különböző biológiai teóriák, a pszichoanalitikus, a kognitív, a családdinamikai modell, a feminista és szociokulturális elképzelések.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szelektív elméletek a betegség bizonyos tüneteit magyarázhatják, azonban a betegség komplexitása miatt nem képesek azokat teljes egészében magyarázni. A következőkben néhány fontosabbat emelünk ki.

• A biológiai elméletek az étvágy, éhség és telítettség szabályozásának zavaraira vonatkozó kutatásokon alapulnak. Igen sok idegrendszeri területnek, ingerületátvivő anyagoknak, hormonoknak és enzimeknek van szerepük e bonyolult szabályozási rendszerben.
• A pszichoanalitikus elméletekben a tudattalan lélektani tényezők szerepe hangsúlyos, például a két alapvető ösztön, az evés és a szexualitás kapcsolata.
• Az evészavarok hátterében álló tudattalan tényezők közül az agresszivitás kiemelendő, mivel a tünetek lehetőséget nyújtanak az agresszió kifejezésére.
• A személyiségfejlődés során az anyagyerek kapcsolat, a korai kötődés nehézségei gyakoriak. Szerepük van a csecsemőkori táplálási-etetési szokásoknak, az étkezéssel kapcsolatos családi szokásoknak. Így az évek során az ételhez és az étkezéshez különböző érzelmek, asszociációk társulnak.
• A kognitív-viselkedéselmélet az evészavarokra mint tanult viselkedésre tekint, amelyet a (pozitív vagy negatív) megerősítések tartanak fenn. A karcsúságot például a környezet reakciói megerősíthetik (pozitív megerősítés). A túlsúlyosság miatti iskolai csúfolódás szintén fontos hatással lehet (negatív megerősítés).
• Az evészavarok kialakulásának középpontjában pedig a testsúlyról, az alakról és az evésről való hibás elképzelések, torzult ítéletek állnak.
• A családdinamikai modell a tünetek rendszerszemléleten alapuló családi jelentését hangsúlyozza, mely szerint a pszichoszomatikus tünet a családi diszfunkció kifejeződése a tünethordozóban (Minuchin 1974).

A pszichoszomatikus családra jellemző gyakori diszfunkciók: a generációs határok elmosódása, a túlvédés (ami az önállóságot gátolja), a merevség (ez az alkalmazkodást nehezíti), a konfliktusmegoldás hiánya, vagy a gyermek bevonása a szülői konfliktusba. Az evészavarok, így az étel és az étellel kapcsolatos rituálék, családon belüli kontrollfunkciót tölthetnek be: az evészavaros beteg a tünetein keresztül kontrollálhatja a családját.

Az evészavarok kezelése

Az evészavarok kezeléséhez elengedhetetlen a pszichoterápia. E betegségek komplex volta integratív terápiás szemléletet követel, mely az egyes terápiás módszerek kombinálását teszi szükségessé. A komplex kezelési tervben egyaránt helyet kaphat többféle alapvető kezelési irányzat:

• szomatikus (gyógyszeres) kezelés,
• egyéni és csoportpszichoterápia,
• családterápia,
• pszichoedukáció.

A lépcsőzetes ellátás modellje szerint a tünetek súlyosságának megfelelő kezelési formát kell választani:

1. 1 enyhe esetekben tanácsadás és önsegítő kézikönyvek jönnek szóba (pl. Túry 2005),
2. 2 mérsékelten súlyos kórképekben ambuláns csoport- vagy családterápia,
3. 3 a súlyos zavarok pedig kórházi kezelést, intenzív pszichoterápiát igényelnek.

Az AN és a BN kezelése

Az anorexia nervosa kezelése: a terápia során a kezdeti cél a testsúly helyreállítása. A kórházi felvétel eldöntésének szempontjai:

• a súlyvesztés mértéke,
• súlyos testi állapot,
• szuicidium veszély,
• a család kooperációja,
• a betegség tartama,
• a beteg motiváltsága.

Az AN kezelése kapcsán a következő kezelési lehetőségek a legelterjedtebbek (Túry és mtsai 2012).

• Nutritív rehabilitáció. Extrém fogyás esetén parenterális vagy szondával történő táplálást alkalmazhatnak – minimálisan szükséges ideig.
• Farmakoterápia. Másodlagos jelentőségű, a gyógyszeres kezelés kiegészítő terápia lehet a pszichoterápia mellett. Gyakran fokozhatja a beteg ellenállását. Az antidepresszívumok AN-ban nem okoznak testsúlynövekedést, viszont a kényszeres, szorongásos és depresszív tüneteket enyhíthetik (Riedl és mtsai 2008). Az étvágyfokozó gyógyszerek (pl. inzulin) hatástalanok és a beteg ellenállását fokozzák!
• Kognitív-viselkedésterápia. Az AN kognitív viselkedésterápiája során a hiedelmeken, a feltételezéseken, sematikus folyamatokon, az evésről, a testsúlyról és az alakról alkotott hibás, torzult elképzeléseken, valamint a maladaptív viselkedések korrekcióján van a hangsúly (Túry és Szumska 2006).
• Pszichodinamikus terápia. A hosszú távú, dinamikusan orientált pszichoterápia az egyik leggyakoribb terápiás forma az evészavarok kezelésében. A pszichodinamikus terápiák leggyakoribb központi témái: az agresszió semlegesítése, az önállósodás, az autonómia kérdései, a szexualitás problémái, a testképzavar, valamint a rosszul működő szorongáselhárító készségek korrekciója.

A pszichodinamikus módszerek a fizikai vagy szexuális visszaélést elszenvedett betegek számára igen hasznosak, az ilyen esetekben az egyéni pszichodinamikus terápia gyakorlatilag nélkülözhetetlen.

• Családterápia. A gyermek- és serdülőkori AN terápiájában a családterápia bizonyítottan hatékony eljárás (National Institute for Health and Clinical Excellence 2004). A családterápia elsődleges célja a táplálék visszautasításának és a további testsúlyvesztés megszüntetése, mivel a család erre koncentrál, és a legtöbb konfliktus ebből származik.

A tüneteket fenntartó, diszfunkcionális családi minták feltárása szintén fontos cél. 18 éves kor alatti betegek számára hatékonyabb, mint az egyéni pszichoterápia. Csoportterápia. Különböző orientációval működhetnek: kommunikációfejlesztés, testorientált terápiák, a hatékony megküzdő viselkedés elsajátítását szolgáló csoportok.

• Testorientált terápiák. Segítik az énkép reálissá válását, a test elfogadását, a saját test élvezetének megtanulását, az érzelmek kifejezését. Mindezt relaxációs technikákkal és mozgásos elemekkel végzik. Kiemelt jelentősége lehet a videó- vagy tükörkonfrontációnak (Probst és mtsai 1995).
• Pszichoedukáció. Az ambuláns kezelés első lépcsőfoka, melynek célcsoportja lehet maga a beteg és a hozzátartozók. A pszichoedukáció segíthet többek között a téves információk tisztázásában, a betegségtudat kialakításában, az étkezések megtervezésében, a kiegyensúlyozottabb családi atmoszféra megteremtésében. 

A bulimia nervosa kezelése

A BN kezelése általában ambuláns formában történik, azonban súlyos esetekben kórházi felvételre is sor kerülhet, amit a tünetek súlyossága (pl. a hányások gyakorisága, a hipokalémia veszélye, az öngyilkossági veszély, alkohol- vagy drogabúzus), a családi diszharmónia mértéke, illetve az ambuláns kezelés során mutatkozó tartós terápiarezisztencia indokolhat.

Az enyhébb zavarokban a táplálkozási szokásokat célzó pszichoedukáció vagy az önsegítő kalauzok és csoportok is eredményesek lehetnek (Túry és mtsai 2012).

• Nutritív rehabilitáció. A BN szomatikus kezelése kapcsán az esetleges alultápláltság vagy a káliumvesztés pótlása a legfontosabb. A nutritív rehabilitáció során a kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres étkezési szokások kialakítása és a megfelelő energiabevitel helyreállítása a cél. Amennyiben a testsúly is alacsony, úgy a testsúly gyarapodása másodlagos célként jelenik meg.
• Farmakoterápia. Az antidepresszívumoknak jó hatásuk van, még akkor is, ha nincs komorbid depresszió, ugyanis hatékonyan csökkentik a falásrohamok és az önhánytatás gyakoriságát. Elsősorban a szelektív szerotonin-reuptake-inhibitorok (SSRI) ajánlottak, általában a depresszióban megszokottnál nagyobb adagban. Emellett a klasszikus triciklusos szerek és MAO-bénítók is szóba jöhetnek.

Az antidepresszív kezelés kapcsán ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy teljes tünetmentesség ritkán következik be, illetve a gyógyszerek elhagyása relapszushoz vezethet. Ebből a megfontolásból a pszichoterápiás kezelés egyidejű alkalmazása lényeges (Németh és Túry 2008).

• Kognitív-viselkedésterápia. Célja a kognitív restrukturálás, mely elsősorban az evési szokásokra, a testsúllyal kapcsolatos kognitív torzulásokra, diszfunkcionális attitűdökre vonatkozik. A testképpel, az alakkal, a testsúllyal kapcsolatos aggodalmaskodást elsősorban viselkedésterápiás módszerekkel korrigálják (Túry és Szabó 2000).

A diétázás megszüntetése lényeges, mivel a szigorú diétázás falásrohamokhoz vezet az éhség provokálása, majd a kontrollvesztettség miatt. Mivel a túlevések kiváltásában negatív érzelmek, környezeti stresszorok, gondolatok játszhatnak szerepet, így a problémamegoldó készségek elsajátítása a falásrohamok triggereinek hatását csökkenthetik.

• Pszichodinamikus pszichoterápia. A tünetek tudattalan jelentését közelítik meg és az egyébként más módszerekre rezisztens betegek számára lehet hasznos. Általában ezek a betegek személyiségzavarral is rendelkeznek, így célszerű annak a kezelése is. A szexuális abúzust átélt betegek számára szintén hasznos lehet.
• Családterápia. A BN kezelésében különösen a fiatalabb, 18 éves kor alatti betegek esetében lehet hasznos. Mivel a kórkép indulásában egyre inkább megfigyelhető az akceleráció, a családdal együtt élő betegek esetében egyre fontosabbá válik a családterápia.
• Testorientált terápia. Ezeknek a terápiás módszereknek a haszna, hogy nagyobb testi tudatosság érhető el, korrigálhatók az érzelem kifejezésének és felismerésének zavarai, segítik az énkép reálissá válását, illetve a test elfogadását, a saját test élvezetének megtanulását (Probst és mtsai 1995).
• Csoportterápia. Különböző orientációval működnek, itt a terápiás gazdaságosság is fontos tényező. A táplálkozási tanácsadás bevezetése a terápiás programba javíthatja a felépülés esélyeit.

A testképzavarok kórlefolyása és prognózisa

Az evészavarok általában krónikus lefolyásúak, akár hosszú évekig is tartanak, s gyakran hullámzást mutatnak, jelentősen rontva a betegek életminőségét. Spontán gyógyulás az enyhébb zavarokban lehetséges. A kezeletlen bulimiás betegek egyharmadában spontán tünetcsökkenés regisztrálható.

A BN esetében viszonylag alacsony a halálozás; ennek okai között az öngyilkosság és a hányás miatti káliumvesztés következtében fellépő szívmegállás említendő elsősorban. A betegséglefolyás során gyakori a kórképek alakváltása (AN-ból BN-ba való átmenet).

• A kezelés során a tünetek jelentős csökkenése a betegek kétharmadában észlelhető.
• A teljes tünetmentesség a betegek felére jellemző, egyes enyhébb tünetek (pl. a testsúllyal és az evéssel kapcsolatos aggodalmak, furcsa étkezési szokások) tartósan fennmaradhatnak.
• Az enyhébb tünetekkel járó, ambulánsan is kezelhető formák prognózisa jobb.
• Rosszabb prognózisra utal a hosszabb kórlefolyás, a nagyon alacsony testsúly a betegség kezdetén, az impulzuskontroll zavarai és az egyes személyiségzavarok – pl. borderline személyiségzavar (Kohls és mtsai 2008).

A legjobb prognózisú altípus a rövid kórelőzménnyel járó restriktív AN

Az AN halálozása a betegség kezdetétől számított tíz éven belül 8%, húsz éven belül pedig akár a 20%-ot is elérheti (Túry és Szabó 2000). A betegségbelátás hiánya (a kezelés visszautasítása), a gyakori terápiarezisztencia és a visszaesések veszélye igen nagy kihívást jelent a szakembereknek. Extrém mértékű súlyvesztés esetén súlyos testi szövődmények alakulhatnak ki, így szükséges a beteg testi állapotának folyamatos ellenőrzése. A krónikus lefolyás miatt, illetve a visszaesések megelőzése céljából az utógondozás kiemelkedő jelentőséget kap.

Az evészavarok egyre népszerűbb kutatási témát jelentenek, és nemcsak a szakma művelői, de a laikusok részéről is komoly érdeklődésre tartanak számot. Az utóbbi évtizedekben felhalmozódott hatalmas mennyiségű szakirodalmi adat ellenére még mindig igen sok a megválaszolatlan kérdés a kóroktant és a hatékony kezelést illetően.

Bár számos kezelési útmutató látott napvilágot, a „futószalagszerűen” kezelt betegek sokszor nem javulnak. A személyre szabott terápiák fontosságát hangsúlyozni kell. Az evészavarok problémaköre kihívást intéz a pszichiátriai ellátó rendszer felé, egyben multidiszciplináris teendők szükségességét is körvonalazza: az oktatás, a tömegtájékoztatás, a prevenció szerepére utal.

(Babusa Bernadett klinikai szakpszichológus és angol nyelvű pszichológus szakfordító - Túry Ferenc pszichiáter, pszichológus, egyetemi tanár)

Az összefoglalót Dr. Kopp Mária professzor asszony, pszichiáter, a lelki egészségkutatás úttörője, az EDUVITAL alapítója emlékére ajánljuk.

Ajánlott irodalom és források

1. American Psychiatric Association (2013): DSM-5. APA, Arlington, V.A. Magyar változat: DSM-5 referencia kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Oriold és Társai, Budapest, 2013.

2. Bratman S. (1997): Orthorexia nervosa. Eredeti közlés: Yoga Journal, 1997 October. Internetes változat

3. Császár A. (2010): Obezitás. Elmélet és klinikum. TEVA, Debrecen

4. Favaro A, Ferrara S, Santonastaso P (2003): The spectrum of eating disorders in young women: a prevalence study in a general population sample. Psychological Medicine, 65, 701–708.

5. Gruber A. J., Pope H. G. Jr (2000): Psychiatric and medical effects of anabolicandrogenic steroid use in women. Psychotherapy and Psychosomatics, 69, 19–26.

6. Keel P. K., Haedt A., Edler C. (2005): Purging disorder: an ominous variant of bulimia nervosa? International Journal of Eating Disorders, 38, 191–199.

7. Kohls E., Túry F. (2008): Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa hosszú távú lefolyása és kimenetele. In Túry F., Pászthy B. szerk.: Evészavarok és testképzavarok. Pro Die, Budapest, 485-493.

8. Minuchin S. (1974): Families and family therapy. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts

9. National Institute for Health and Clinical Excellence – NICE (2004): Eating Disorders. Core interventions int he treatment and management of anorexia nervosa, bulimia nervosa and related eating disorder: a national clinical practice guideline. NICE, London

10. Németh A., Túry F. (2008). Az evészavarok gyógyszeres terápiája. In Túry F., Pászthy B. szerk.: Evészavarok és testképzavarok. Pro Die, Budapest, 415–422.

11. Probst M., Van Coppenolle H., Vandereycken W. (1995): Body experience in anorexia nervosa patients: an overview of therapeutic approaches. Eating Disorders, 3, 145–157.

12. Riedl A., Becker J., Rauchfuss M., Klapp B. F. (2008): Psychopharmacotherapy in eating disorders: a systematic analysis. Psychopharmacology Bulletin, 41, 1–22.

13. Szumska I., Túry F., Hajnal Á., Csoboth Cs., Purebl Gy., Réthelyi J. (2001): Evészavarok prevalenciája fiatal nők hazai reprezentatív mintájában. Psychiatria Hungarica, 16, 374–383.

14. Túry F. (2005): Anorexia, bulimia. Önsegítő és családsegítő kalauz. Print-XBudavár, Budapest

15. Túry F., Babusa B. (2012): Adonisztól Schwarzeneggerig: férfiideálok és civilizáció. Oriold és Társai, Budapest

16. Túry F., Szabó P. (2000): A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Medicina, Budapest

17. Túry F., Szumska I. (2006): Az evési zavarok kognitív viselkedésterápiája. In Mórotz K., Perczel Forintos D. (szerk.) Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest, 499–526.

18. Túry F., Tölgyes T., Unoka Zs. (2012): Az evészavarok pszichoterápiája. In Unoka Zs., Purebl Gy., Túry F., Bitter I. (szerk.) Pszichoterápia az orvosi gyakorlatban. Semmelweis, Budapest, 197–205.