Ezeket látta már?

Miben más a serpák szervezete?

serpák hegyivezetők genetika

A legtöbben azt hiszik a serpák hegyivezetők, pedig valójában egy buddhista vallású népcsoport - rendkívül különleges genetikával megáldott - tagjai.

Suhajda Szilárd tragédiája kapcsán sokszor felmerült a serpák neve. Hegyi vezetőkként élnek a köztudatban, holott egy népcsoportról van szó, akik Tibet és Nepál magas hegyeiben különleges körülmények között, félnomád módon élnek. A világ egyik legismertebb hegyi vezetője az 53 éves Kami Rita alig egy hete 28-adszorra is feljutott a világ legmagasabb csúcsára. A nepáli serpa 1994-ben mászta meg először a Mount Everestet, és azóta szinte minden évben megismételte mutatványát, idén már háromszor is. A világcsúcs felállítása alkalmából hazája egyik legmagasabb kitüntetését kapta meg a múlt héten .

A serpák hihetetlen, egyedi képességekkel rendelkeznek, amit több kuttás során is vizsgáltak, elemeztek.

Hegyi betegség, ödéma - így reagál szervezetünk a magasságra

A magaslati légkör rendkívül oxigénszegény, így az oda érkezőket komolyan megviseli a légköri változás. A hegymászók körében „halálzónának” nevezett magasságban az oxigén nyomása annyira lecsökken, hogy az emberi test nem képes működni. A tünetek között lehet:

  • szédülés,
  • fáradékonyság, gyengeség,
  • eszméletvesztés.

Nincsenek jellegzetes laboratóriumi eltérések, a betegséget csak elmesélésből, anamnézis alapján lehet diagnosztizálni.

A magaslatra történő emelkedést követően kialakuló betegségek az akut hegyi betegség, a magaslati tüdőödéma és a magaslati agyödéma. Utóbbi két betegség akár halálos kimenetelű is lehet, ha nincs megfelelő, szakszerű beavatkozás.

Intenzív fizikai és erős mentális felkészülésre van szükség ahhoz, hogy ilyen körülmények ellenére is képes legyen teljesíteni egy hegymászó. Hétköznapi emberek még rövid ideig is nehezen tudnak életben maradni a magaslati légkörön.

Hogyan képesek ilyen helyen élni, életben maradni a serpák?

Ha túl magasra jut egy hegymászó, akkor a szervezet kénytelen alkalmazkodni a jelentősen megváltozott nyomásviszonyokhoz. A területen élő serpák esetében más a helyzet, ők már alkalmazkodtak a magaslati körülményekhez, ezért viseli jobban a szervezetük az oxigénhiányos környezetet. Ezen adottságok kialakulásához generációk hosszú sorára volt szükség. A serpák ősei már 30 ezer éve is a hegyvidéki területeken éltek, folyamatában pedig mintegy 9 ezer éve élnek ilyen körülmények között. Ez a hosszú idő nyomott hagyott a génjeiken: így alapvető az élettani eltérés a serpák szervezetében az átlagos emberekhez képest. Akik nem ilyen környéken élnek, azoknak szervezete is alkalmazkodhat valamelyest az új közeghez, azonban ők soha nem lesznek képesek olyan fizikai és szellemi munkára, mint az ott most élő serpák.

A serpák teljesen másképp reagálnak a környezetükre, mint az átlagos emberek

  • Az átlagos ember azzal alkalmazkodik, hogy sűrűbbé válik a vére, több vörösvértestet termel a szervezete, így a vére több oxigént tud szállítani. A serpáknál ez nem igazán következik be, a vérük hígabb, kevesebb a vörösvértestük, a szívük könnyebben képes pumpálni, s olyan mutációval rendelkeznek, amelynek köszönhetően a sejtjeik sokkal hatékonyabban használják fel az oxigént - oxigénhiányos környezetben is.
  • Feltételezések szerint az agyuknak is jobb a vérellátása, másképp reagálnak az agyi erek az oxigénhiányos környezetre, ezért sokkal kisebb az esélyük az agyi ödémára.
  • A serpák izamiknak is jobb a vérellátása, sokkal több hajszálér található benne, mint az átlagos emberekében. A serpák szervezete előnyben részesíti a szénhidrátokat a zsírégetéssel szemben, ami rébén hatékonyabban képesek energiát termelni.
  • Veleszületetten nagyobb a tüdőkapacitásuk, és szaporább a légzésük.

Minderről közösségi média videójában Dr. Kulja András is beszél:

A serpák alkalmazkodása a magashegyi körülményekhez

A serpák vérében kevesebb a vörösvérsejt, és magasabb a nitrogén-oxid tartalom

Mit jelent ez? Az utóbbi teszi lehetővé, hogy az erek nyitva maradjanak a nehéz körülmények ellenére is. A serpák szervezete egész egyszerűen hatékonyabban termeli az energiát, mint az alacsonyabban fekvő területeken élőké.

A kutatók arra is rájöttek, hogy a serpák foszfokreatinszintje lassan, de biztosan növekedik az idő előrehaladtával, míg egy átlagos emberé két hónap után csökken a magaslati levegőn. A foszfokreatin olyan raktára a testnek, amely segít az izmok összehúzódásában, amikor az oxigén szintje csökken. A sportolók hosszú utat tesznek meg, mire a hegy csúcsára érhetnének, ezért gyakori a teljes kimerültség náluk, mire elérik a céljukat. A serpák ezzel szemben időről-időre egyre jobban megerősödnek a szélsőséges körülmények között.

Olvasta már?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!

<KÖVETKEZŐ CIKK>

Magashegyi agyödéma: ilyen tüneteket okoz

Mi a Tünetkereső? Ingyenes tünetellenőrző, ami percek alatt segíthet beazonosítani a problémáját!



EGÉSZSÉGKALAUZ DOSSZIÉ mappa

#agyödéma

Forrás: EgészségKalauz
Google Hírek ikon
Adja hozzá a Híreket a Google hírfolyamához