A kutatók új módszert találtak arra, hogy a „halott” szíveket a testen kívül is életre keltsék
A szívre szoruló csecsemők húsz százaléka meghal várakozás közben, de az új megközelítések 30 százalékkal növelhetik a donorok számát.
Sokáig a halál jelei egyértelműek voltak: ha megszűnt a pulzus és a légzés, akkor az élet is véget ért. Ám a modern orvostudomány új távlatokat nyitott, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg ezt az egyszerű képletet. Különösen az életmentő szervátültetések világában homályosodik el az élet és halál közötti határvonal – és ez új etikai dilemmákhoz vezet.
Mi történik a testtel a szív megállása után?
Az egyik leglátványosabb példája ennek a szemléletváltásnak az úgynevezett keringési eredetű halál utáni szervkivétel (DCD – Donation after Circulatory Death). Itt olyan emberek szerveit veszik ki, akiknek a halálát a keringés leállása alapján állapították meg – tehát a szív már nem működik. Ez eltér a megszokott szervdonációs eljárástól, amely az agyhalál beálltával történik, miközben a szív még dobog.
A DCD eljárás képes növelni az elérhető szervkínálatot, így több beteg számára kínálhat reményt a gyógyulásra. Ugyanakkor a folyamat maga bonyolultabb, és komoly orvosetikai kérdéseket is felvet.
Kétféle megközelítés: tervezett és váratlan esetek
A DCD-nek két típusát különböztetik meg: kontrollált és nem kontrollált eljárásokat.
- Az első esetben előre elhatározott döntés alapján történik a szervkivétel, például amikor az életfenntartó eszközöket lekapcsolják egy gyógyíthatatlan beteg esetében.
- A második, kontrollálatlan forma sürgősségi helyzetekben fordul elő, amikor az érkező beteget már nem tudják újraéleszteni, vagy halottként szállítják be a kórházba.
A gondolat, hogy egy szív képes lehet „tovább élni” a gazdatest nélkül, egyszerre hátborzongató és megindító. Egy másik ember számára ugyanis ez az új esély a túlélésre.
Tudományos áttörések: hogyan kelthető életre egy „halott” szív?
Az orvosok kifejlesztettek egy eljárást, amely lehetővé teszi, hogy a nem működő szívet újraindítsák a testben még a kivétel előtt. Ezt normotermiás regionális perfúziónak (NRP) nevezik, amely a vérkeringést helyreállítja, így a szív ismét pumpálni kezd. De ha a szív ismét ver, vajon az illető még mindig halottnak számít? Ez az ellentmondásos kérdés lassította az eljárás széles körű elterjedését – a válasz ugyanis nem egyszerű.
Most azonban két új megközelítés jelent meg, amelyek már a szerv kivétele után „élesztik újra” a szívet – és a legfrissebb tapasztalatok szerint ígéretes eredményeket mutatnak - írja az IFLScience.
Két innovatív technika a transzplantáció szolgálatában
Az egyik új módszert a New England Journal of Medicine publikálta: a donor szívet eltávolítás után oxigéndús vérrel töltötték meg a műtőasztalon. Az eljárás során a szív újra működésbe lépett, és sikeresen beültették egy három hónapos csecsemő testébe.
A másik kutatócsoport ugyancsak ebben a folyóiratban tette közzé eredményeit, ám egy másik technológiát alkalmaztak: a szíveket előbb lehűtötték, majd egy „ultraoxigenizált” oldattal árasztották el a kivétel előtt. Ez az eljárás elegendő időt biztosított ahhoz, hogy a szervek életképesek maradjanak a transzplantációhoz – és több sikeres beültetést is végrehajtottak.
- Az első három jelentett esetben, amikor ezt a módszert alkalmazták, a szíveket sikeresen átültették normális kétkamrás funkcióval, akut sejtes vagy antitest-közvetített kilökődés jele nélkül, és kiváló korai posztoperatív eredményekkel – írták a szerzők.
- A perioperatív időszakban nem jelentettek mellékhatásokat. Azáltal, hogy elkerüli az ex situ perfúziós platformok korlátait, valamint a thoracoabdominális normoterm regionális perfúzió vitatott aspektusait, a szív helyreállításának ez a módszere széles körű alkalmazási lehetőséget kínál.
Az élet határán: egyszerre megrendítő és reményteli
Bár ezek a fejlemények első hallásra bizarrnak tűnhetnek, mégis az élő tudomány legizgalmasabb kérdéseire adnak választ. A kutatók és orvosok folyamatosan feszegetik az élet és halál határvonalát, miközben minden egyes új eljárás esélyt adhat azoknak, akik a túlélés reményében várnak egy új szívre.
Miközben a halál definíciója új fénytörésbe kerül, az emberi méltóság, az etikai felelősség és az élethez való jog kérdései még fontosabbá válnak. A jövő orvoslása tehát nem csupán technológiai, hanem erkölcsi kihívás is – amelyet együtt kell megválaszolnunk.
Halál vagy új esély? – Az etika szürke zónái
Az élet végének meghatározása ma már nem kizárólag orvosi kérdés – erkölcsi, filozófiai és vallási dimenziói is vannak. A „visszahozott” szívek története újragondolásra készteti a társadalmat: valóban halott az, akinek a szívét később újra működésre bírják?
Az egyik kulcskérdés az úgynevezett irreverzibilis keringési halál: mikor mondható ki, hogy a szívleállás végleges, és nem lehet újraindítani? A klasszikus értelemben a halál akkor következik be, amikor a létfenntartó funkciók – a szívverés és a légzés – véglegesen megszűnnek. De mi van akkor, ha ezeket technológiai eszközökkel vissza lehet állítani?
Sok bioetikus arra figyelmeztet: ha a halál definíciója túlságosan elmosódik, veszélybe kerülhet a beteg méltósága és a hozzátartozók döntéshozatali biztonsága is. Mások szerint azonban az életmentés lehetősége erkölcsi kötelesség, és a technológia nyújtotta esélyekkel élni kell.
Világszinten eltérő gyakorlat: mikor engedélyezett és mikor nem?
A DCD, vagyis a keringési halál utáni szervadományozás nem egységesen elfogadott eljárás a világban. Vannak országok, ahol évtizedek óta bevett gyakorlat, máshol viszont heves társadalmi és jogi viták övezik.
A legfontosabb különbségek:
- Egyesült Királyság és Ausztrália: itt a DCD szabályozott, protokollok mentén működik, és a transzplantációk jelentős részét adja.
- Egyesült Államok: a gyakorlat államonként eltérő, de növekvő arányban alkalmazzák, különösen gyermekeknél.
- Magyarország: óvatosabb megközelítés, az agyhalál kritériuma továbbra is domináns, a DCD csak szigorúan ellenőrzött környezetben valósulhat meg.
- Japán: a társadalmi és vallási szokások miatt a szervadományozás egésze érzékenyebb terület.
Valóban megkaphatjuk szervátültetés esetén a donor emlékeit? Meglepheti a válasz!
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
