Adjuk vissza a krumpli becsületét!
Az ír mindennapok állandó, nélkülözhetetlen elemei közül nemcsak a római katolikus egyház elsőbbsége és a pubok vannak veszélyben. A burgonya is kezdi elveszíteni elsődleges szénhidrátforrásként betöltött szerepét, éspedig annyira, hogy országos kampány kezdődött népszerűsége hanyatlásának megállítása érdekében.
A Bord Bia, az ír élelmiszerhatóság megrendelt egy kutatást annak kiderítésére, hogy a főtt tészta, a rizs, a nudli, a kuszkusz és más magas szénhidráttartalmú élelmiszerek miért szorítják egyre jobban háttérbe a krumplit. A kormány által fenntartott testület a vizsgálat után tanácsokat vár arra nézve, hogyan lehet helyreállítani a krumpli megtépázott hírnevét.
"Hisszük, hogy az írek többsége érzelmileg továbbra is erősen kötődik a burgonyához, de számtalan kulcsfontosságú tényező van, amely kedvezőtlenül befolyásolja a fogyasztását" - állapította meg az élelmiszerhatóság.
Parasztétek
E tényezők közé tartozik egyfelől az a tévhit, hogy a krumpli hizlal, másfelől a proteinben gazdag Atkins-diéta negatív hatása a szénhidrát-fogyasztásra, végül pedig az a körülmény, hogy a burgonya feldolgozása és elkészítése időigényes feladat.
Bár a krumpli továbbra is a legnépszerűbb szénhidrátforrás Írországban, fogyasztása 2005 óta mintegy 25 százalékkal csökkent - állapította meg a Kantar Worldpanel piackutató cég. Szilárd irányzatnak mutatkozik ugyanakkor, hogy a fogyasztók mindinkább a kész burgonyatermékek, például a fagyasztott hasábburgonya felé fordulnak.
"Az általános tápérték és a C-vitamin-tartalom tekintetében a krumpli jóval többet ér a tésztáknál és a rizsnél - mondta Paula Mee dublini dietetikus a The New York Timesnak. - Mégis sokszor a tészta kerekedik felül, különösen akkor, ha siet az ember."
Bár a Bia megállapított néhány kézenfekvő, a gyorsabban elkészíthető ételeknek kedvező körülményt, Mee szerint a krumplifogyasztás csökkenésének magyarázata bonyolultabb.
"Kellemetlen örökség kapcsolódik a burgonyához - fejtette ki. - A DNS-ünkbe van kódolva, hogy a krumplit parasztételnek tekintsük, amely egy mindannyiunk által feledni kívánt múlthoz kötődik."
Arra utalt, hogy a 19. századi Írországban a krumpli volt a legfontosabb élelmiszer, és a jelentőségét csak még tovább hangsúlyozta az 1840-es években bekövetkezett éhínség, amikor a burgonyavész évről évre elpusztította a termést. Becslések szerint egymillió ember halt éhen és egymillió kivándorolt, amitől az ország lakossága egynegyedével csökkent annak ellenére, hogy közben az sziget nettó élelmiszerexportőr maradt.
Minden áldott nap este hatkor
Bármilyen, a krumpli népszerűségének csökkenése ellen indított kampánynak olyan fogyasztókat kell visszacsábítania a burgonyafogyasztáshoz, mint Vicky Leahy franciatanár, aki Dundalkben, az észak-írországi határ közelében él, és egyedül neveli három gyerekét.
"A krumpli elkészítése félórába telik, míg a pasta 10 perc alatt kész van, és a rizshez se kell sokkal több - érvelt. - De ez nem minden. A burgonya apám nemzedékének Írországát jelképezi, ahol hús és kétfajta zöldség volt az asztalon minden áldott nap este hatkor. Azóta már mind továbbléptünk..."
Liam Glennon, a termelőket és kereskedőket összefogó Ír Burgonyaszövetség elnöke üdvözölte a Bord Bia kezdeményezését, de úgy vélte, hogy annak egy szélesebb stratégia részévé kell válnia.
"A szegényrokon-szindrómával kell felvennünk a harcot, amely a Kelta Tigris előtti időkhöz társítja a burgonyát - magyarázta Írországnak az 1990-es évek közepén kezdődött, egy évtizedig tartó gazdasági virágzására utalva. - Szeretném azt remélni, hogy nem végleges csökkenéssel van dolgunk, és nem is hiszem, hogy arról volna szó."
