Az emfizéma a tüdőhólyagocskák kitágulásával, előrehaladó károsodásával járó megbetegedés.
Azért nevezik idült elzáródásos tüdőbetegségnek (krónikus obstruktív tüdőbetegségnek), mert fő tünete a légzés akadályozottsága. A tüdőtágulat különböző tüdőbetegségek, de legfőképpen az idült hörghurut következménye. Súlyos betegség, mely a dohányzással áll összefüggésben, és nehéz kezelni.
A tüdőtágulat (emphysema) egy visszafordíthatatlan, krónikus légzőszervi betegség, amely a tüdőben lévő léghólyagocskák (alveolusok) károsodásával és kitágulásával jár, így csökken a légzőfelület, ami légzési nehézségeket okoz.
Forrás: EgészségKalauz
Egészséges körülmények között a légutak belégzéskor könnyedén tágulnak, majd kilégzéskor ugyanígy összehúzódnak. Ezért tehát, ha valamely betegség vagy más ok miatt a légutak beszűkülnek, az eredmény légzési nehézség lesz, különösen kilégzéskor. A tüdőben bennrekedt, egyre növekvő levegőmennyiség a léghólyagokat kitágítja és esetleg megrepeszti. A tüdő rugalmassága elvész. Ez okozza a későbbiekben a légzési nehézséget.
A tüdőtágulat kapcsán érdemes tudni, hogy a betegség lassan, alattomosan bontakozik ki: eleinte csak terhelés közben jelentkezik a légszomj, később viszont már a mindennapi tevékenységek – a lépcsőzés, a bevásárlás, sőt néha a felöltözés – is komoly kihívássá válhatnak.
A szervezet folyamatos oxigénhiánya idővel nemcsak a tüdőt, hanem a szívet, az izmokat és az idegrendszert is megviseli. A betegek gyakran arról számolnak be, hogy egyszerűen „elfogy a levegőjük”, mintha nem tudnák teljesen kifújni azt, ami a tüdőben rekedt. Ez a jellegzetes érzés az egyik legkorábbi, mégis legjellemzőbb tünet.
A tüdő normál esetben rugalmas, légzés közben pedig fújtatóként működik: a léghólyagocskák belégzéskor kitágulnak, kilégzéskor összehúzódnak. Emfizémában azonban a falaik elveszítik rugalmasságukat. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a levegő „bent ragad”, hanem azt is, hogy a tüdő összességében túltágul, és egyre nagyobb teret foglal el a mellkasban. Ez a jelenség alakítja ki a jellegzetes hordó alakú mellkast, és azt a benyomást, mintha a beteg állandóan belélegezne, de soha nem tudná teljesen kiengedni a levegőt.
A dohányzás messze a legerősebb rizikó – erről sokan hallottak már, de talán kevésbé közismert, hogy a dohányzás nem csupán a tüdő felszínét irritálja. A cigarettafüstben lévő vegyületek lebontják a tüdőt védő elasztikus rostokat is, vagyis a tüdő „rugalmas hálóját”. Rendszeres dohányzás mellett ezek a szövetek túl gyorsan pusztulnak ahhoz képest, amilyen ütemben a szervezet képes lenne helyreállítani őket. Az aránytalanság idővel a léghólyagocskák végleges károsodásához vezet. Mielőbb szokjon le a dohányzásról - első lépésként tudjon meg többet a leszokással járó kedvező élettani hatásokról itt.
Van egy ritka, ám súlyos örökletes állapot, az alfa-1 antitripszin hiány, amely jelentősen felgyorsítja az emfizéma kialakulását, még olyanokban is, akik soha életükben nem gyújtottak rá. Ilyen esetekben már fiatal felnőttkorban jelentkezhetnek a tünetek. Ha valakinek a családjában előfordult ez a genetikai eltérés vagy szokatlanul korán diagnosztizáltak nála COPD-t, érdemes célzott laborvizsgálattal ellenőriztetnie magát.
A tüdőtágulat előrehaladását gyakran nehezítik ismétlődő légúti fertőzések, amelyek tovább rontják a légzőfelületet. A gyakori hörghurut, a makacs köhögés vagy a visszatérő tüdőgyulladás ezért mindig intő jel, különösen dohányosoknál. Ilyenkor a gyulladásos folyamat még jobban beszűkíti a légutakat, így a légzés hatékonysága tovább romlik.
Bár sokan úgy gondolják, hogy az állapotukon már semmi sem javíthat, a rendszeres, vezetett légzőtornával a tüdő még károsodott állapotban is „gazdaságosabban” működhet. A gyógytornászok által tanított technikák – például az ajakfékkel történő lassú kilégzés – csökkentik a légúti csapdázódást, enyhítik a fulladásérzést és segítenek a mindennapi aktivitás megtartásában.
A dohányzás azonnali elhagyása mellett fontos a rendszeres, óvatos fizikai aktivitás, amely megerősíti a légzőizmokat. A séta, az úszás vagy a kerékpározás sokak számára biztonságos, még előrehaladottabb stádiumban is – természetesen orvosi felügyelettel. A megfelelő testsúly fenntartása is jelentős tényező. Az emfizémás betegek egy része a betegség előrehaladtával fogyni kezd: az állandó légzési munka rengeteg energiát igényel, így a szervezet sokkal több kalóriát használ el már nyugalomban is. A tartós fogyás gyengíti az izmokat, és tovább rontja a légzést. Ezért mind a túlzott túlsúly, mind a kóros soványság kerülendő.
Az oxigénterápia alkalmazása sok beteg életminőségét javítja, különösen akkor, ha vérük oxigénszintje tartósan alacsony. A hordozható készülékeknek köszönhetően ma már a folyamatos oxigénbelégzés mellett is lehet aktív életet élni, sőt, kimutatták, hogy hosszú távon lassíthatja a betegség romlását és csökkentheti a szövődmények kockázatát.
A gyógyszeres kezelés olyan hörgőtágító és gyulladáscsökkentő szereket tartalmaz, amelyek segítenek megnyitni a légutakat és csökkenteni a gyulladást. Bár ezek sem fordítják vissza a már kialakult károsodást, képesek enyhíteni a tüneteket és ritkítani a fellángolásokat. A korszerű kezelés részét képezik a hosszú hatású hörgőtágítók és inhalációs szteroidok, amelyek együtt alkalmazva hatékonyan csökkentik a fulladásérzést.
Az emfizémával élők gyakran szoronganak a mindennapi fulladásélmény miatt, és nem ritka a depresszió sem. A betegklubok, légzőszervi rehabilitációs programok vagy pszichológiai tanácsadás sokat segíthet abban, hogy a beteg ne érezze magát elszigeteltnek. A betegséggel való együttélés tanulható, és a megfelelő támogatással a lelki teher jó része is csökkenthető.
A megelőzés szempontjából a dohányzás kerülése messze a legfontosabb lépés, de emellett figyelmet érdemelnek a munkahelyi ártalmak is. A poros, szennyezett levegőjű környezetben dolgozók esetében a megfelelő védőmaszk viselése nem opcionális, hanem a tüdő hosszú távú egészségmegőrzésének kulcsa. Ugyanez igaz az otthoni légtér minőségére is: a rendszeres szellőztetés, a légszűrők használata és a lakásban való dohányzás teljes mellőzése mind jelentősen csökkentheti a légúti irritációt.
Végül fontos kiemelni, hogy bármilyen életkorban is jelentkezzenek a tünetek, a korai felismerés lényegesen javíthatja a kimenetelt. A tartós légszomj, a szokásosnál több köhögés vagy az ismétlődő tüdőgyulladás nem olyan panasz, amelyet érdemes lenne „rámondani az időjárásra” vagy a stresszre. Minél előbb derül fény az emfizémára, annál több lehetőség adódik a romlás lassítására és az életminőség javítására.
Sajnos a tüdőtágulat ma ismert formái nem gyógyíthatók visszafordítható módon. Ami egyszer károsodott, nem „nő vissza”. Ugyanakkor a betegség előrehaladása jelentősen lassítható, és a megfelelő kezelés mellett sok beteg hosszú éveken át élhet jó életminőségben. A dohányzás abbahagyása, a légzőtorna, a gyógyszerek és az életmódváltás együtt komoly javulást eredményezhetnek.
Ez nagyon egyéni. A betegség lefolyása attól függ, milyen stádiumban fedezik fel, mennyire sikerül kiiktatni a károsító tényezőket (elsősorban a dohányzást), és mennyire következetes a kezelés. Sok beteg 10–20 évig is együtt él a diagnózissal, ha megfelelő ellátást kap és odafigyel az állapotára.
Igen, sokszor már néhány héten belül érezhető az enyhülés. A légszomj fokozatosan csökkenhet, a köhögés mérséklődhet, és a tüdő gyulladásos állapota is lassan javul. Bár az elveszített tüdőkapacitást nem lehet visszanyerni, az állapot romlásának megállítása vagy elnyújtása hatalmas előnyt jelent.
Egyszerű, fájdalommentes vizsgálattal: az ujjra csíptetett pulzoximéter méri a vér oxigéntelítettségét. Ha ez tartósan 90–92% alatt van, az orvos oxigénterápiát javasolhat. Szükség esetén vérgázvizsgálattal pontosítható a tüdő működése.
Ez ún. exacerbáció – „fellángolás” – lehet. Ilyenkor a gyulladás vagy fertőzés miatt tovább beszűkülnek a légutak. Ha a légszomj hirtelen rosszabbodik, vagy a megszokott gyógyszerek nem hatnak, azonnali orvosi vizsgálat szükséges, mert akár kórházi kezelésre is sor kerülhet.
Nagyon gyakran társulnak egymással, de nem minden esetben. A krónikus hörghurut és az emfizéma együtt alkotják a COPD-t (krónikus obstruktív tüdőbetegséget), ám előfordulhat olyan is, hogy valakinél főként az emfizéma dominál, és nincs számottevő köpettermelés vagy köhögés.
A cél nem a megerőltetés, hanem a kontrollált, kíméletes mozgás. A rendszeres séta, az úszás, a kerékpározás, a lassú tempójú torna és a szakember által vezetett légzőtorna erősíti a légzőizmokat és javítja az oxigénellátást. A túl intenzív, kapkodó mozgás azonban ronthat a tüneteken, ezért fontos, hogy a beteg ismerje a saját terhelhetőségét.
A kiegyensúlyozott, friss alapanyagokból összeállított étrend támogatja a légzőizmok működését. A nagyon puffasztó, nehezen emészthető ételek kerülendők, mert fokozhatják a mellkasi feszülést. A kisebb, gyakori étkezések általában könnyebben tolerálhatók, mint a nagy adagok. Nagyon sovány betegeknél dietetikus által tervezett, energiadús étrend javasolt.
Igen. Az influenza elleni vakcina és a pneumococcus elleni oltás bizonyítottan csökkenti a súlyos fertőzések és a fellángolások számát. Mivel az emfizémás tüdő sokkal sérülékenyebb, a megelőzés kiemelt jelentőségű.
Nem mindenkinél, de azoknál, akiknél a vér oxigénszintje tartósan alacsony, a hosszú távú oxigénterápia jelentősen javítja az életminőséget és csökkenti a halálozási kockázatot. Ma már kisméretű, hordozható készülékek is rendelkezésre állnak, amelyekkel a beteg mozgékony maradhat.
Sok esetben igen, de orvosi konzultáció mindenképpen szükséges. A repülőgép fedélzetén alacsonyabb az oxigénszint, ezért egyes betegeknek plusz oxigénre lehet szükségük az utazás alatt.
Általában nem, de az alfa-1 antitripszin hiány örökletes. Ha a családban előfordult korai kezdetű emfizéma vagy májbetegség, ajánlott genetikai szűrés.
A mindennapi segítség – a bevásárlás vagy a házimunka megosztása –, valamint a támogató, türelmes hozzáállás sokat jelent. A dohányzásmentes környezet biztosítása és a közös, könnyed testmozgásra ösztönzés is értékes segítség lehet.
A szakorvos szerint a megfelelő gyógyszeres kezelés és egészséges életmód jelentősen hozzájárulhat a tünetek enyhítéséhez.
Az emfizéma a tüdőhólyagocskák kitágulásával, előrehaladó károsodásával járó megbetegedés.