Tudtuk? A skótoknál magas az egészségügyi kockázat aránya

Skóciában a legmagasabb az életmóddal összefüggő egészségügyi kockázat. Skóciában szinte mindegyik felnőtt ki van téve legalább egy jelentős életmóddal összefüggő kockázati tényezőnek, a népesség 55 százalékát pedig három vagy több ilyen rizikófaktor terheli.

A kutatók öt egészségre ártalmas viselkedés: a dohányzás, az alkoholizmus, a mozgáshiány, az egészségtelen étrend és az elhízás figyelembe vételével arra az eredményre jutottak, hogy kétszer annyi skót férfi és nő van kitéve háromszor vagy többször akkora kockázatnak, mint a többi kontinentális európai ország népessége, ahol ugyanezt a felmérést elvégezték. A kockázat szintje csak Angliában és az Egyesült Államokban közelíti meg valamelyest a skóciai értékeket.

"A skótok veszélyesen élnek" – állítja David Conway, a Glasgow Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője. "A népesség mindössze 2,5 százaléka nem rendelkezik semmilyen kockázati tényezővel. Ez ijesztő." Ez utóbbi arány más gazdag országokban átlagosan 6-7 százalék.

A szakmailag lektorált BMC Public Health folyóiratban közzétett tanulmány tovább boncolja a káros életmóddal összefüggő választások összesített hatását. A korábbi kutatások általában csak külön-külön vizsgálták az egyes kockázati tényezőket, például a dohányzást, az alkoholfogyasztást vagy a túlevést.

"Az egészségtelen viselkedések azonban halmozódnak. A kombináció pedig szinergikus, ami aránytalanul növeli a teljes kockázatot" – állítja a kutató. Ez pedig jelentős hatással van az egészségügyi ellátórendszerekre és azokra az emberekre, akik csökkenteni próbálják az életmóddal összefüggő betegségek behatását. "Amikor az emberek kombinált kockázati tényezőkkel rendelkeznek, érdemesebb holisztikusabb megközelítést alkalmazni" – teszi hozzá Conway.

A probléma mértékének felderítésére a professzor és munkatársai a 2003-as skót egészségügyi felmérést elemezték. Az öt kockázati tényezővel kapcsolatos teljes adat 6574 férfi és nő esetében volt elérhető. A kutatók "igen" vagy "nem" küszöböket szabtak meg annak meghatározására, hogy a személy ki van-e téve az adott életmóddal összefüggő kockázatnak. A dohányzás tekintetében például az összes dohányost a kockázati csoportba sorolták, míg a nemdohányzókat és a volt dohányosokat nem.

Az alkoholizmus küszöbértékeként a brit Orvosok Királyi Kollégiumának az "ésszerű alkoholfogyasztásra" vonatkozó definícióját alkalmazták – férfiak esetében napi 30 milligramm, nők esetében napi 20 milligramm tiszta alkohol.

A túlevés tekintetében a 25-ös testtömeg-index (BMI) érték jelentette a határt, amelyet általában a "túlsúlyosság" küszöbértékének tartanak. 30-as BMI felett elhízásról beszélünk.

Bár tudta, hogy a kép nem lesz rózsás, az eredmények még Conwayt is megdöbbentették. A skóciai felnőttek több mint 85 százaléka legalább két kockázati tényezőnek van kitéve, 55 százalékára három vagy több rizikófaktor is leselkedik, egyötöde pedig négy illetve mind az öt kockázati tényezőnek ki van téve.

A leggyakoribb egyedüli életmódbeli fenyegetés, amely az emberek 80 százalékát érinti, az egészségtelen étrend: elégtelen mennyiségű zöldség és gyümölcs fogyasztása. A válaszadók tíz százaléka dohányzik és jelentős mennyiségű alkoholt is fogyaszt, és ennek a csoportnak a háromnegyede további két-három egészségügyi kockázatot is vállal.

A kockázat felhalmozódása mögött főként társadalmi és gazdasági okok húzódnak. Azok esetében, akik a legszegényebb területeken élnek és a legalacsonyabb iskolázottsággal rendelkeznek sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy az életmódbeli kockázatok felhalmozódnak.

Conway elmondta, azokban az országokban, ahol a jövedelem megoszlásában nem tapasztalható ekkora egyenlőtlenség, kevesebb emberben halmozódik fel ennyi egészségre ártalmas hatás.

"Eredményeink arra utalnak, hogy a szociális okokat kellene kezelni. Ahelyett, hogy kizárólag a viselkedéseket vennénk célba, talán az egyenlőtlenségekkel is foglalkoznunk kellene" – véli a professzor.