Nem a külső dönti el, kibe szeretünk bele: egyetlen tulajdonság meglepően sokat számíthat

Van, aki a humorra figyel fel azonnal. Más számára az intelligencia ellenállhatatlan, megint más akkor kezd igazán érdeklődni valaki iránt, amikor azt tapasztalja, hogy a másik figyelmes, kíváncsi vagy különösen empatikus. A romantikus vonzalom ezért jóval összetettebb annál, mint hogy fejben összeadjuk valakinek a jó és rossz tulajdonságait.

Egy, a Cognitive Science folyóiratban megjelent új kutatás éppen azt vizsgálta, hogyan hozunk döntéseket akkor, amikor lehetséges romantikus partnerek között választunk. Az eredmények alapján előfordulhat, hogy egy számunkra rendkívül értékes tulajdonság sokkal nagyobb hatással lesz az összbenyomásunkra, mint a többi jellemző.

Ez részben magyarázatot adhat arra a hétköznapi tapasztalatra is, amikor valaki papíron szinte tökéletesnek tűnik, mégsem érzünk iránta különösebb vonzalmat. Máskor pedig éppen fordítva történik: valakiben van egy nehezen megfogható tulajdonság, amely mellett számos kevésbé tökéletes vonása egyszerűen veszít a jelentőségéből.

Nem egyszerűen összeadjuk a másik ember tulajdonságait

Az Észak-Karolinai Wilmingtoni Egyetem kutatói azt szerették volna megérteni, milyen mentális számítások állhatnak a kezdeti romantikus választások mögött. (A vizsgálat hátterében az úgynevezett Psychological Value Theory, vagyis pszichológiai értékelmélet állt.)

Ennek lényege leegyszerűsítve az, hogy amikor különböző lehetőségek közül választunk, az agyunk valamilyen szubjektív értéket rendel hozzájuk. Hasonló folyamat működhet akkor is, amikor azt mérlegeljük, szeretnénk-e közelebbről megismerni valakit.

A kutatásban hipotetikus partnerprofilok segítségével vizsgálták a döntéseket. A résztvevőknek különböző tulajdonságokkal jellemzett emberek között kellett választaniuk, a kutatók pedig nemcsak magukat a döntéseket, hanem azt is figyelembe vették, mennyi idő alatt születtek meg azok.

A kutatásról beszámoló PsyPost szerint az eredmények arra utalnak, hogy nem feltétlenül egyformán súlyozzuk a másik ember különböző jellemzőit. Egy különösen értékesnek tartott tulajdonság nagyobb szerepet kaphat az összbenyomás kialakításában.

Vagyis a romantikus érdeklődés nem feltétlenül úgy működik, mint egy bizonyítvány átlaga.

Az „egyetlen fontos tulajdonság” mindenkinél más lehet

Fontos azonban, hogy a kutatásból nem következik, hogy létezne egyetlen univerzális személyiségjegy, amely minden ember számára fontosabb a külsőnél.

Éppen az egyéni különbségek lehetnek érdekesek.

Valaki számára a humor jelentheti azt a bizonyos pluszt. Más az intelligenciára, kedvességre, magabiztosságra vagy kíváncsiságra reagál különösen erősen. Olyan ember is akad, akinek a közös érdeklődés vagy életfelfogás lesz meghatározó.

Ezért történhet meg, hogy egy barátja lelkesen mutat Önnek valakit, akit „tökéletesnek” tart, Ön mégsem érez semmit. A másik ember objektíven vonzó lehet, sikeres, kedves és humoros is – de ha hiányzik belőle az a tulajdonság, amelynek Ön különösen nagy jelentőséget tulajdonít, az összhatás egészen más lehet.

Fordított helyzet is előfordul. Egyetlen rendkívül vonzó tulajdonság képes lehet jelentősen felértékelni valakit a szemünkben.

Akkor a külső valójában nem is fontos?

Ezt már nem lehet kijelenteni.

Sőt, a romantikus vonzalommal kapcsolatos korábbi kutatások alapján a fizikai vonzerőnek nagyon is jelentős szerepe lehet, különösen az ismerkedés kezdetén. Egy 97 vizsgálat eredményeit összegző metaanalízis például azt találta, hogy a fizikai vonzerő közepes–erős kapcsolatban állt a romantikus értékeléssel.

Éppen ezért félrevezető lenne azt állítani, hogy a személyiség egyszerűen „legyőzi” a külsőt. Inkább arról van szó, hogy a vonzalom kialakulásakor többféle információ versenyez egymással, és nem minden embernél ugyanazok kapják a legnagyobb súlyt.

Ráadásul különbséget kell tenni aközött is, amit az emberek állításuk szerint keresnek egy partnerben, és aközött, ami tényleges találkozáskor vonzóvá tesz számukra valakit. A partnerpreferenciákkal kapcsolatos kutatások egyik fontos tanulsága éppen az, hogy a fejünkben élő „ideális partner” tulajdonságai nem mindig jósolják meg tökéletesen, kihez fogunk valóban vonzódni.

A kedvesség különösen értékes tulajdonságnak tűnik

Bár nincs egyetlen mindent eldöntő vonás, bizonyos tulajdonságok újra és újra előkelő helyen szerepelnek a párválasztással foglalkozó vizsgálatokban.

Ezek közül az egyik a kedvesség.

Egy több ország fiatal felnőttjeinek preferenciáit vizsgáló kutatásban például a kedvesség rendkívül fontos tulajdonságként jelent meg a hosszú távú partnerrel szembeni elvárások között. Ez logikusnak is tűnik: tartós kapcsolat esetén már nem pusztán az számít, hogy valaki mennyire izgalmas első benyomást kelt, hanem az is, hogyan viselkedik akkor, amikor fáradtak vagyunk, segítségre van szükségünk, konfliktus alakul ki, vagy egyszerűen csak rossz napunk van.

Más kutatások szerint a kapcsolat minőségével szorosan összefügg az úgynevezett észlelt partneri válaszkészség is. Ez lényegében azt jelenti, mennyire érezzük úgy, hogy társunk megért bennünket, figyel ránk, törődik velünk és reagál az érzelmi szükségleteinkre.

Ez azonban már nem ugyanaz a kérdés, mint hogy mitől lobban fel az első szikra. Ami az első találkozáskor vonzóvá tesz valakit, nem feltétlenül azonos azzal, ami évekkel később egy kapcsolatot működőképessé tesz.

A hasonlóság is számít – de nem olyan egyszerűen, ahogy gondolnánk

Gyakran hallani, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de ennek tudományos háttere korántsem egyértelmű. Egy 313 vizsgálatot feldolgozó metaanalízis szerint mind a tényleges, mind az általunk érzékelt hasonlóság összefügghet a vonzalommal.

A történet ugyanakkor itt is árnyalt. A tényleges hasonlóság különösen az ismerkedés korai szakaszában bizonyult fontosnak, meglévő kapcsolatokban pedig már nem mutatott ugyanolyan egyértelmű összefüggést a vonzalommal.

Ez azért érdekes, mert jól mutatja: más szempontok működhetnek akkor, amikor először találkozunk valakivel, és mások akkor, amikor már hosszabb ideje együtt élünk vele.

Miért lehet vonzó valaki, aki egyáltalán nem az „esete”?

Sokan rendelkeznek egy elképzeléssel arról, milyen emberhez vonzódnak. Lehet egy megszokott külső típusuk, fontosnak tarthatnak bizonyos személyiségjegyeket, életstílust vagy akár foglalkozást.

A valóság azonban rendszeresen felülírja ezeket a listákat.

Ennek egyik lehetséges oka éppen az lehet, hogy a személyes találkozás során olyan tulajdonság kerül előtérbe, amelyet előzetesen nem tartottunk különösebben fontosnak. Kiderülhet például, hogy valaki mellett szokatlanul könnyű beszélgetni, rendkívül kíváncsi ránk, ugyanazon nevet, amin mi, vagy egyszerűen olyan biztonságérzetet teremt, amelyet mások mellett ritkán tapasztalunk.

Az emberi vonzalom tehát nehezen szorítható bele egy ellenőrzőlistába.

Miért lesz valaki egyre vonzóbb, ahogy megismerjük?

A külsőről alkotott benyomásunk meglepő módon nem teljesen független attól, amit valakinek a személyiségéről megtudunk. Egy kísérletben például ugyanazokat az embereket ábrázoló fényképeket eltérően értékelték a résztvevők, miután pozitív vagy negatív személyiséginformációkat kaptak róluk. A kedvező személyiségjellemzők még a fizikai vonzerő megítélését is képesek voltak befolyásolni. Ez segíthet megérteni azt a hétköznapi élményt, amikor valaki első pillantásra teljesen átlagosnak tűnik, néhány találkozás után mégis kifejezetten vonzónak látjuk. Ahogy megismerjük a humorát, kedvességét vagy gondolkodásmódját, maga az összbenyomás is megváltozhat.

A humor vagy az intelligencia vonzóbb?

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon melyik a vonzóbb. Erre nincs minden emberre érvényes győztes. Az intelligencia rendszeresen előkelő helyen szerepel a kívánatos partnertulajdonságok között, de a több nem feltétlenül mindig jobb. Egy 2019-es vizsgálat például azt találta, hogy a relatív intelligencia hatása függött a résztvevő nemétől és attól is, rövid vagy hosszú távú kapcsolatot kellett elképzelnie. Egy másik kutatásban az intelligencia, a kedvesség, a könnyed természet és a fizikai vonzerő sem egyszerűen egyenes vonalban nőtt a tulajdonság egyre magasabb szintjével.

A humor ráadásul nem pusztán azt jelenti, hogy valaki jó vicceket tud mesélni: a közös humor jelezheti a hasonló gondolkodásmódot és megkönnyítheti a kapcsolódást. Hogy valakinek melyik fontosabb, abban tehát jelentős egyéni különbségek lehetnek.

Változik az életkorral, hogy kit találunk vonzónak?

Igen, de kevésbé egyszerűen, mint gondolnánk. Az életkorral változhat az élethelyzetünk, a családalapítással kapcsolatos tervünk, a korábbi kapcsolatainkból szerzett tapasztalatunk és az is, milyen életkorú partnert tartunk elfogadhatónak. Egy 21 ország több mint 17 ezer egyedülálló nőjének adatait elemző kutatás ugyanakkor arra jutott, hogy az életkor összességében csak korlátozott mértékben módosította a vizsgált partnerpreferenciákat. Sokkal látványosabban változott például az elfogadhatónak tartott partneri életkortartomány és a gyermekvállalási szándék jelentősége. Vagyis nem feltétlenül arról van szó, hogy az évek múlásával teljesen más emberek kezdenek tetszeni nekünk; inkább az változhat, hogy az adott életszakaszban milyen kapcsolat illeszkedik az életünkhöz.

Figyelmébe ajánljuk

Hányszor él át az ember igazi, szenvedélyes szerelmet? Erre keresték a választ a kutatók

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!