Ezeket látta már?

Egészségünkre?!

Egészségesen élünk? Tudjuk-e egyáltalán pontos definícióját annak, mi is az egészség? Tudunk-e megrögzött szokásainkon változtatni, főként, ha egy „krónikus” betegséget diagnosztizált nálunk az orvos? Számtalan kérdés, elcsépeltnek tűnő, mégis fontos problémák ezek, főleg ha egészen közelről érintenek bennünket…

Április 7-én zajlott "hivatalos keretek között" az Egészség Világnapja, melynek alkalmából számos tudósítás, riport látott napvilágot, boncolgatva világszintű, európai és hazai adatokkal e kérdés fontosságát, statisztikai adatokat, elrettentő számokat, akcióterveket mutattak.

Egészségünkre?!

Itt az Egészségkalauzon is közzétettünk ezzel kapcsolatos cikkeket, híreket, talán a legérdekesebb az a közlemény volt, amelyik a nagyvárosokkal, megapoliszokkal foglalkozott, és elemezte a többmilliós nagyvárosok meglévő – és várható egészségügyi problémáit.

Az esti híradókban szereplő szakértő – természetesen - kiemelte, hogy Magyarország milyen rosszul áll a statisztikákban, akár a szív-érrendszeri, akár a daganatos betegségek terén, akár az öngyilkosságok gyakoriságában sajnálatosan igen előkelő a helyezésünk évről évre, és ez nem mutat javuló tendenciát. Ismert problémák ezek, ugyanúgy, mint egészségügyünk általános állapota, és nyilván ezen egy cikk, és egy szubjektív vélemény nem tud – és nem is akarhat – változtatni.

Tehetünk-e bármit is egészségi állapotunk, életminőségünk javításáért? Vannak-e valódi lehetőségeink e tekintetben? Vagy fejet hajtva elfogadjuk, hát igen, ezek vagyunk, és itt, Európa szívében bizony ilyen pocsék az egészségi állapotunk, nincs mit tenni...

Jártam tavaly ősszel a Városligetben ahol éppen a Szívünk Napja címmel zajlott – immár sokadszor "egészségnap", a szokásos elemekkel: orvos szakértők, céges sátrak, vércukor-, vérnyomás-, koleszterin, BMI- és egyéb mérések, tanácsadás, hőlégballon, riportok, televíziós csatornák, sajtóbeszélgetések – és számomra szokatlanul nagy tömeg. Fotóztam is elég sokat, úgyhogy mindez dokumentált... Épp azon gondolkodtam el, hogy ez a sok ember – és nemcsak a nyugdíjas korosztály – tényleg csak azért jött ki a Ligetbe, mert jó volt az idő, és amúgy "ingyen" méréseket végeztek a helyi egészségügyi szakszemélyzet tagjai? Csak ezért? Vagy esetleg tényleg szeretnének legalább egy fokkal egészségesebben élni?

Lehet, hogy valakit közelről érint, érintett meg a betegség, a krónikus betegség, akár a magas vérnyomás, akár posztinfarktusos állapot, vagy krónikus bélbetegség, vagy asztma, COPD, vagy a rettegett daganatos betegségek, hát akkor azután sok mindent át kell gondolni, át kell rendezni az életünkben – és a környezetünk, a családunk is segíthet abban, hogy élünk meg egy ilyen, akár súlyosabb traumát is.

Ilyenkor jön rá az ember, tulajdonképpen "addig volt jó", amíg boldog öntudatlanságban éltük az életünket – az egészség birtokában – és nem kellett azzal foglalkozni, hogy megmérettem-e a vérnyomásomat, beadtam-e az inzulint, vigyáztam-e arra, hogy ne egyek irdatlanul zsíros ételeket, elmentem-e időben a mammográfiára, a szűrésre...

Sokat írnak, és az amerikai szemlélet szerint sokat sulykolják – és magunk is e hasábokon próbáljuk támogatni – az egészségtudatos szemléletet, és a preventív gondolkodást. Nem biztos (pontosabban biztos nem...) kell megvárni, amíg kialakul egy krónikus, nehezen leküzdhető betegség, próbáljunk hát elébe menni!

Lehet, hogy elég egy napi 30 perces séta, havonta egy túra, egy kis úszás, lehet, hogy mégiscsak abba kellene hagyni a dohányzást, mert TÉNYLEG tüdőrákot okoz, lehet, hogy nem kellene szorongásoldásra "kommersz módon" alkoholizálni, lehet, hogy kevesebb zsíros húst kellene fogyasztani, lehet hogy mégis igaza van az ételpiramisnak, a fitnesszeseknek, a tornázóknak, a böjtölőknek, és a szellemi utakon járóknak?!

Mit is mondott annak idején Armstrong a Holdon? "egy kis lépés az embernek... de nagy lépés..." Hát igen. Lehet, hogy magunk is csak egy nagyon kis lépést teszünk az egészségesebb életmód felé, de ha ezzel megelőzhetünk valami bajt, bánatot és betegséget, azzal máris nyertünk!

Apropó, én minden reggel és este leviszem a kutyát... télen-nyáron, hóban, fagyban, hőségben... Persze egyedül nem sétálgatnék lent, de így mindjárt más...!

Forrás: EgészségKalauz
Google Hírek ikon
Adja hozzá a Híreket a Google hírfolyamához