Dr. Gerevich blogja: Édes mostoha

Tisztelt Doktor Úr! Nagyon-nagy dilemmában vagyok, mert a problémát nem tudom kezelni. Férjemmel nevelünk – most már 18 éves – egy fiút. Örökbe fogadott. Másfél évesen hoztuk el és a mai napig is minket tekint szüleinek.

Elég kényes a dolog, mellyel kapcsolatban megkeresném. A gondom csak az, hogy engem, mint anyát nem úgy tekint rám, hanem, mint egy "szeretőre". Ez nagyon aggaszt engem, sőt már idegesít is!!

Tudom, elsőre ez furcsán hangzik, de egyszerűen nem tudom kezelni a dolgot, illetve többször elmagyaráztam már neki, hogy én az anyja vagyok, és nem a "csaja". Folyamatosan közelít hozzám olyképpen, hogy úgy rakja a kezét, hogy megfoghassa a mellemet és ezen felül meg "nyalakodik". Puszilgat állandóan.

Szerintem ez nem normális viselkedés. Már többször leültem vele erről beszélgetni, de hajthatatlan. Mi tévő legyek? A férjemmel nem beszéltem még erről, ugyanis – sajnos – meg vagyok róla győződve, hogy nem fog nekem igazat adni, illetve elhárítaná azzal, hogy félreértelmezem ezt a dolgot.

Tudom , anya vagyok (57 éves) és nem kellene ilyeneket mondanom – kérem nézze el nekem-, de most őszi szünet is van ráadásul. Ezektől a hosszú időszakoktól féltem és félek. Folyamatosan keresi az alkalmat, hogy mikor tud a közelembe kerülni, sőt hirtelen pillanatok törnek rá, és már a nyakamban is van.