Rejtett heréjűség: ha kétoldali, még nagyobb figyelmet igényel
Minél korábban ismerjük fel, annál nagyobb eséllyel őrizhető meg a here működése.
A here fejlődése már magzati korban megkezdődik, és az utolsó trimeszterben ér egy kulcsfontosságú fázisba, ekkor a herék a hasüregből a herezacskóba szállnak le. Ez a folyamat azonban nem minden kisfiúnál zajlik le időben vagy egyáltalán. Ha a here nem érkezik meg a herezacskóba, azt orvosi értelemben rejtett heréjűségnek, vagy latinul cryptorchidismusnak nevezzük.
A jelenség nem ritka: időre született csecsemőknél az esetek körülbelül 3 százalékában fordul elő, de koraszülöttek esetében akár tízszer gyakoribb is lehet. Általában csak az egyik here érintett, de előfordulhat kétoldali eset is, ami még több odafigyelést igényel - hangsúlyozza az American Urological Association.
Nem minden here „problémás”: a retraktilis here megkülönböztetése
Sokan hallottak már az úgynevezett ingaheréről, vagy retraktilis heréről, amely egy természetes, gyakori jelenség kisfiúknál. Ilyenkor a here normálisan leszállt, de időnként – például hideg hatására vagy izgalmi állapotban – a lágyékcsatornába húzódik vissza. Ez a cremaster reflex része, és nem igényel kezelést, viszont orvosi vizsgálatot igen, hiszen meg kell különböztetni az igazi rejtett herétől. A retraktilis here tehát „visszatérő vendég” – a rejtett here viszont olyan, mint aki el sem ment a "találkára".
Miért fontos a mielőbbi felismerés?
A here funkciójához – különösen a spermaképzéshez – elengedhetetlen a herezacskó alacsonyabb hőmérséklete. Ha a here a hasüregben vagy a lágyékcsatornában marad, a magasabb testhőmérséklet károsíthatja annak finom sejtszerkezetét. Az első életév során ezek a sejtek rohamosan pusztulni kezdenek: egyes kutatások szerint már 10 hónapos korban jelentős csökkenés tapasztalható a spermiumok előalakját képező germ-sejtek számában. Ha a here sokáig rejtve marad, a károsodás visszafordíthatatlanná válhat, és akár felnőttkori meddőséghez is vezethet.
Az elmúlt évek kutatásai ráadásul új összefüggésekre is rámutattak. Kiderült, hogy nemcsak a hőmérséklet, hanem az úgynevezett epigenetikai változások is szerepet játszanak a rejtett herék hosszú távú következményeiben. A here sejtjeiben módosulhat a gének működését szabályozó fehérjék aktivitása, ami tartósan befolyásolhatja a spermatogenezist – sőt, akár az utódokra is hatással lehet. Ezek az új eredmények még sürgetőbbé teszik a korai beavatkozást.
Hogyan történik a felismerés?
A születés utáni első gyermekorvosi vizsgálatnak kötelező része a herék tapintása. Ezt követően 6 hónapos korban újra ellenőrzik, hogy a herék leszálltak-e. Ha bármelyik here nem tapintható a herezacskóban, képalkotó vizsgálatok – például ultrahang vagy MRI – segítenek a pontos helyzet meghatározásában. Bizonyos esetekben laparoszkópos feltárásra is szükség lehet, különösen, ha a here a hasüregben rejtőzik.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem elegendő „megfigyelni” a rejtett herét, várva, hogy hátha magától megoldódik. Ha 6 hónapos korig nem történt meg a leszállás, orvosi beavatkozásra van szükség. A korábbi nemzetközi gyakorlatok még 2 éves korig is vártak, de ma már a legtöbb irányelv a 6–12 hónapos kor közötti műtétet tartja ideálisnak – legkésőbb 18 hónapos korig.
Műtéti megoldás: gyors, biztonságos és hatékony
A beavatkozás neve orchidopexia, amely során a sebész a herét finoman rögzíti a herezacskóban. Ez a műtét ma már rutinszerű, gyakran egynapos sebészet keretében végzik, és minimális kockázattal jár. Ha a here a hasüregben van, előfordulhat, hogy a műtét két lépésben történik. A cél mindig az, hogy a here a lehető legjobb helyre kerüljön, ahol a funkciója megőrizhető.
Hormonkezelést korábban gyakrabban alkalmaztak, ám a jelenlegi szakmai ajánlások – például az Amerikai Urológus Társaság és a Mayo Klinika protokollja – nem javasolják rutinszerűen. A hormonterápia hatékonysága alacsony, és hosszú távú eredményei bizonytalanok.
Mi történik a műtét után?
A műtét nemcsak anatómiai helyreállítást jelent. Ha időben történik, segíthet megelőzni a spermatogenezis romlását, a hormonális eltéréseket és a hereatrophia kialakulását. Emellett jelentősen csökkenti a here-daganatok kockázatát is. Ugyanakkor fontos, hogy a kezelést követően is rendszeresen ellenőriztessék a heréket: az ellenoldali here is érintett lehet, még ha fizikailag nem is észlelhető eltérés.
Felnőttkorban a korábban rejtett here miatt érintett férfiaknak érdemes megtanulni az önvizsgálatot, hiszen a rendszeres ellenőrzés kulcsfontosságú lehet egy esetleges elváltozás korai felismerésében.
Amit Ön is megtehet
Ha gyermeke születése után nem tapintja az egyik herét a herezacskóban – ne várjon. Beszéljen a gyermekorvossal, és kérje a vizsgálatot! Ha 6 hónapos korra nem történt változás, kérjen beutalót gyermeksebészhez. Minél korábban történik a beavatkozás, annál jobbak az esélyek a normális fejlődésre és a későbbi termékenység megőrzésére.
Összefoglalva
A rejtett heréjűség nem csupán anatómiai kérdés – sejtszintű, hormonális és genetikai következményei is lehetnek. Minél korábban ismerjük fel, annál nagyobb eséllyel őrizhető meg a here működése. A retraktilis here nem igényel műtétet, de az orvosi vizsgálat elengedhetetlen a megkülönböztetéshez. A modern sebészeti eljárások biztonságosak és hatékonyak, de az időzítés kulcsfontosságú.
Fitymaszűkület gyerekeknél: mit tehet ilyenkor a szülő, és mit az orvos?
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
