Mi az a mikroshifting, és hogyan alakíthatja át a munkahelyeket? Egyáltalán jó ez nekünk?

A munka szerepe és helye átalakulóban van az életünkben. Hogy ez felszabadulást vagy újfajta kimerülést hoz-e, az azon múlik, mennyire tudunk – egyénként és szervezetként – tudatosan élni a szabadsággal.

Egyre többen teszik fel maguknak a kérdést: vajon tényleg muszáj-e a munkát a hagyományos, reggeltől délutánig tartó keretek közé szorítani? Mi lenne, ha a munkanap nem egyetlen hosszú etapból állna, hanem rugalmas, rövidebb szakaszokból, amelyek jobban igazodnak az életünkhöz, az energiaszintünkhöz és a mindennapi kötelezettségeinkhez? Ezt az egyre népszerűbb gondolkodásmódot nevezik mikroshiftingnek, és különösen a fiatalabb generációk körében keltett komoly érdeklődést.

A mikroshifting lényege, hogy a munkavállaló nem a hagyományos nyolcórás blokkban dolgozik, hanem rugalmas, rövidebb munkaszakaszokra osztja a napját. A hangsúly nem azon van, hogy ki mikor van bent, hanem azon, hogy a feladatok elkészülnek-e, méghozzá jó minőségben. Amíg a munka el van végezve, a beosztás nagyobb szabadságot kap – az energiaszinthez, a családi élethez és a mindennapi kötelezettségekhez igazodva.

Kiknek tetszik leginkább a mikroshifting?

Nem meglepő, hogy ez a modell elsősorban a fiatalabb generációk körében népszerű. Számukra a rugalmasság nem kiváltság, hanem alapelvárás. Egyre több állásinterjún kerül szóba nemcsak a hibrid munkavégzés, hanem a napi időbeosztás szabadsága is.

- Egyre kevesebb jelöltet érdekel az, hogy pontosan mikor kezdődik és mikor ér véget a munkanap. Sokkal inkább arra kíváncsiak, hogy mennyire bízik bennük a szervezet – fogalmaz egy munkaerőpiaci szakértő az Independent-nek.

Mit nyerhetnek a munkáltatók?

A mikroshifting nemcsak a munkavállalóknak lehet előnyös. A rövidebb, fókuszált munkaszakaszok sokaknál hatékonyabbak, mint a hosszú, megszakításokkal teli irodai jelenlét. Egyes cégek azt is felismerik, hogy így hosszabb időintervallumban tudnak működni, akár különböző időzónákhoz igazodva. Ez különösen előnyös lehet nemzetközi csapatok vagy ügyfélkapcsolatok esetén.

Egy olyan vállalkozás vezetője, ahol már bevezették ezt a működést, így fogalmaz:

- Nem azért dolgozunk rövidebb blokkokban, mert kevesebbet akarunk dolgozni, hanem mert így jobban. Tudom, mikor vagyok igazán hatékony – és ehhez igazítom a napomat.

Amikor a rugalmasság átcsúszik túlterhelésbe

Ugyanakkor a mikroshifting-nek van egy kevésbé látványos, de annál fontosabb árnyoldala is. Ha nincsenek világos határok, a rugalmasság könnyen átcsúszhat az állandó készenlét kultúrájába. Amikor valaki reggel, délután és este is dolgozik egy keveset, könnyen előfordulhat, hogy végül többet dolgozik, mint korábban – csak éppen láthatatlanul.

Ez különösen veszélyes egy olyan időszakban, amikor a kiégés és a krónikus stressz már most is súlyos probléma. A mentális egészséggel foglalkozó szakemberek szerint a folyamatos elérhetőség érzése megnehezíti a valódi kikapcsolódást, és hosszú távon rontja a teljesítményt is.

- A rugalmasság önmagában nem oldja meg a munka és a magánélet közötti feszültséget. Ha nem tanulunk meg valóban leállni, csak szebben csomagoljuk a túlterhelést – figyelmeztet egy karrier coach.

Hol húzódnak az egészséges határok?

A megoldás kulcsa a keretekben rejlik. A mikroshifting csak akkor működik egészségesen, ha egyértelmű szabályok határozzák meg, mikor elérhető valaki, mikor nem, és mit jelent valójában az, hogy sürgős. Sok helyen bevált gyakorlat az úgynevezett magidő kijelölése, amikor mindenki elérhető a közös munkához, a nap többi része pedig rugalmasan alakítható.

Nem luxus, hanem alkalmazkodás

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a rugalmasság nem luxus. Kisgyermekes szülők, idős hozzátartozókat gondozók vagy speciális élethelyzetben lévők számára gyakran ez az egyetlen módja annak, hogy munkában maradjanak. Számukra a mikroshifting nem kényelmi kérdés, hanem alkalmazkodás a valósághoz.

Trend vagy a munka jövője?

Hogy a mikroshifting valóban a jövő munkamodellje lesz-e, még nem eldöntött kérdés. Egyes vállalatok nyitnak felé, mások épp ellenkezőleg, visszatérnének a merev jelenléti elvárásokhoz. Az azonban már most látszik, hogy a munkavállalók gondolkodása megváltozott. Sokan akkor is rugalmasan szervezik a napjukat, ha ezt a munkahelyük hivatalosan nem nevezi így.

Figyelmébe ajánljuk

Kiégés: mit tehetünk, ha elvesztettük a motivációnkat?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!