Könnyebb a megelőzés - mint a gyógyítás (nemcsak daganatok esetén)

#Daganatos betegségek #Diagnosztika
2013.02.18. Módosítva: 2015.11.04.

Megelőzni könnyebb mindent bajt, mint gyógyítani! Újfajta szűrővizsgálatok - nemcsak daganatosoknak… A daganatos betegségek többsége igen alattomosan fejlődik, legtöbbször csak akkor okoz tüneteket, ha már nagy a baj. Ezért különösen nagy a jelentősége minden olyan módszernek, ami segítheti az időben történő felismerést, sőt a szervezet betegséghajlamát és az önvédelmi erők aktivitását is képes tükrözni. Jó hír, hogy léteznek már olyan vizsgálati módok, amik a korai kimutathatóságot segítik …

A daganatos betegek elveszítésének egyik legfőbb oka a korai felismerés hiánya, melynek következménye, hogy a kezelések olyan késői fázisban kezdődnek el, amikor már csekély a teljes gyógyulás vagy a hosszabb túlélés esélye.

A korai felismerés lehetőségét elsősorban rejtett betegségek felkutatását célzó szűrési programok biztosítják a kialakulóban lévő vagy már kialakult daganatos megbetegedések azonosítására.

E szűrőprogramok hatékonyságát azonban jelentősen csökkentik, hogy:

  • a szűrések csak bizonyos szervekre koncentrálnak – egy szerv vizsgálata nem zárja ki, hogy a többi szervben is előfordulhat rosszindulatú daganatos megbetegedés
  • ráadásul a szűrési programban ajánlott perióduson belül is kialakulhatnak daganatos megbetegedések.
  • A szűrőprogramok hatékonysága növelhető olyan előszűrési módszerekkel, melynek eredményei alapján már célzottabb vizsgálatok végezhetők el. Az előszűrés során sok olyan elváltozásokra fény derülhet, melyek még nem okoznak klinikai tüneteket és a szokásos vizsgálati módszerekkel igazolható struktúrális károsodást.

Ezek a vizsgálatok elsősorban

  • a szervezet általános védekezőképességéről (pl. a fehérvérsejtek aktivitása) és
  • arról a közegről nyújtanak információt, melyben a daganatos sejtek könnyebben elszaporodnak (pH-eltolódás, jelentős salakanyag-lerakódás)
  • a daganatsejtek anyagcseréjét jellemző folyamatokról is tájékoztatnak: például a daganatsejt anyagcsere-folyamatait serkentő enzimek (dezoxiribonukleáz, ribonukleáz, 5’-nukleotidáz, adenozin-dezamináz, foszfohexóz-izomeráz, argináz, lipid peroxidáz, totál antioxidáns státus) aktivitásáról
  • egyes anyagok (pl. a sziálsav) szintjének meghatározása pedig a kezdődő daganatfejlődésről és a kezelések eredményességéről is informál

Figyelem! Ezek az értékek nem bizonyítják a daganat rosszindulatúságát, de egyes enzimek aktivitása és mennyiségének változása, illetve a szöveti pH és a vele kapcsolatos anyagcsere-folyamatok, illetve a következményesen csökkenő energiatermelés szoros összefüggésben van a kontroll nélkül szaporodó, daganatosan elfajult sejtek működését jelző zavarokkal.

A daganatfejlődés néma szakasza

A daganatok kialakulása során a panaszok és a tünetek jelentkezésével kezdődő, klinikai szakaszt mindig megelőzi egy olyan, hosszabb rövidebb ideig tartó preklinikai szakasz, amely alatt a még tünetmentes daganat valamilyen jelet már ad magáról (pl. jellegzetes morfológiájú sejtek leválása, jellegzetes anyagcsere-átalakulások, pH-eltolódás, fehérvérsejt aktivitásváltozás...), ám ennek felismerése a szokásos klinikai szűrésekkel nem vagy csak ritkán lehetséges. Ebben a preklinikai szakaszban a panasz- és tünetmentes személyek időnkénti vizsgálata, szűrése jó esélyt ad az áttétképző daganat illetve más degeneratív kórképek kialakulásának megelőzésére.

A preklinikai szakaszban a korai felismerésre rutinszerűen alkalmazott szokásos szűrővizsgálatok célja a kialakulóban lévő vagy már kialakult daganatok azonosítása. A szűrővizsgálatok hatásosságának egyetlen elfogadható bizonyítéka, hogy számottevően csökkenti a daganat miatti halálozást a lakosságban. Ez a feltétel jelenleg hazánkban csak három esetben teljesül:

  • a méhnyakrákszűrés a 25 és 65 év közötti nőkön
  • az emlőrákszűrés a 45 és 65 év közötti nők körében
  • a rejtett bélvérzés kimutatására irányuló székletvizsgálat a 45 és 65 év közötti férfiak és nők esetében.

Egyetlen járható útnak az előszűrés tűnik, mely nem daganattípusonként vizsgál, hanem a rosszindulatú folyamatokra vagy a krónikus degeneratív betegségekre is hajlamosító laboratóriumi elváltozásokat vizsgálja (különféle enzimeket, pH-t, a sejtközötti térbe lerakódott anyagokat, a fehérvérsejtek aktivitását...). Amennyiben a vizsgálatok eredményei bizonyos mértékű daganatspecifikusságot is tükröznek, még könnyebb lehet a daganat felkutatása.

A szokásos szűrővizsgálatok korlátai

Az adott szerv vizsgálatának időpontjában egyéb szervekben is előfordulhat daganatos elváltozás, ami nem derül ki.

Előfordulhat, hogy az alkalmazott szűrési eljárás nem elég érzékeny a daganat azonosításához.

A szűrőprogramban ajánlott kontrollok közötti időpontban is kialakulhatnak daganatos megbetegedések.

A széles körű szűrés lenne előnyös, különösen a magas kockázatú lakosságcsoportoknál, ám ez nem lehetséges. A szűrést ma elsősorban az életkor alapján végzik, mivel az életkor az egyik legáltalánosabb kockázati tényező.

Daganatos elfajulásra utaló anyagcsere-eltérések

A klinikai tünetek megjelenése előtt, a daganat keletkezésének korai fázisaiban már azonosíthatók a rosszindulatú folyamatokra is jellemző anyagcserefolyamat-zavarok, melyek okai lehetnek:

  • csökkent oxigénellátás a sejtekben
  • felborult sav-bázis és elektrolit-háztartás (a szövetekben és a sejtekben acidózis, a vérben pedig alkalózis, káliumvesztés a sejtekben, ásványi anyag többlet a vérben...)
  • csökkent energiatermelés a sejtekben
  • csökkent regenerációs készség a szövetekben
  • a sejthártyák áteresztőképességének megváltozása, károsodása
  • fokozott sejtszétesés
  • a daganat okozta károsodások következményei a normál szövetekben, pl. fokozott szénhidrát-, fehérje-, zsírbontás, gyorsult sejtszaporodás, az immunrendszer károsodása, a szöveti és a sejt-pH megváltozása, stb.

E változásokat jelzik többek között az enzimatikus biomarkerek (EBM-ek), melyek aktivitása szoros összefüggést mutat a daganat növekedésének ütemével, a daganatsejtszám szaporodásával.

ÉRDEKES: az EBM-ek már 106 daganatsejtszám-tartományban emelkedést mutatnak, míg a hagyományos tumormarkerek (daganatsejt felszínén található fehérjék) csak 109 daganatsejtszámnál lesznek pozitívak. Tehát csak jóval későbbi stádiumban jeleznek daganatos elváltozást.

Az egyes daganatokat eltérő mértékben jelző enzimatikus tumormarkerek párhuzamos meghatározásakor könnyebben igazolható a daganatos folyamat. Abban az esetben, ha az elvégzett vizsgálatok csak kismértékű enzimaktivitás-változásokat is jeleztek, már nem zárható ki rosszindulatú folyamat valószínűsége. Folyamatos nyomon követéssel, ismételt vizsgálatokkal pedig igazolható vagy kizárható a daganatos megbetegedés gyanúja.

JÓ TUDNI! Az EBM-ek aktivitását különféle szervkárosodások is befolyásolhatják (májbetegség, vírusfertőzés, reumás ízületi betegség...). A szervfunkció-károsodások igazolása vagy kizárása rutin laboratóriumi és egyéb radiológiai vizsgálatokkal történik. Ám az EBM-ek aktivitása daganatos megbetegedésekben minden esetben megemelkedik. Emelkedésük mértéke a daganat típusától függően eltérő.

A kapott eredmények a rosszindulatú folyamatok valószínűsítése mellett áttekintő tájékoztatást nyújthatnak a daganat típusára vonatkozóan is, noha kevés kivétellel, nagy többségük nem daganatspecifikus (vagyis egyértelműen nem tudja megadni a daganat szövettani eredetét). A daganatspecifikusság azonban növelhető több EBM együttes meghatározásával. Mivel az enzimatikus és a hagyományos tumormarker-vizsgálatok eredményei között ok-okozati összefüggés van, a két vizsgálati eljárást érdemes együtt alkalmazni az eredmények biztonságosságának növelésére.

Árulkodó enzimek

A korai felismerést segítő enzimatikus tumormarkerek:

  • Savanyú, dezoxiribonukleáz – a rosszindulatú elváltozás jelzője, mennyiségének változása a kezelés eredményességét is jelzi
  • Ribonukleáz – rosszindulatú elváltozást jelez, főleg petefészek-daganatoknál, leukémiában, hasnyálmirigyrákban, súlyos hasnyálmirigy-gyulladásban- és károsodásban, vesedaganatokban és hörgőrákban emelkedik meg
  • 5’-nukleotidáz – elsősorban a májáttétek, máj-és epeúti daganatok, súlyos májkárosodás mértékét mutatja, de jellemzően emelkedett petefészek-daganatoknál is, remekül követhető vele a petefészek, a mell és a fej-nyaki daganatok kezelésének eredményessége is
  • Adenozin-dezamináz – immunhiányos állapotok jelzője, a máj betegségeiben és a tüdő daganataiban emelkedik meg főként
  • Argináz – főleg a gyomor –és a vastagbél daganatok esetén emelkedik meg mennyisége, ám kiváló a melldaganatok és az azokat megelőző állapot nyomon követésére is
  • Foszfohexóz-izomeráz – nőgyógyászati, tüdő, máj, hólyag és vesedaganatoknál emelkedik meg elsősorban, de a sugárkezelés eredményességét is ebből lehet leginkább leszűrni
  • Lipid asszociált sziálsav: nyirokrendszeri rák, anyajegydaganat, tüdődaganatok, prosztata, vastagbél, agy, gyomor, hólyag daganatos megbetegedése esetén emelkedett, de emlődaganatos, petefészek-daganatos betegeknél, leukémiában, szarkómában is jelentősen magasabb
  • Lipid peroxidáz és a totál antioxidáns státus – az oxidatív stressz (szabadgyökterhelés) mértékét tükrözi, segítségével megmondható, hogy az alkalmazott kezelés milyen fokban károsítja a szervezetet, illetve, hogy milyen fajta és mekkora adag külső gyökfogó anyagok bevitelére szorul a szervezet
  • Glutathion: krónikus fáradtság, szindróma, szívbetegség, rák, krónikus fertőzések, autoimmun betegség, diabétesz, autizmus, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, ízületi gyulladás, asztma, veseproblémák, májbetegségek

A szabadgyökterhelés és a szervezet védettsége

A rosszindulatú daganatos megbetegedések keletkezésekor és a daganatterápia hatékonyságának megítélésében kiemelt szerepet játszik az oxidatív stressz (szabadgyök-képzés) mértéke, illetve annak hatékony kompenzálása. A szervezetben normális körülmények között is állandóan keletkeznek szabadgyökök, de az antioxidáns rendszerek és az étellel bejutó antioxidánsok kivédik azok károsító hatásait. Ha azonban a normál mennyiségnél nagyobb lesz a szabadgyökök szintje, akkor azok károsítják a sejthártyákat és a mitokondriumokat (az energiatermelés székhelye a sejtben), emiatt romlik az energiatermelés, és a sejtek könnyen szétesnek. A szabadgyökök okozta DNS-károsodás (génkárosodás) miatt a sejtek elfajulnak, és a helyreállító mechanizmusok is romlanak. Ezzel minden adott, hogy valamilyen krónikus degeneratív betegség vagy daganat keletkezhessen.

FONTOS! A daganatra hajlamos – akár tünetmentes stádiumban vagy bizonytalan tünetek esetén –, de különösen daganatos megbetegedéssel kezelt egyéneknél mindenképpen indokolt a totális antioxidatív státusz meghatározása. Ennek alapján dönthető el adott állapotban az antioxidáns-szükséglet (vitaminok, nyomelemek, gyógynövények...). Meghatározása azért is indokolt, mert a kontroll nélküli, mértéktelen, kiegyensúlyozatlan antioxidáns-bevitel ugyanannyira nem kívánatos, mint az antioxidáns-hiány.

Kinek javasolt az előszűrés?

  • Aki rendszertelen és egészségtelen életformát él
  • Akinek a családjában volt már daganatos betegség
  • Akinél már fordult elő daganatos betegség vagy azt megelőző állapot
  • Aki daganat miatt kezelés alatt áll – a kezelés eredményességének megítélésre
  • Akinél bizonytalan panasz(ok) állnak fenn, melynek oka tisztázatlan

Sav-bázis háztartás a daganatos szervezetben

Az anyagcsere-folyamatok (oxigénfelvétel, széndioxid-leadás, tápanyagok sejtbe jutása és a lebomlási termékek elszállítása...) kiegyensúlyozottsága alapfeltétele a normális sejtműködésnek és szaporodásnak. Ha az egyensúly megbomlik, akkor a miliő (az a közeg, amiből a sejtek táplálkoznak) állapota romlik, s ez a sejtek intenzívebb pusztulásához, rossz struktúrájú utódsejtek keletkezéséhez, vagyis a szervek elfajulásához vezet.

Ahhoz, hogy a sejtekbe történő oxigénleadás a vörösvérsejtekből megfelelő legyen, nem mindegy, hogy milyen a szöveti és a vér-pH – azaz a sav-bázisháztartás. Normálisan a vér-pH enyhén alkalikus (pH-ja 7,34-7,43 között ingadozik), míg a szöveti pH enyhén savas. Ha a rossz emésztés, gyengült vérkeringés, nagy stressz, helytelen életmód (kevés mozgás, biológiailag értéktelen ételek, kevés folyadékbevitel, élvezeti szerek...) miatt túl sok savas anyagcsere-termék halmozódik fel a sejtekben és a kötőszövetekben, akkor a vese és a máj – melyek kiválasztják és közömbösítik ezeket az anyagokat – túlterhelődik, majd egy idő után kimerül. Ha ráadásul még a bázikus raktárak (lúgtartalékok) is csökkennek, akkor a túlsavasodás állandósul, és beáll a savmerevség állapota. Ennek következményeként

  • romlik a sejtek energiatermelése, csökken az immunrendszer aktivitása, a sejtekhez eljutni nem tudó pangó oxigénből roncsoló szabadgyökök keletkeznek, melyek károsítják a sejthártyát és a kromoszómákat is.
  • a sejtekből a károsult sejthártyán lúgosító hatású ásványok (kálium, kalcium, magnézium) áramlanak a vérbe, ott felhalmozódnak, besűrűsítik a vért, így tovább csökkentik a sejtekhez történő oxigéneljutás lehetőségét
  • eközben pedig nő a trombózishajlam is – nem csoda hát, ha a daganatos betegségek során olyan gyakori a trombózis – néha ez hívja fel a rosszindulatú folyamatra a figyelmet
  • a sejtekből kiáramló ásványok helyébe sok nátrium és vele együtt víz jut a sejtekbe, amitől azok megduzzadnak, és a szövetek ödémássá válnak
  • a túlzottan sok sav a szövetekben fékező és blokkoló hatást fejt ki, ezért ilyenkor az enzimek aktivitása is csökken – ettől az anyagcserezavar tovább fokozódik, hiszen az enzimatikus lebontás helyett az erjedési és rothadási folyamatok kerülnek előtérbe mindenütt. Ennek során további rákkeltő vegyületek (indol, szkatol, krezol...) jönnek létre – s ezzel a kör be is zárult.

Ezért óriási jelentőségű a szervezet sav-bázis háztartásának időszakonkénti kontrollja. Ha ugyanis még csak kisebb eltolódás (látens acidózis) jelei észlelhetők, akkor megfelelő életmódváltással rengeteget lehet tenni a komolyabb baj elkerülésére. Amikor már előrehaladott a túlsavasodás, komolyabb stratégiára van szükség, hogy a krónikus betegségből ki lehessen lábalni vagy el lehessen kerülni. S azt sem árt tudni, ha valakinél súlyos sejtanyagcserezavar jelei észlelhetők, hogy időben elvégeztessen olyan vizsgálatokat, melyekkel egy esetleg elkezdődött rosszindulatú betegségre nyomára bukkanhatnak.

A sav-bázis háztartás állapotát nem árt kontrollálni a már kialakult betegség során sem, hiszen a kezelés eredményességét, az esetleges kiegészítő módszerek célirányos megválasztását könnyebb megítélni.

A rendszeres kontroll segít megítélni, hogy az elkezdett kezelés vagy életmódváltás mennyire hozta meg gyümölcsét, s hogy milyen területen kell még leginkább támogatni a szervezetet.

A bemutatott előszűrő vizsgálatok eredményei alapján diagnózis nem állítható fel, de felhívhatjuk a kezelőorvos figyelmét a részletes kivizsgálás szükségességére. E vizsgálatok eredményei szakszerűen beépítve a hagyományos klinikai diagnosztikai rendszerbe részét képezik a korai felismerésnek, ezáltal a diagnosztizálás folyamata gyorsabbá tehető, és csökkenthető a költségesebb módszerek, ill. a szervezet számára kockázatot jelentő, invazívabb módszerek alkalmazásának száma is. Ezen kívül könnyebb az érintetteknek elmagyarázni, hogy mit miért érdemes változtatniuk életmódjukban.

Reméljük, hogy a megelőzés egyre több olvasó fontossá válik, s mind többen kérik majd ezeket a fájdalmatlan és gyors információt nyújtó vizsgálatokat még mielőtt komoly bajba kerülnének.

dr. Balaicza Erika

Belgyógyász főorvos

Biológiai daganatkezelés,

Életmód-tanácsadás

Forrás: EgészségKalauz