"Ki az a bácsi a medencénél?" – Amikor a gyerekek olyasmit látnak, amit mi nem
Ön tapasztalt már hasonlót?
A kisgyermekek fantáziája valóban határtalan – néha azonban olyan mondatok hagyják el a szájukat, amelyeknél hirtelen nem tudjuk eldönteni, hogy nevetnünk kellene, szaladnunk, vagy felkapcsolni minden lámpát a lakásban. A szülők világszerte mesélnek olyan dolgokról, amelyek alaposan próbára teszik a józan észt, és felvetik a kérdést: vajon a gyerekek olyasmire is ráhangolódnak, amire mi már nem?
A történetek egyszerre megmosolyogtatók és hátborzongatók – és közben rengeteget tanítanak a gyermeki agy működéséről, a képzelet erejéről és arról, hogy miért reagálnak másképp bizonyos élményekre, mint mi, felnőttek.
„Anya, ki az a néni?”
Az egyik anyuka arról számolt be, hogy kislánya sírás közben hirtelen feltette a kérdést: „Anya, ki ez a néni?” A kislány minden magyarázat nélkül közölte, hogy néha lát valakit a szobában. Felkapcsolták a lámpát, de nem volt ott senki. A jelenség pedig többé nem ismétlődött – de az emlék igen makacsul megmaradt.
Egy másik családban a kisfiú arra ébresztette a szüleit, hogy egy titokzatos nő óva inti őt a konyhától. A gyermek olyan részleteket osztott meg – vizes haj, foltos ruha, mutogatás a konyhaajtó felé –, amelyek túl konkrétnak tűntek egy álomhoz. A terapeuta édesanya mindmáig nem tudja eldönteni, mi állhatott a háttérben, csak azt tudja:mindig ugyanúgy, következetesen mesélte el.
Más szülők gyászuk közepén döbbentek rá, hogy a gyermek olyan elhunyt családtagra utal, akit sosem ismerhetett. „Ki az a bácsi a medencénél? A kék ruhás.” A leírás fájóan pontosan egyezett egy nemrég elhunyt postás nagypapa egyenruhájával.
De vannak olyan történetek is, amelyekben a kicsik nem félelmet keltenek, inkább vigaszt. Egy kislány például így szólt az anyjához: „A nagymama azt mondja, nem kell szomorúnak lenned.” (Az anya soha senkinek nem beszélt a lelki nehézségeiről).
Miért mondanak ilyesmit a gyerekek?
A jelenségre többféle magyarázat született, és a szakértők sem értenek egyet mindenben. Lássuk, a lehetséges magyarázatokat:
A fejlődő agy trükkjei – a tudományos értelmezés
A pszichológusok szerint a 3–7 évesek agya még folyamatosan tanulja szétválasztani a képzeletet a valóságtól. A gyermekek hajlamosak mintákat, arcokat és formákat látni ott is, ahol a felnőtt már csak árnyékot lát. A prefrontális kéreg 8–9 éves kor körül érik meg, és ekkortól kezdenek óvatosabban bánni azzal, amit valósnak éreznek.
A képzeletbeli barátok – amelyekkel a gyerekek fele rendelkezik – sokszor ennek az intenzív érzelmi és vizuális fantáziának a megnyilvánulásai. Terapeutaszerű funkciót látnak el: segítenek a gyereknek feldolgozni élményeket, gyakorolni a kommunikációt, érzelmeket.
A spirituális értelmezés – a nyitott tudat magyarázata
A spirituális szakértők szerint a gyerekek még nincsenek „kikondicionálva” a társadalmi elvárások által, így nyitottabbak a finom érzetekre, intuíciókra. Sokan úgy vélik, hogy a kicsik természetesebb kapcsolatban állnak azzal a „túlvilági térrel”, amelyet a felnőttek legtöbbször kizárnak. Ebben az értelmezésben az elhunyt szerettek felbukkanása nem fenyegető, hanem vigasztaló jelenség.
Akárhogy is, a legtöbb szakember egyetért abban, hogy ez az életkor az intenzív érzékelés ideje, és ebben bőven lehet helye fantáziának, álomnak, projekciónak és – ha valaki így gondolja – akár mélyebb élményeknek is.
A „hipnagóg” és „hipnopomp” élmények világa – amikor az agy és az álom összemosódik
A kisgyermekeknél különösen gyakoriak azok az élmények, amikor az álom és az ébrenlét határai elmosódnak. Elalvás előtt és közvetlenül ébredés után az agy olyan állapotba kerül, amelyben az álomképek, hangok és érzések még könnyedén „átcsúsznak” a tudatos észlelésbe. Ezt nevezi a szakirodalom hipnagóg és hipnopomp állapotnak. A felnőttek körében is előfordulhat, mégis sokkal valóságosabb hatású a gyerekek számára, akik még nem tudják pontosan megkülönböztetni, mi tartozik a fantázia világába, és mi az, ami ténylegesen megtörténik. Emiatt fordulhat elő, hogy egy kisgyerek azt hiszi, látott valakit a szobában, holott valójában egy álomtöredék sodródott tovább az ébredés pillanatába. Ez teljesen ártalmatlan jelenség, ugyanakkor olyannyira valóságosnak érződik, hogy a szülőknek néha nehéz elhinni, mennyire megtévesztő tud lenni egy éppen ébredő gyermeki agy működése.
Hogyan reagáljon egy szülő, ha gyermeke hasonló dolgot mond?
Bármelyik magyarázat áll is a háttérben, az első és legfontosabb, hogy a gyermek biztonságban érezze magát.
A szakértők azt javasolják:
- maradjon nyugodt, kérdezzen vissza finoman, érdeklődve
- próbálja meg együtt értelmezni a jelenséget („Lehet, hogy az árnyék volt)
- ne éreztesse, hogy félnie kellene vagy tilosat mondott
- ha spirituálisan gondolkozik, tanítsa meg a gyermeknek, hogy védje a saját „határait”
Érdemes tudni, hogy a félelem legtöbbször nem abból fakad, amit a gyerek lát – hanem abból, hogy attól tart, senki sem hisz neki. Éppen ezért fontos, hogy nyitottan álljon a dolgokhoz.
Mikor kell szakember?
Előfordul, hogy egy gyerek olyan részletes vagy ijesztő élményről számol be, amely a felnőttek számára aggodalomra adhat okot. Fontos megérteni, hogy a fantázia korai életkorban nem pusztán játék: a képzelet a gondolkodás része, és sokszor élénk képekkel, hangokkal, egész történetekkel társulhat. Ez még nem jelenti azt, hogy valódi hallucinációról van szó. Akkor érdemes odafigyelni és szakemberhez fordulni, ha a gyermek tartósan fél, szorong, ha az élmény zavarja az alvását vagy a mindennapjait, esetleg úgy érzi, valami „irányítja” őt. Ezek a jelek már túlmutathatnak a természetes gyermeki képzelőerő működésén, és ilyenkor célszerű gyermekpszichológus segítségét kérni. A legtöbb esetben azonban a kisgyerekek félelmetesnek tűnő élményei a fejlődő agy természetes velejárói, és megfelelő szülői jelenléttel, biztonságérzettel gyorsan oldódnak.
Egész éjszaka rémálmai voltak? Betegség is lehet az oka!
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
