Ezeket látta már?

Dr. Gerevich blogja: Édes mostoha

2013.10.31. Módosítva: 2015.11.04.

Tisztelt Doktor Úr! Nagyon-nagy dilemmában vagyok, mert a problémát nem tudom kezelni. Férjemmel nevelünk – most már 18 éves – egy fiút. Örökbe fogadott. Másfél évesen hoztuk el és a mai napig is minket tekint szüleinek.

Elég kényes a dolog, mellyel kapcsolatban megkeresném. A gondom csak az, hogy engem, mint anyát nem úgy tekint rám, hanem, mint egy "szeretőre". Ez nagyon aggaszt engem, sőt már idegesít is!!

Dr. Gerevich blogja: Édes mostoha

Tudom, elsőre ez furcsán hangzik, de egyszerűen nem tudom kezelni a dolgot, illetve többször elmagyaráztam már neki, hogy én az anyja vagyok, és nem a "csaja". Folyamatosan közelít hozzám olyképpen, hogy úgy rakja a kezét, hogy megfoghassa a mellemet és ezen felül meg "nyalakodik". Puszilgat állandóan.

Szerintem ez nem normális viselkedés. Már többször leültem vele erről beszélgetni, de hajthatatlan. Mi tévő legyek? A férjemmel nem beszéltem még erről, ugyanis – sajnos – meg vagyok róla győződve, hogy nem fog nekem igazat adni, illetve elhárítaná azzal, hogy félreértelmezem ezt a dolgot.

Tudom , anya vagyok (57 éves) és nem kellene ilyeneket mondanom – kérem nézze el nekem-, de most őszi szünet is van ráadásul. Ezektől a hosszú időszakoktól féltem és félek. Folyamatosan keresi az alkalmat, hogy mikor tud a közelembe kerülni, sőt hirtelen pillanatok törnek rá, és már a nyakamban is van.

Forrás: EgészségKalauz