Társaságkedvelő, mégis kívülállónak érzi magát és hamar elfárad? Lehet, hogy otrovertált!
Az otrovertáltak gyakran jól kommunikálnak, könnyen kapcsolódnak, de igazán egyedül vagy csendes környezetben töltődnek fel.
Van, aki magabiztosan mozog társaságban, jól kommunikál, akár a figyelem középpontjában is megállja a helyét – mégis hamar elfárad, visszahúzódna, és gyakran érzi úgy, mintha valahogy nem egészen tartozna oda. Ha ez ismerős érzés, lehet, hogy Ön nem introvertált vagy extrovertált, hanem egy kevésbé ismert személyiségtípusba tartozik: otrovertált.
Nem csak introvertált vagy extrovertált létezik
A személyiségtípusokról szóló beszélgetések gyakran a jól ismert tengely körül forognak. Introvertált vagy extrovertált? Egyedül töltődik fel, vagy mások társaságában? A Myers–Briggs típusindikátor és hasonló tesztek évtizedek óta erre a felosztásra építenek, és sokaknak valóban segítenek jobban megérteni önmagukat.
Az utóbbi években azonban egyre többen érzik úgy, hogy egyik kategória sem írja le pontosan a működésüket. Ahogy már a Glamour is írta, innen indult el az „ambivertált” fogalma is, és ide kapcsolódik egy újabb kifejezés: az otrovertált, amelyet Dr. Rami Kaminski vezetett be The Gift of Not Belonging című, 2025-ben megjelent könyvében .
Mit jelent pontosan az, hogy otrovertált?
Az otrovertált ember első pillantásra akár extrovertáltnak is tűnhet. Jól beszél, könnyen kapcsolódik, nem ijed meg a társas helyzetektől. A belső működés azonban egészen más.
- Az otrovertált személy extrovertáltnak tűnhet, vagyis külső kapcsolatokból nyeri az energiát, de valójában introvertáltabb az idegrendszere. - mondja Amelia Kelley, trauma-tudatos terapeuta a HuffPost-nak. Vagyis hiába látszik komfortosnak a társas jelenlét, az igazi feltöltődés mégis csendben, kevesebb inger mellett történik.
Kelley szerint az otrovertált olyan személy, aki egyedül vagy kevesebb ingerrel töltődik fel a legjobban, mégis jól alkalmazkodik a külső kifejezéshez.
Miért érezheti magát kívülállónak?
Az „otro” szó spanyolul annyit jelent: más. Ez a másságérzet sok otrovertált számára ismerős. Nem feltétlenül azért, mert kerülné az embereket, hanem mert a társas helyzetekben gyakran megjelenik egy finom belső távolság.
Cheryl Groskopf, terapeuta szerint ez félreérthető jelenség. Ez nem azért van, mert antiszociálisak lennének. Gyakran rendkívül figyelmesek, érzékenyek a társas dinamikára, de emiatt úgy érezhetik, mintha mindig egy lépést hátrálnának. Sokan közülük mély, valódi kapcsolódásra vágynak, miközben a csoportos helyzetekben krónikusan észrevétlennek vagy félreértettnek érzik magukat .
Ez az egyik legfontosabb különbség az introvertáltak és az otrovertáltak között: nem az számít, hogy élvezik-e a társaságot, hanem az, hogyan érzik magukat benne. Groskopf szerint az otrovertált élvezheti a beszélgetést és a kapcsolatot, mégis elveszettnek vagy elkülönültnek érzi magát, mert a helyzet nem tűnik igazán biztonságosnak vagy kölcsönösnek.
Amikor a dicséret félrevisz
A terapeuta szerint az otrovertáltak gyakran kapnak pozitív visszajelzést az „extrovertált” viselkedésükre. Magabiztos, jól teljesít társaságban, helytáll vezetői szerepben – ezek mind elismerést váltanak ki. Ez azonban könnyen csapdává válhat.
- Fontos, hogy kapcsolatban maradjon a belső szükségleteivel, ne csak a külső megerősítésre támaszkodjon – figyelmeztet Kelley. Teljesen rendben van, ha valakinek több pihenésre, visszahúzódásra van szüksége, különösen megterhelő időszakokban, szezonális átmeneteknél vagy hormonális változások idején .
Miért fáradnak el az otrovertáltak, mire rájönnek az okára?
Az otrovertált emberek gyakran hosszú ideig nem értik, miért merülnek ki ennyire egy-egy társas időszak után. Hiszen kívülről nézve minden rendben van: jól kommunikálnak, jelen vannak, akár vezető szerepet is vállalnak, és ritkán tűnnek bizonytalannak. Éppen ezért a fáradtságot sokáig személyes kudarcként élik meg, nem pedig természetes idegrendszeri reakcióként.
A felismerés általában akkor érkezik meg, amikor már rendszeressé válik a kimerültség, a túlterheltség érzése vagy az igény a visszahúzódásra. Ilyenkor válik világossá, hogy nem a társas helyzetekkel van gond, hanem azzal, hogy az otrovertált idegrendszer számára ezek az élmények intenzívebb feldolgozást igényelnek. A fáradás tehát nem gyengeség jele, hanem annak visszajelzése, hogy az egyensúlyhoz több csend és kevesebb inger szükséges.
Nem minden otrovertált csendes – és nem minden csendes ember otrovertált
Fontos félreértést oszlat el, ha kimondjuk: az otrovertáltság nem egyenlő a halk, visszahúzódó viselkedéssel. Sok otrovertált kifejezetten beszédes, humoros, társaságkedvelő, sőt, akár a figyelem középpontjában is komfortosan mozog. A különbség nem a külső megjelenésben, hanem a belső működésben rejlik.
Ugyanígy nem minden csendes ember otrovertált. Vannak, akik természetüknél fogva visszafogottabbak, mégis jól érzik magukat a közösségi identitásban, és nem tapasztalják azt a finom elkülönültséget, ami az otrovertáltakra jellemző. Az otrovertáltság tehát nem viselkedési stílus, hanem egyfajta belső aránytalanság a külső alkalmazkodás és a belső szükségletek között.
Az introvertáltak 4 típusa – nem igaz, hogy mindig egyenlő azzal, hogy valaki szorong társaságban
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
