Miért keresik a férfiak tudattalanul a partnerükben az anyjukat? Ez megmagyarázhatja a Beckham-viszályt
A párválasztás gyakran nem a jelenről, hanem a múltról szól.
Ha egy férfit megkérdeznének, szeretné-e feleségül venni az édesanyját, valószínűleg ösztönös elutasítással reagálna. A pszichológia azonban régóta hangsúlyozza: a párválasztás ritkán pusztán racionális döntés. Sokkal inkább egy olyan folyamat, amelyben a gyerekkorban átélt érzelmi tapasztalatok, a szeretethez kötődő minták és az idegrendszer korai „beállításai” is szerepet játszanak.
Ez nem azt jelenti, hogy valaki szó szerint az anyját keresi a párjában. Sokkal inkább azt, hogy azt az érzelmi légkört, azt a kapcsolati ritmust találja vonzónak, amelyben felnőtt.
A Beckham család, mint nyilvános példa
Az elmúlt időszakban a Beckham családon belüli feszültségek különösen nagy figyelmet kaptak. Brooklyn Beckham nyilvános megszólalásai sokak számára meglepőek voltak, hiszen a családot hosszú ideig harmonikus, összetartó egységként láthatta a külvilág. A konfliktus középpontjában látszólag az édesanya, Victoria Beckham és Brooklyn felesége, Nicola Peltz közötti viszony áll.
Pszichológiai szemmel nézve ez a helyzet azonban nem rendkívüli – legfeljebb az teszi azzá, hogy reflektorfényben zajlik. Két erős, céltudatos, magabiztos nő találkozása egy családi rendszerben gyakran láthatatlan hatalmi dinamikákat indít el, különösen akkor, ha mindketten kiemelt érzelmi szerepet töltenek be ugyanannak a férfinak az életében.
Lojalitáskonfliktus: amikor a férfi középre szorul
Az ilyen helyzetekben gyakran alakul ki lojalitáskonfliktus. A férfi – jelen esetben Brooklyn – egyszerre próbál megfelelni az anyjának és a partnerének. Az egyik oldalon ott van az a nő, akihez gyermekkora óta kötődik, akihez az elsődleges érzelmi tapasztalatai kapcsolódnak. A másikon pedig az a nő, aki felnőttként a legfontosabb társa lett.
Ha mindkét kapcsolat érzelmileg intenzív, nagy figyelmet és elköteleződést igényel, a férfi könnyen közvetítő szerepbe kerül. Ilyenkor nem saját szükségletei szerint dönt, hanem folyamatosan egyensúlyoz, tompít, magyaráz, alkalmazkodik.
Miért tűnhet hasonlónak az anya és a feleség?
A külső különbségek ellenére sok megfigyelő és szakember is rámutatott: Victoria Beckham és Nicola Peltz személyiségében vannak közös vonások. Mindketten ambiciózusak, céltudatosak, erős identitással rendelkező nők, akik pontosan tudják, mit akarnak – és azt is, hogyan érjék el.
Egy ilyen nő egy kívülálló számára akár dominánsnak vagy követelőzőnek tűnhet. Egy olyan férfi számára viszont, aki hasonló érzelmi közegben nőtt fel, ez az ismerősség érzését keltheti. Az idegrendszer nem logikával választ, hanem emlékezettel: azt keresi, ami ismerős, otthonos (érdemes tudni, hogy az ismerős nem feltétlenül jelent pozitív dolgot).
Miért jelenik meg az anyakép a párválasztásban?
A pszichológia szerint a párválasztás mélyén fontos érzelmi tanulási folyamatok állnak, amelyek már jóval az első szerelmi élmények előtt elkezdődnek.
Az anya az első női kapcsolati minta. Az első személy, akitől a gyermek megtapasztalja, mit jelent közelségben lenni, figyelmet kapni, elutasítást átélni, megnyugodni vagy éppen feszültté válni. Ezek az élmények nem emlékekként raktározódnak el, hanem idegrendszeri mintázatként.
Az idegrendszer nem boldogságra, hanem túlélésre hangolódik
Gyerekként nem az a dolgunk, hogy értékeljük a kapcsolataink minőségét. Alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Ha az anya érzelmileg kiszámítható, elérhető és elfogadó, a gyermek idegrendszere a biztonságot tanulja meg. Ha azonban az anya hangulatai változékonyak, sok figyelmet igényel, esetleg érzelmileg túl intenzív, a gyermek megtanulja figyelni, mikor „jó” a másik, és mikor nem.
Ez a tanulás nem gondolati szinten történik. A test tanul. Az idegrendszer rögzíti, milyen állapotban érdemes maradni ébernek, mikor kell alkalmazkodni, mikor kell visszahúzódni. Felnőttként pedig ez az idegrendszer fogja megmondani, kihez vonzódik az ember – gyakran függetlenül attól, ki mit tartana logikusnak vagy egészségesnek.
Az érzelmi ritmus öröklődése
Azok a férfiak, akik érzelmileg intenzív, toxikus, kiszámíthatatlan vagy nagy figyelmet igénylő anya mellett nőttek fel, gyakran nagyon korán megtanulják, hogy a szeretet feltételekhez kötött. Hogy figyelni kell a másik hangulatára, alkalmazkodni kell, és időnként háttérbe kell szorítani a saját szükségleteket.
Felnőttként nem tudatosan ismétlik ezt a mintát. Egyszerűen olyan partnerhez vonzódnak, aki hasonló érzelmi tónust hordoz: egyszerre meleg és távolságtartó, magabiztos és kiszámíthatatlan. A test ezt nem veszélyként, hanem felismerésként, ismerősként érzékeli.
Amikor az érzelmi hierarchia felborul
A konfliktusok gyakran akkor mélyülnek el, amikor a férfi megházasodik. A párkapcsolat ugyanis átrendezi az érzelmi prioritásokat. Ha az anya nehezen viseli, hogy már nem ő az első számú érzelmi referencia, a partner könnyen versenytárssá válhat a szemében.
Ez nem feltétlenül tudatos folyamat, és nem feltétlenül jelent rossz szándékot. Sokszor egyszerűen arról van szó, hogy egy régi szerep megszűnik, és ezt nehéz elengedni.
Nem végzet, hanem minta
Fontos hangsúlyozni: ezek a dinamikák nem jelentenek diagnózist, és nem teszik „hibássá” sem az anyát, sem a partnert. A Beckham család története inkább látványos példája annak, ami sok családban csendben, a nyilvánosság kizárásával zajlik.
A jó hír az, hogy ezek a minták felismerhetők és megváltoztathatók. Ehhez azonban érzelmi tanulásra van szükség: határok kijelölésére, a bűntudat elviselésére, és arra, hogy az ember különbséget tegyen az intenzitás és a valódi intimitás között.
Mérgező szülők: ezt teszik a gyerekkel
.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
