A „szupernő” mítosza: a tökéletesség ára a kimerültség
A nőnapi figyelem után ismét jönnek a hétköznapok láthatatlan terhei.
A nőnap utáni hétköznapokban sok nő ismét a munka, a család és a párkapcsolat egyidejű terhei között próbál helytállni, miközben a közösségi média gyakran a hibátlan teljesítés képét sugallja – mondta Rózsa Judit vállalkozó, üzleti mentor, coach, a J. Rose Clinic alapítója. Az Életem tánca című könyv szerzője szerint a folyamatos megfelelési kényszer könnyen érzelmi és fizikai kimerültséghez vezethet. Saját tapasztalatai – egy családi vállalkozás elvesztése, válás, gyermekek nevelése és a Gaucher-kór diagnózisa – arra tanították, hogy az üzlet, az egészség és a magánélet szorosan összefügg.
Nőnapot követően a legtöbb nő ugyanabba a feszes hétköznapba lép vissza, ahol a munka, a család és a párkapcsolat egyszerre követeli a figyelmét, mintha alapelvárás lenne a hibátlan teljesítés. Erre a feszültségre és a mögötte futó, sokszor kimondatlan krízisekre hívja fel a figyelmet Rózsa Judit vállalkozó, üzleti mentor, coach, a J. Rose Clinic alapítója, aki az Életem tánca című könyvében is ezekről az élethelyzetekről és a belőlük levont tanulságokról ír.
A szupernő szabvány és ami mögötte marad
Rózsa Judit úgy látja: a modern társadalom, és különösen a közösségi média, könnyen azt sugallja, hogy a nőnek egyszerre kell sikeres vezetőnek, mindig türelmes édesanyának és megértő partnernek lennie, ráadásul mindezt látványosan „jól” kell csinálnia. Csakhogy a folyamatos megfelelési kényszer és a tökéletesség hajszolása sokaknál nem motivációt hoz, hanem csendes kríziseket és érzelmi kimerültséget, végső soron akár az önazonosság elvesztését is. Judit ebben nem általános közhelyeket ismétel, hanem a saját megélt fordulópontjaira épít: arra, hogyan lesz valakiből újra „működő ember”, amikor egy korábbi élete alapjai megroppannak.
Rózsa Judit hitelességének egyik oka az, hogy a tanácsadói szemlélete általa átélt valós élethelyzetekből állt össze. Éveken át irányított egy többmilliárdos árbevételű családi vállalatot, amit egy elhúzódó és fájdalmas üzleti, illetve családi konfliktus után elveszített. Ezután a biztos alapok nélkül kellett újraépítenie a szakmai identitását. Közben megélte a válást, majd egy mozaikcsaládban öt gyermek nevelésében állt helyt. Mindeközben a Gaucher-kór diagnózisa is arra figyelmeztette, hogy a test teherbírása nem végtelen, és az egészségért való munkát nem lehet korlátlanul tologatni.
- Vannak az életünknek szakaszai, és ezt igenis tudomásul kell venni, hiszen nem élhetünk egy folyamatosan egyenes vonalú, töretlen ívű életet. Időnként a család, a gyerekek kerülnek előtérbe, máskor pedig, például amikor kirepülnek a gyerekek, eljön az ideje annak, hogy újra önmagunkra és a saját kiteljesedésünkre fókuszáljunk. Ezt az állandó hullámzást nem hibaként, hanem a fejlődésünk természetes ritmusaként kell megélnünk – fogalmaz Judit.
Előbb rendbe jönni, aztán tartani másokat
Judit egyik kedvence a repülős példa, ez kézzelfoghatóvá teszi az öngondoskodást: vészhelyzetben először saját magunknak kell feltenni az oxigénmaszkot, és csak utána tudunk segíteni másokon. Ez Judit életében nem motivációs szlogen, hanem működési alapszabály: ha valaki „elfogy” a megfelelési kényszerben, abból előbb-utóbb a család és a munkahely is megérzi a következményeket.
- A repülőgépeken is mindig elmondják a biztonsági tájékoztatón: vészhelyzet esetén először mindig magunknak kell feltenni az oxigénmaszkot, és csak utána segíthetünk a ránk bízottakon. Ha valaki nőként, édesanyaként vagy vezetőként nincs rendben önmagával, ha nőként lendületet veszít a megfelelési kényszerben, akkor a családnak és a környezetnek sem tud adni. Az öngondoskodás tehát egyáltalán nem önzés, hanem a stabil és támogató közeg megteremtésének legfontosabb alapfeltétele – mondja.
Judit úgy fogalmaz: sok nő észrevétlenül beleragad a „mindig elérhető” szerepbe, és közben lassan feladja a saját ambícióit, és elszürkül. A változást sokan halogatják, mert a konfliktustól tartanak, ő viszont az asszertív kommunikációt javasolja: nem kell vádaskodni, nem kell támadni, de szükséges a saját érzéseket és igényeket tisztán kimondani.
- Ahhoz, hogy ne ragadjunk bele a környezetünk által ránk osztott, mindig elérhető szerepekbe, nagyon komoly önismeretre és tudatosságra van szükség. Amikor változtatni szeretnénk, azt asszertíven kell kommunikálnunk: ez azt jelenti, hogy nem a másikat támadjuk, hanem a saját érzéseinkről és szükségleteinkről beszélünk. Azt tapasztalom mentorként is, hogy amint mi magunk meghozzuk a belső döntést, és határozottan beleállunk, a környezetünk fellélegzik, alkalmazkodik, és sokkal támogatóbbá válik – hangsúlyozza.
Összegezve
- Rózsa Judit, üzleti mentor és coach szerint nőnap után sok nő ismét a munka, család és párkapcsolat terhei között egyensúlyoz, miközben a közösségi média hibátlan teljesítményt sugall.
- Az 'Életem tánca' című könyv szerzője kiemeli: a folyamatos megfelelési kényszer emocionális és fizikai kimerültséghez, önazonosság elvesztéséhez vezethet.
- Rózsa Judit személyes tapasztalatait osztja meg: családi vállalkozás elvesztése, válás, öt gyermek nevelése és Gaucher-kór diagnózisa formálták tanácsadói hitelességét.
- A szakértő szerint az élet szakaszokból áll, és időnként engedni kell a hullámzást; a „szupernő” elvárások helyett az öngondoskodást kell előtérbe helyezni.
- Judit hangsúlyozza: a változtatás kulcsa az asszertív kommunikáció, és hogy a nőknek érdemes saját érzéseiket, igényeiket őszintén kimondani, mert ez támogatást is hoz.
5 jel, hogy nem tud határt húzni
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
