Vékony, mégis beteg – kövér, mégis egészséges? Így magyarázza a tudomány

Lehet valaki kövér, mégis egészséges, tehát nincs magas vérnyomása, normális a vércukor- és vérzsírszintje, és nem áll fenn nála inzulinrezisztencia sem? Meg fog lepődni a válaszon.

Bár a túlsúlyt és az elhízást hagyományosan a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és számos más krónikus állapot egyik legfontosabb kockázati tényezőjeként tartjuk számon, a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a valóság ennél összetettebb. Léteznek ugyanis olyan emberek, akik testtömeg-indexük (BMI) alapján elhízottnak számítanak, mégis viszonylag kedvező anyagcsere-állapottal rendelkeznek. A jelenséget a szakirodalom „metabolikusan egészséges elhízásnak” (metabolically healthy obesity, MHO) nevezi.

"Egészséges kövérség": így lehet valaki kövér, mégis metabolikusan egészséges

A fogalom arra utal, hogy egyes túlsúlyos vagy elhízott embereknél nem mutathatók ki azok az anyagcsere-zavarok, amelyek általában az elhízással együtt járnak: nincs magas vérnyomásuk, normális a vércukor- és vérzsírszintjük, és nem áll fenn inzulinrezisztencia sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elhízás teljesen veszélytelen lenne – inkább arról van szó, hogy nem minden elhízott ember kockázata azonos.

A kérdés régóta foglalkoztatja az orvostudományt, és több kutatás is igyekezett feltárni, milyen különbségek vannak az anyagcsere szempontjából „egészséges” és „betegségekre hajlamos” elhízott emberek között.

Mit találtak a Tübingeni Egyetem kutatói?

A németországi Tübingeni Egyetem kutatói egy vizsgálatban 314 elhízott, átlagosan 45 éves embert elemeztek. A résztvevőket két csoportra osztották aszerint, hogy inzulinrezisztenciát mutattak-e vagy sem.

Az inzulinrezisztencia a 2-es típusú cukorbetegség egyik előállapota. Ilyenkor a szervezet sejtjei kevésbé reagálnak az inzulinra, ezért a vércukorszint szabályozása romlik. A jelenség gyakran együtt jár hasi elhízással, magas vérnyomással és kedvezőtlen vérzsírértékekkel.

A kutatás eredményei szerint jelentős különbségek voltak a két csoport között. Az inzulinrezisztens résztvevőknél nagyobb mennyiségű zsír halmozódott fel a májban és az izmokban, ami ismert kockázati tényező az anyagcsere-betegségek kialakulásában. Emellett náluk a nyaki verőér (carotis) falának vastagsága is nagyobb volt. Ez az érték az érelmeszesedés egyik korai jele, és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát jelzi.

Ezzel szemben azoknál az elhízott résztvevőknél, akik nem voltak inzulinrezisztensek, az érfalak vastagsága lényegében megegyezett a normál testsúlyú emberekével. A kutatók ebből arra következtettek, hogy létezhet az elhízásnak egy olyan formája, amely anyagcsere-szempontból kevésbé káros.

A tanulmány eredményeit az Archives of Internal Medicine orvosi szaklap közölte.

Egy amerikai vizsgálat hasonló eredményre jutott

Hasonló megfigyelésre jutottak a New York-i Albert Einstein Orvosegyetem kutatói is. Vizsgálatukban 5440 ember egészségi állapotát követték nyomon öt éven keresztül. A kutatás során a résztvevők testsúlyát, vérnyomását és vérzsírértékeit elemezték.

A kutatók azt találták, hogy az elhízott emberek egy része nem mutatta az úgynevezett metabolikus szindróma jeleit. Ezek az emberek általában fiatalabbak voltak, fizikailag aktívabb életet éltek, és a derékbőségük is kisebb volt, mint azoké, akiknél anyagcsere-zavarok jelentkeztek.

Érdekes módon a normál testsúly sem jelentett automatikus védelmet. A kutatás szerint az Egyesült Államokban a normál testsúlyú felnőttek mintegy 23 százalékánál találtak anyagcsere-zavarokat.

Ezzel szemben a túlsúlyos felnőttek 51 százaléka, az elhízott felnőtteknek pedig 32 százaléka bizonyult metabolikusan egészségesnek.

A vizsgálat szintén az Archives of Internal Medicine folyóiratban jelent meg.

Mi magyarázhatja a különbséget?

A kutatók szerint az egyik kulcstényező az lehet, hol és hogyan raktározódik a zsír a szervezetben. Nem minden zsírszövet egyforma.

Az úgynevezett zsigeri zsír, amely a hasüregben, a belső szervek körül halmozódik fel, sokkal veszélyesebb az egészségre. Ez a zsírszövet gyulladásos folyamatokat indíthat el, és növeli az inzulinrezisztencia, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Ezzel szemben a bőr alatti zsírszövet – különösen a csípő és a comb területén – kevésbé káros metabolikus szempontból. Egyes kutatások szerint ez a zsír akár bizonyos védőhatással is bírhat az anyagcsere-betegségekkel szemben.

A testzsír eloszlása tehát legalább olyan fontos lehet, mint maga a testsúly.

A derékbőség többet mondhat, mint a testsúly

A modern kutatások ezért egyre inkább hangsúlyozzák a derékbőség és a testzsír-eloszlás jelentőségét. A hasi típusú elhízás – amikor a zsír főként a has tájékán halmozódik fel – jóval nagyobb egészségügyi kockázattal jár, mint a perifériás zsírfelhalmozás.

Ez az oka annak, hogy a szakmai ajánlások a BMI mellett gyakran a derékbőség mérését is javasolják. A túl nagy derékbőség ugyanis a zsigeri zsírfelhalmozás egyik legfontosabb jelzője.

Nem minden normál testsúlyú ember egészséges

A kutatások másik fontos tanulsága, hogy a normál testsúly önmagában nem jelent garanciát az egészségre. Az orvosi szakirodalom ezt a jelenséget „metabolikusan elhízott normál testsúlyú” állapotnak (MONW – metabolically obese normal weight) nevezi.

Ilyenkor a testsúly a normál tartományban van, mégis jelen vannak az anyagcsere-zavarok: magas vérnyomás, emelkedett vércukorszint vagy kedvezőtlen vérzsírértékek. Ez gyakran a mozgásszegény életmóddal, a rossz táplálkozással és a hasi zsírfelhalmozással függ össze.

Meddig „egészséges” az egészséges elhízás?

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a metabolikusan egészséges elhízás nem feltétlenül tartós állapot. Több hosszú távú kutatás szerint az ilyen emberek egy része idővel mégis anyagcsere-betegségeket fejleszt ki.

Egy, a Journal of the American College of Cardiology folyóiratban megjelent kutatás például arra jutott, hogy az úgynevezett metabolikusan egészséges elhízott embereknek is magasabb lehet a szív- és érrendszeri betegségek kockázata, mint a normál testsúlyú és metabolikusan egészséges embereknek (Eckel et al., 2018). Más szóval: a kedvező laborértékek jelenléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy az elhízás hosszú távon teljesen ártalmatlan.

Mit tehet az egészségéért?

A szakértők szerint a legfontosabb tanulság az, hogy az egészséget nem lehet pusztán a testsúly alapján megítélni.

Az anyagcsere-állapotot számos tényező befolyásolja, például

• a fizikai aktivitás,
• az étrend minősége,
• a testzsír eloszlása,
• a genetikai háttér,
• valamint a krónikus gyulladásos folyamatok.

A rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott étrend és az egészséges életmód akkor is kulcsfontosságú, ha valaki testsúlya alapján nem számít elhízottnak.

Összegezve

A tudományos kutatások azt mutatják, hogy az elhízás és az egészség kapcsolata sokkal összetettebb annál, mint amit korábban gondoltunk. Léteznek olyan elhízott emberek, akiknél kedvezőbb az anyagcsere-állapot, és kisebb a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. Ugyanakkor a normál testsúly sem garantálja automatikusan a jó egészséget - tehát nemcsak a testsúly számít, hanem az egész szervezet anyagcsere-állapota és az életmód is.

Kapcsolódó cikk

Öröklött kövérség: ez az alacsony szénhidráttartalmú étrend a testmozgással együtt legyőzheti a genetikai elhízás kockázatát

Felhasznált irodalom:

• Tübingen University metabolic obesity research – Archives of Internal Medicine
• Karelis AD. Metabolically healthy but obese individuals. Archives of Internal Medicine.
• Eckel N. et al. Transition from metabolic healthy to unhealthy obesity and cardiovascular risk. Journal of the American College of Cardiology.
• National Institutes of Health – Obesity and metabolic health.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!