Nagymama másképpen nevel?

Nevelési elméletek párbaja... Generációkon át ismétlődő rossz megoldások? Nagymama másképpen nevel? Anyák és leányaik kapcsolata a mai napig az emberiség fogas kérdései közé tartozik. Nem csupán a generációk közti nézetkülönbség egyre szembeötlőbb a családokban, de számos esetben arról is szó lehet, hogy a nevelés során elkövetett tévedések köszönnek vissza évtizedek múlva, nem ritkán komoly konfliktusokat okozva az időközben felnőtté vált gyermek és édesanyja között.

Generációk közti ellentétes nézetek összecsapása

Különösen akkor éleződhet ki a helyzet, amikor a fiatalasszony saját gyermeknek ad életet, és szentül megfogadja, hogy ő bizony nem fogja ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint egykor az anyja... És természetesen igyekszik is ezt megvalósítani. Ám ekkor jön rá, hogy bizonyos kérdésekben bizony segítségre, tanácsokra szorul. Ehhez pedig szüksége van egy tapasztaltabb, idősebb nő véleményére, és ki máshoz fordulna az ember ilyenkor legszívesebben, ha nem az édesanyjához?

Persze ott van párunk anyukája is, anyósunk, aki szintén mindenáron segíteni szeretne ilyenkor. Joggal, hiszen ő is felnevelt már egy vagy több gyermeket, tehát szintén rutinosnak nevezhető a kisgyermekek körüli teendőkben, saját pedagógiai elvekkel és elgondolásokkal.

Komoly dilemma előtt áll ilyenkor sok kismama. Nem szeretne összeveszni egyik újdonsült nagymamával sem, ugyanakkor jó volna bizonyos határt megszabni, hogy meddig terjed a nagyszülői hatáskor. Ehhez sok családban komoly diplomáciai érzék szükségeltetik.

Fontos feladat vár ilyenkor az ifjú apára is, hiszen párja elsősorban tőle várná, hogy a saját felmenőivel szót értsen, így a kismamának nem kell konfrontálódnia, s megmarad a tágabb családon belüli jó kapcsolat. Erre azonban sajnos nem minden férfiember képes, hiszen a legtöbben nem szívesen vállalják fel, hogy ezzel esetleg megbántsák édesanyjukat. Ekkor a kismamának kell saját érzékenységén is úrrá lennie és tisztelettudóan, megbecsüléssel közelítve, de mégis határozottan kiállnia az igaza mellett...

Nevelés fokról fokra

Egy kisgyermek nevelésében fontos a következetesség és a rendszeresség, már egészen apró kortól fogva is. Hiszen ez adja meg azt a stabilitást, ami a nyugodt, zavartalan fejlődéshez alapvetően szükséges. Ha azonban a szülők más nevelési elveket vallanak, mint saját édesanyjuk (édesapjuk), ott előbb-utóbb óhatatlanul komoly nézeteltérések adódhatnak. Ez már a csecsemő is érzékeli, a néhány éves kisgyermeket pedig még jobban összezavarhatják az olyan jelenetek, amikor a feje fölött vitáznak a felnőttek arról, hogy például muszáj-e megennie a tökfőzeléket...

A nagyszülői gondoskodás vágya ilyenkor esetleg túllép az addigi anya-gyermek, vagy anyós és veje/menye kapcsolatán és saját kezébe próbálja átvenni a dolgok irányítását - ha együtt él több generáció, akkor ez folyamatos, elhúzódó problémák forrása lehet, más esetben viszont az eseti megoldások összezavarhatják a növekedő gyermeket.

Milyen hibákat követhetünk el?

Nagyon elronthatja például a kezdő édesanya és a nagymama közti viszonyt, ráadásul a csecsemőt, kisgyermeket is nyugtalanná teheti, ha ilyen vagy hasonló romboló hatású jelenetek játszódnak le a gyermekszobában:

Sír a baba, de nincs semmi baja, ahogyan erről mamája meg is győződött, de mivel nem akarja túlzottan elkényeztetni, vár egy picit, hátha a pici magától is megnyugszik. Ekkor azonban beront a nagymama, aki szívtelenségnek titulálja a fiatal anya következetességre való törekvését...

vagy:

Még nem szobatiszta a kisgyermek, de még nem is feltétlen van itt az ideje. Bár édesanyja rendszeresen ülteti, még nincs eredmény. Ezt látva nagyanyja türelmetlenül megjegyzi:"Bezzeg az én időmben, ha ennyi ideig vártunk volna, megnézhettük volna magunkat. A fenekére kellene verni, attól megtanulná, mi a rend..."

vagy:

Nagymamája főzelékkel próbálja ebédeltetni a kisgyermeket, aki már önállóan is tud enni, de válogat, nem akarja megenni a főzeléket. Az idős asszony halk, nyugodt, kedves hangon biztatja ("edd meg szívem, finom ez az étel, ettől leszel szép nagy kisfiú") és a kicsi már hajlik is a jó szóra, mire az éppen belépő édesanyja közbeszól:"Minek erőszakolja ennek a vacak főzeléknek az evését, mama? Gyere kicsim, mindjárt keresünk neked valami finomabbat a konyhában..."

Ugye, így világosan látszik, hogy a fenti szituációk milyen kellemetlenek, ráadásul, az összevissza nevelés hatására a gyermek személyiségében is torzulások keletkezhetnek: hamar megtanulja, ki mit vár, kinél mit szabad, és aszerint alakítja viselkedését. Így pedig színészkedő, őszintétlen gyermekké válhat...

Hogyan alakíthatjuk ki gyermekünk szokásait helyesen?

A harmonikus családi élet megkívánja, hogy minden családtag alkalmazkodjon az új helyzethez. Természetesen ilyenkor az első helyen a kisgyermek igényei állnak, de a szülők életritmusa sem borulhat fel teljesen. A dolgozó férj, apa nyugodt körülmények és nem háborús csatajelenetek közé szeretne hazatérni a fárasztó munkanap után, és ha később az édesanya újra munkába áll, nem szeretné azt tapasztalni, hogy amit ő a gyermek első hónapjaiban-éveiben felépített, egycsapásra semmivé váljon azért, mert az idősebb rokon, akinek a gondjaira bízta kicsinyét, teljesen más elvek szerinti nevelési elveket próbál megvalósítani.

Az a sok élettapasztalat, amelyet a nagyszülők magukénak mondhatnak, keveredhet nosztalgiával és az ifjúság vágyával.

Azonban az idősebb korosztálynak is illik elismernie és méltányolnia lánya vagy menye azon igyekezetét, ahogy a saját elgondolásai szerint próbálja előkészíteni és kialakítani gyermeke fizikai és lelki közegét, amelybe majd beleszületik. Ha szeretettel és odaadással csinál valamit az ember, nagyon nem tudja elrontani – ez lebegjen a szemünk előtt.

Sok-sok türelemmel kell lennünk egymás iránt ilyenkor, hogy minden családtag számára boldog időszak legyen, amikor együtt örülhetnek a legkisebb generáció első szavainak, lépéseinek, növekedésének...

Szerző: Tihanyi-Konda Szilvia