Újabb civilizációs népbetegség: a gyerekek közel háromnegyedét érinti
Az ebből adódó légzészavarok jelentősen növelhetik a későbbi stroke vagy hirtelen szívhalál kockázatát.
Miközben a fogszuvasodás előfordulása évtizedek óta csökkenő tendenciát mutat Európában, egy kevésbé ismert, ám annál súlyosabb jelenség robbanásszerű növekedésnek indult. A harapási rendellenességek aránya ma már eléri a 65-75 százalékot a gyermekek és fiatalok körében, és bár minden második vagy harmadik gyermek érintett, a szülők és az egészségügyi rendszer jelentős része mégsem fordít elegendő figyelmet a problémára. A felismerés így gyakran éveket késik, miközben a szakértők szerint az eltérések nagy része már 6-8 éves korban észlelhető lenne, és korai kezeléssel elkerülhetők lennének a későbbi, akár élethosszig tartó egészségkárosodások.
Habár a szülők számára gyakran tűnik úgy, hogy egyre többet „szájalnak” a gyerekek, valójában érdekes tendenciát figyelhetünk meg a mai ember arcszerkezetében: a modern állkapocs átlagosan 30-40%-kal kisebb, mint őseinké volt 300 évvel ezelőtt. A modern életmód – a puha ételek térnyerése és a csökkent rágásterhelés, a szoptatás időtartamának rövidülése, vagy éppen a tartós cumihasználat – olyan fejlődési irányba tolta el a fogívek és az állkapocs fejlődését, amelynek következményei messze túlmutatnak az esztétikai kérdéseken. A probléma gyökerét jól szemlélteti, hogy még Európában a gyerekek 75%-a küzd valamilyen harapási rendellenességgel, ez a természetes táplálkozást folytató őslakos közösségekben csupán 5-15%-ra tehető.
- Az elmúlt években világossá vált, hogy egy csendes egészségügyi válsággal állunk szemben. A harapási eltérések túlnyomó többsége nem genetikai okokból alakul ki, hanem az életmód megváltozásából fakad, ráadásul a tünetek már óvodáskorban felismerhetők lennének. Ha időben tájékoztatjuk a szülőket, akár a védőnőkön keresztül, a későbbi egészségügyi következmények nagy része megelőzhető. Ma már idősebb életkorban is lehet jó eredményeket elérni fogszabályzással, de csak komplex szemlélettel, és nem kizárólag esztétikai céllal – hangsúlyozza Dr. Kovács Sarolta, KS Fogszabályozó és Dental Stúdió vezetője.
A kezeletlen harapási rendellenességek következményei messze túlmutatnak a fogakon
A mélyharapás, a keresztharapás, a nyitott harapás, valamint a szűk állkapocs és a zsúfolt fogak problémája nemcsak a mosolyunk szépségét befolyásolják, hanem az egész test működését is, és gyakoriságuk ma már meghökkentően magas. A mélyharapás a gyermekek mintegy 20-25%-ánál fordul elő, míg a keresztharapás további 15-20%-ot, a nyitott harapás pedig 10-15%-t érint. Ezek a rendellenességek ritkán fordulnak elő izoláltan, gyakran kombinálva jelennek meg, tovább súlyosbítva az egészségügyi következményeket.
Gyakran láthatunk például fiatalokat rossz testtartással, és a legritkábban gondolunk arra, hogy ez a fogazatuk állapota miatt lehet. A kisebb állkapocs és a torlódott fogak ugyanakkor hozzájárulnak a krónikus szájlégzéshez, visszahúzódó állhoz, beszűkült felső légúti járatokhoz és közvetetten az előrehajló testtartáshoz. Sajnos itt nem áll meg a komoly szövődmények sora: a nemzetközi kutatások szerint a súlyos alvási apnoe a
kár 8-12 évv
el rövidítheti meg az élettartamot; a gyermekkori szűk állkapocs 78%-ban társul alvászavarokkal; a mélyharapás és az alvási rendellenességek együttesen megháromszorozzák a
stroke
kockázatát; két és félszeresére növeli a demencia kialakulásának valószínűségét. A probléma emellett hozzájárulhat a hormonrendszer zavaraihoz, az elhízás vagy éppen a diabétesz megjelenéséhez, de az egyre gyakoribb ADHD-val is szoros összefüggésbe hozható.
Kritikus a korai felismerés – ezt a népbetegséget is ideje feltenni a térképre
A harapási rendellenességek pandémiája többnyire azért marad rejtve, mert ezek a problémák lassan, évek alatt alakulnak ki, így nem feltűnőek, és a szülők gyakran csak akkor veszik észre őket, amikor már sokkal nehezebb hatékonyan beavatkozni. A felelősség ráadásul több szakterület – gyermekorvos, fogorvos, fül-orr-gégész – között oszlik meg, ezért a rendszer nem működik összehangoltan, és hiányoznak az egységes korai szűrőprogramok. A „mindenkinek rossz a foga” szemlélet pedig normalizálja a bajt, noha ez valójában a modern életmód következménye, nem természetes jelenség.
- Ezek a változások már 6
–8 éves korban észlelhetők; a korai beavatkozás pedig gyökeresen megváltoztathatja a fejlődési pályát, míg a 15–18 éves korban kezdett fogszabályozás gyakran csupán kozmetikai javulást hoz, az alapvető légúti és funkcionális problémákat pedig nem oldja meg. Míg a fogszuvasodás egyre csökken a fejlett országokban, addig a harapási rendellenességek előfordulása robbanásszerűen nő, mégis alig foglalkozik vele a közegészségügy és a média, pedig valóban sokkoólóak a számok
teszi hozzá Dr. Kovács Sarolta
Mit tehetnek a szülők?
A KS Fogszabályozó és Dental Stúdió szakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy a megelőzés szempontjából fontos lenne a lehetőség szerint hat hónapos korig tartó kizárólagos szoptatás, amely természetes izomedzésként támogatja a fogív szélesedését, a szájpad fejlődését és az orrlégzést. A 5-6 éves kortól javasolt rendszeres szűrés emellett lehetővé teszi a korai beavatkozást, például az állkapocsfejlesztést, amely ebben a korosztályban a leghatékonyabb. A kemény, rágást igénylő ételek pedig – mint a nyers zöldségek, a diófélék vagy az egész gyümölcsök – természetes módon támogatják az állkapocs fejlődését.
A szülők számára intő jel lehet a szájlégzés, amely fül-orr-gégész, fogszabályozó szakember és logopédus együttes vizsgálatát teheti szükségessé. A tartós cumihasználat, a cumisüveg és az ujjszopás szintén jelentős mértékben befolyásolja a fogívek fejlődését.
- Ha nem fektetünk energiát a korai megelőzésbe, nagy eséllyel gyermekünk egész életében viseli majd a következményeket – a prevenció tehát nem opció, hanem szükséglet – fogalmazza meg Dr. Kovács Sarolta.
A fiam állkapcsa kattog, fáj neki, mit tehetünk? Az orvos válaszol
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
