Mikro- és makroelemek: ezek a legfontosabbak a szervezet számára

Dietetika

2024. április 04. 20:04

ásványi anyagok kalcium magnézium makrolemek mikroelemek vitaminok

Mi történik, ha nem pótoljuk?

A testünk felépítéséhez nélkülözhetetlen ásványi anyagokat makro- és mikroelemekként is ismerjük. Szervezetünk összes ásványianyag-szükségletének mintegy felét a kalcium, negyedét a foszfor teszi ki, az összes többi ásványi anyag a fennmaradó részen osztozik.

A makro- és mikroelemek különböző mennyiségben vannak jelen a szervezetünkben, és napi szükségletük is eltérő. Makroelemekből naponta 100 mg-ot vagy többet kell felvennünk a táplálékból, mikroelemekből ennél kevesebbre van szükség. Az ásványi anyagokkal való ismerkedést kezdjük most a hat nélkülözhetetlen makroelemmel.

Kalcium

Hozzájárul a csontok és fogak felépítéséhez, szabályozza az enzimműködést, az idegrendszer működését, az izomösszehúzódást, beleértve a szívverést is, és biztosítja a normális véralvadást.

A kalcium fontos ásványi anyag az emberi szervezet megfelelő működéséhez. Számos élettani folyamathoz nélkülözhetetlen, így a szükséges napi mennyiséget fontos a táplálékból vagy étrend-kiegészítők formájában fedezni.

A kalcium nélkülözhetetlen szerepet játszik:

a véralvadásban,
a vázizmok és a szívizom összehúzódásában,
az idegrendszer működésében, az idegsejtek ingerület átvitelében (az információ továbbításában),
a csontok és a fogak felépítésében, keménységük kialakításában.

Alacsony kalciumbevitel vagy nem megfelelő felszívódás esetén a szervezet a csontokban raktározott kalciumot használja fel a különböző fontos biológiai funkciók fenntartásához. Ez a csont bomlásához, súlyos esetben csontritkuláshoz, majd csonttörésekhez vezethet.

Foszfor

Szintén hozzájárul az erős csontok és fogak kialakulásához. Különböző enzimek, fehérjék, illetve nukleinsavak építőköve. Fontos szerepet tölt be a fehérje-, szénhidrát- és zsíranyagcserében, vagyis segít felszabadítani az energiát az elfogyasztott ételekből.

A foszforháztartásnak számos anyagcserefolyamatban fontos szerepe van az emberi szervezetben.

Ismert funkciói:

csontok és fogak felépítése, és egészségének, erősségének megőrzése;
energiaháztartás: energiatermelés, raktározás és felszabadulás;
megfelelő izomműködés, izomregenerálódás;
megfelelő veseműködés, vizeletkiválasztódás;
a sejtek és szövetek megújulása, regenerálódása;
a genetikai állomány (RNS és DNS szálak) alkotóeleme;
egyéb vitaminok (B-vitamin, D-vitamin) és ásványi anyagok (jód, magnézium, cink) egyensúlyának fenntartása;
hozzájárul a megfelelő szívműködéshez;
hozzájárul az idegrendszer megfelelő működéséhez.

Egyes betegségekben, így például vesebetegségekben, az alacsony foszfor tartalmú diéta kedvező hatást fejthet ki a beteg állapotára. Amennyiben vesebetegségben szenved, kérje ki a kezelőorvosa tanácsát, mielőtt áttérne foszforszegény étrendre!

Magnézium

Számos enzim működésében játszik szerepet, így részt vesz a zsírok, szénhidrátok, fehérjék lebontásában. Az egészséges ideg- és izomműködéshez is nélkülözhetetlen, hiányát sokszor izomgörcsök, fáradékonyság, alvászavar jelzi.

A magnézium több, mint 600 folyamatban tölt be fontos szerepet, ezek közül a legfontosabbak:

energiatermelő folyamatok (a bevitt táplálékból a sejtek energiát nyernek);
fehérjeszintézis fenntartása (a bevitt aminosavakból bonyolult folyamat során épülnek fel a szervezet hatalmas fehérjemolekulái);
megfelelő izomműködés, ideértve a szív munkájának fenntartása (az izmok működése során nélkülözhetetlen a magnézium);
idegrendszer megfelelő működése (az idegsejtek közötti információ áramlásában);
csontszilárdság fenntartása;
vércukorszint szabályozása;
vérnyomás szabályozása.

Számos betegség, illetve szedett gyógyszer befolyásolhatja a magnézium felszívódását, vagy gyorsítja a magnéziumürítést, így például a gyomor-bélrendszeri betegségek akadályozzák a magnézium felszívódását, a vízhajtók, a gyomorsavtermelést csökkentő protonpumpagátlók, az antibiotikumok, a kemoterápiás szerek pedig nagymértékben gátolják a magnézium felszívódását és fokozzák annak ürítését is.

Nátrium

Elsődleges funkciója a test só–víz háztartásának fenntartása, vagyis a felvett és leadott só és víz mennyiségének szabályozása. Részt vesz a sav-bázis egyensúly kialakításában is.

Az ásványi anyag elengedhetetlen a szervezet normál működéséhez, mivel több funkciójában is szerepet játszik:

a folyadékháztartás egyensúlyban tartásában,
az idegi ingerületvezetésben,
az izmok összehúzódásának és ellazulásának szabályozásában,
a vizeletkiválasztásban.

A nátrium hiánya (hiponatrémia) sokkal ritkább, mint a többlete, ugyanakkor szintén életveszélyes állapot. Nátriumhiány akkor fordul elő, amikor túl sok víz jut a szervezetbe, csökkentve a nátrium koncentrációját (például hőségben, amikor a nagy vízfogyasztás mellett az ionok pótlása elmarad), vagy egyes gyógyszerek hatására alakul ki mellékhatásként. Az alacsony nátriumszint hatására a víz a sejtekbe vándorol. A probléma bárkinél jelentkezhet, de gyakoribb szívbetegségben, vesebetegségben szenvedőknél.

Kálium

Fontos feladatot lát el az ingerületátviteli folyamatokban, az ideg- és izomműködésben. Ugyancsak kulcsszerepe van a normál sav–bázis háztartás kialakításában.

A kálium létfontosságú ásványi anyag, kis elektromos töltésével sejt- és idegi funkciókat aktivál. Szintjét befolyásolja a táplálékkal bevitt mennyiség, az éghajlati viszonyok, a fizikai aktivitás, a nátriumszint és a vízhajtók szedése.

A kálium szerepe a szervezet működésében:

részt vesz a folyadékháztartás fenntartásában (a nátriummal egyensúlyban);
támogatja a normál vérnyomást;
szükséges az izmok és a szívizom működéséhez;
szerepe van az idegi ingerületvezetésben;
részt vesz a cukor felszívódásában a sejtekbe.

A kálium hiányát hipokalémiának nevezik, leggyakoribb kiváltó oka vízhajtó gyógyszerek szedése, mivel a vizelettel kálium is ürül. Szintén okozhatnak túl alacsony szintet az olyan vízvesztéssel járó állapotok, mint a hányás vagy a hasmenés. Éppen ezért a hipokalémia előfordul olyan emésztőszervi betegségek esetén is, mint a Crohn-betegség vagy a colitis ulcerosa. Szintén okozhat hiányt az intenzív izzadás (pl. tartósan intenzív sporttevékenység), amelyet nem követ az ionok pótlása.

Klór

Amellett, hogy részt vesz az emésztésben, a nátriummal és a káliummal együtt szerepet játszik a sav-bázis és a só–víz háztartás egyensúlyának fenntartásában. A magas sóbevitel (NaCl) révén gyakran túl sok van belőle a szervezetben, ami hosszú távon hozzájárulhat az allergia, az asztma és a daganatos betegségek kialakulásához.

A szervezetben a klór leginkább a sejteken kívüli vízterekben és a gyomorsavban fordul elő legnagyobb arányban. A gyomorsavban a sósav alkotórészeként az emésztés munkáját segíti és készíti elő. A sejteken kívüli terekben a nátrium– és a káliumionokhoz kötődik.

Mihez szükséges a klór ásványi anyag?

Sav-bázis egyensúly
Gyomorsav-termelés és hatás
Só- és vízháztartás

A klór szükségletet szoros összefüggésben kell szemlélni a nátriumbevitellel, hiszen a legjelentősebb forrása éppen a konyhasó. Ennek tömegén belül nagyobb arányt képvisel a klór, mint a nátrium, tehát ezzel be is jut a szervezetünkbe megfelelő mennyiségben a klór.