Mennyire hibáztatható a tragédiáért a dohányzás? Az orvos válaszol
Tisztelt Orvosok! Egy héttel ezelőtt, vasárnap délelőtt, édesanyám minden látható előjel nélkül, 68 évesen meghalt.
Az ügyeletes orvos szerint tüdőembólia volt az oka, valószínűleg a jobb lábából indult a vérrög, a boncolás eredményét még nem ismerem.
Anyukám cukorbeteg volt, Mercformint szedett, teljesen kontroll alatt tartotta, novemberben volt legutóbb kontrollon. Ezen kívül szedett minden, ahogy az orvos mondta "korának megfelelő" gyógyszert amit a háziorvosa gondosan összeállított (sajnos jelenleg ezeknek nem tudom a nevét). Egészségesen élt, nem volt túlsúlyos, aktív volt és tele tervekkel...
Amiről viszont csak a halála napján értesültem az az, hogy dohányzott, tippem szerint napi 1-2 szálat szívhatott. Nem tudom mióta és pontosan mennyit, mert előttünk teljesen titokban tartotta, pedig sűrűn találkoztunk, néha 3-4 napon keresztül nálunk volt, akkor biztosan nem szívott egy szálat sem.
Nyilván én most válaszokat keresek a fájdalmas miértekre a fejemben, és tudom, hogy a kérdésem hipotetikus, már-már költői, de szeretném tudni Önök szerint mennyire hibáztathatom ezért a tragédiáért a dohányzást? A tényeken nem változtat, azt is tudom, de hátha fel tudom ezt a tragédiát arra használni, hogy meggyőzzem a dohányzó ismerőseimet arról, hogy naponta teszik kockára az életüket... Köszönettel: egy árván maradt 34 éves...
Kedves Kérdező! Sajnálom a veszteségét, és sajnos tapasztalatból ismerem azt az időszakot, amin most Ön keresztülmegy. Ilyenkor nincs igazán vigasz. Hullámzik bennünk sok-sok érzés, gondolat, emlék, mielőtt végleg elfogadjuk/feldolgozzuk a történteket, és olyan módon kerül a szívünkbe/gondolatainkba az előttünk járók emléke, mozdulatai, tettei, a közösen eltöltött idő a földi létben, ahogyan aztán az élet törvényeit elfogadva, a megváltoztathatatlannal megbékélve, szeretettel gondolunk rájuk vissza, visszük és adjuk tovább, amit tőlük kaptunk.
Azt nem tudom megmondani, hogy Édesanyja esetében a dohányzás hozzájárult-e ahhoz, ami történt. Azt viszont igen, hogy a dohányzás egy olyan káros szenvedély, amely hozzájárulhat ahhoz számos kórkép esetében, a thromboembóliás állapotoktól a tüdődaganatokig, hogy azok nagyobb eséllyel következzenek be. Nem lesz pl. minden láncdohányos tüdőrákos, és vannak olyan tüdőrákosok is, akik soha nem dohányoztak. De ha megnézzük, hogy milyenek a tüdőrákra az esélyek 100 nem dohányzó, és száz dohányzó esetén, akkor drámaian különböző számot fogunk látni.
A thromboembóliás kórképeknél is számtalan dolog van, ami hajlamosít rá, és ezek között ott van a dohányzás is. Sajnos sikerült az emberiségnek a dohányzásban egy olyan rossz divatot/szokást/szenvedélyt találni, amelynek az égvilágon semmi haszna nincs, viszont nikotin függővé vált a fél világ, és behoztuk egy komoly rizikófaktort a mindennapjainkba.
Jól teszi, ha ismerőseinek beszél erről, bár egy dohányos általában ennek a veszélynek a tudatában gyújt rá a következő szál cigarettára. Társadalmi szintű, okos felvilágosító kampányokkal, és egyéb eszközökkel lehet igazán hatékonyan küzdeni ez ellen. Érdemes a mindenkori egészségügyi vezetésnek, a politikának megfontolni, és ebből a szempontból mérlegelni, hogy melyek az egészségügy, a gyógyítás, prevenció igazán fontos kérdései, teendői.
Mindez azonban túlmutat rajtunk, persze nem feledve, hogy egy pici részünk ebben nekünk is lehet, amennyire persze a másik döntéseibe, magánéletébe bele akarunk/tudunk szólni, ha már az információ birtokában van. Önnek viszont most a gyász fázisai jelentik a közeljövőben a legnehezebb időszakot/feladatot, sok erőt kívánok ehhez, és együtt érzek Önnel.
Olvasta már?
- Leszokna a cigarettáról? Ezeket a módszereket próbálja ki
- "Csak" a környezete cigarettázik? Ezért veszélyes a passzív dohányzás
- Így ismerheti fel ezt a szívbetegséget magán
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
8 tünet, ami tüdőembóliát jelez
