História: hogy éltek Pompejiben az emberek?
A pompeji csontvázak a római kori családi élet titkait fedik fel. A Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörésekor elpusztult pompeji lakosok földi maradványai betekintést engednek a városlakók életébe - étrendjükbe, betegségeikbe, s rávilágítanak arra, hogy mekkora lehetett a különbség a szegények és a gazdagok között.
A pompeji csontvázak a római kori családi élet titkait fedik fel. A Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörésekor elpusztult pompeji lakosok földi maradványai betekintést engednek a városlakók életébe - étrendjükbe, betegségeikbe, s rávilágítanak arra, hogy mekkora lehetett a különbség a szegények és a gazdagok között.
Forrás: MTI
A Vezúv kitörésekor elmenekülő pompeji lakosok egy csoportja a közeli Oplontis terményraktárának pincéjében remélt menedékre lelni. Ötvennégy személy zsúfolódott itt össze, akikkel a vulkanikus törmelék és a forró gázok végeztek. A vastag hamuréteg alatt nyugvó földi maradványaikat az 1980-as években tárták fel, ám a csontvázaikat csak a közelmúltban vizsgálta meg Fabian Kanz osztrák antropológus, aki sok meglepő felfedezést tett - olvasható a BBC News (http://www.bbc.co.uk) hírei között.
A közvélekedés szerint a római kor embere sokkal alacsonyabb volt, mint a XXI. századi népesség, a valóságban azonban, mint kiderült, testmagasságuk meghaladta a jelenkori nápolyi lakosok átlagmagasságát.
Azt képzeljük, hogy a rómaiak fiatalon haltak. A valóságban a gyermekkor volt a legveszélyesebb időszak a rómaiak életében, amikor fertőző betegségek tizedelték a populációt, ám ha valaki szerencsésen elérte a tízéves kort, akkor mai szemmel is jó életkilátásai voltak. Az oplontisi csoportban szép számmal voltak középkorúak és idősek.
A fertőző betegségek nyomot hagytak a gyermekek fogzománcán, ezek jeleit sok csontváz esetében felfedezte az osztrák antropológus. Az elhunytak között volt egy ikerpár is, a testvérek a jelek szerint veleszületett szifiliszben szenvedtek. Amennyiben az antropológus megállapítása helytálló, akkor ez ellentmond annak a közkeletű elméletnek, miszerint Kolumbusz Kristóf tengerészei hurcolták be az Újvilágból Európába a vérbajt a XV. században.
Az ikerpár nagyon beteges volt, életben tartásuk odaadó gondoskodást igényelt a családtól. A felfedezés ily módon új megvilágításba helyezi az ókori római társadalmat, a római családokat.
Az 54 csontváz mást is elárul - az elhunytak egyik fele semmiféle földi javakkal nem rendelkezett. A másik csoport, amely a pince egy másik részében húzta meg magát, viszont úgy hunyt el, hogy tagjai rengeteg készpénzzel, ékszerrel és egyéb értéktárggyal rendelkeztek.
Mint Fabian Kanz kiemeli, lehet, hogy a nincstelennek tűnő személyek a Vezúv kitörésekor pánikba estek és egy szál ruhában menekültek el, míg a másik csoport tagjai komótosan összegyűjtötték javaikat. A valószínűbb magyarázat viszont az, hogy a pompeji szegények és gazdagok egyazon helyen reméltek menedékre lelni. S bár különböztek anyagi javaikat tekintve, a szegények csontvázai nem árulkodnak az éhezésről. A köznép lakónegyedeiben lévő szemetesgödrök is arról tanúskodnak, hogy a szegények meglepően jól táplálkoztak - asztalukra egyaránt kerültek tengeri herkentyűk és gyümölcs, tojás és baromfihús.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
