Egy kutatás szerint a nagymamák jobban kötődhetnek az unokáikhoz, mint a gyerekeikhez
Vajon mért kötődnek olyan mélyen a nagymamák az unokáikhoz?
Sok családban tapasztalják, hogy a nagymama szíve valahogy máshogy dobbanna az unokák felé. Egy friss kutatás most először mutatta ki tudományos eszközökkel, hogy a nagymamák agya valóban egészen másképp reagál az unokákra, mint a saját felnőtt gyerekeikre.
Az agy, amely azonnal felismeri az unokát
Az Emory Egyetem kutatócsoportja több tucat nagymama agyi reakcióját vizsgálta, miközben különböző családtagjaikról készült képeket mutattak nekik. A vizsgálatban azt is nézték, milyen érzelmi mechanizmusok indulnak el egy nagyszülő fejében, amikor az unokájára néz.
A kutatók azt találták, hogy az unokák képei elsősorban az érzelmi empátiát szabályozó agyterületeket aktiválták.
Mit jelent ez a hétköznapokban?
Röviden azt, hogy a nagymama átérzi, amit az unoka érez. Amikor a gyermek örömöt él át, a nagymama agya is örömhullámokat bocsát ki. Ha a gyermek bizonytalan vagy ijedt, a nagymama teste szinte ösztönösen reagál – megnyugtatásra, ölelésre, védelemre készteti.
Ez egy olyan érzelmi rezonancia, amely a felnőtt gyerekekkel kapcsolatban már sokkal kevésbé aktív.
Mi történik, amikor a nagymama a saját felnőtt gyermekére néz?
A kutatás második része még különösebb eredményt hozott: a felnőtt gyermekek fotói inkább a kognitív empátiához kapcsolódó területeket aktiválták (például a precuneust).
Ez azt jelenti, hogy amikor a nagymama a saját gyerekét látja:
- inkább gondolkodik rajta, mint „érzi”
- megérti a helyzetét, a problémáit, a gondolatait
- de az érzelmi együttrezgés jóval gyengébb, mint az unokák esetében
Egy nagymama fogalmazta meg nagyon találóan:
„A gyerekeimmel a felelősség köt össze, az unokáimmal a tiszta szeretet.”
Az öröm, amelyet a nagymama szinte gyermekien él meg
A kutatók egy korábbi vizsgálat eredményeit is összevetették az új adatokkal. Ebben az apák agyműködését vizsgálták, amikor a gyermekeikre néztek. Az összehasonlításból kiderült, hogy a nagymamák agyában az unokák képe sokkal erősebben aktiválta a jutalmazó és motivációs rendszereket, mint az apák esetében.
Ez magyarázatot az arra, hogy a nagymama szemében az unoka miért annyira csodálatos. Ez azonban nem túlzás, nem túlérzékenység, hanem "pusztán" biológia.
A nagymama-hipotézis: talán ezért élnek tovább a nők
Az úgynevezett „nagymama-hipotézis” egy merész, de szépen alátámasztott evolúciós elmélet. Kristen Hawkes antropológus és kutatócsoportja szerint az emberi faj egyik sajátossága éppen az, hogy a nők jóval tovább élnek, mint azok termékeny időszaka.
Ez igen fontos evolúciós előnyt kovácsolt, hiszen a nagymamák jelenléte növelte a gyermekek túlélési esélyeit.
Miért olyan ellenállhatatlanok az unokák?
James Rilling egy másik lehetséges magyarázatot is felvetett: a gyerekek aranyos megjelenése – a gömbölyű arc, a nagy szemek, a gügyögő hang – mind evolúciós jelzések, amelyek gondoskodási vágyat váltanak ki a felnőttekből.
Ezért érezzük úgy:
- „nem lehet rá haragudni”,
- „még a hiszti is édes”,
- „ahogy rám mosolyog, teljesen elolvadok”.
A nagymamák esetében ez a reakció még erősebb lehet, mert ők már nem a szülői felelősségtől vezérelve tekintenek a kicsire, hanem tisztán az érzelmi élményre fókuszálnak.
A pszichológiai háttér: miért más ez a szeretet, mint bármelyik másik?
A pszichológusok szerint a nagymamai kötődés sajátos érzelmi dinamikára épül. A szülői szeretet alapja gyakran a felelősségtudat és a mindennapi gondoskodás terhe, míg a nagymamák esetében ez a teher már jóval kisebb vagy teljesen hiányzik. A gondozással járó stressz helyét gyakran elfogadás, kíváncsiság és egyfajta érzelmi nosztalgia veszi át: a nagymama a saját gyermekkorából és anyaságának élményeiből is merít, miközben újraéli annak a korszaknak a legszebb részeit, ezúttal nyugodtabb körülmények között.
A pszichológusok úgy vélik, hogy az unokákkal töltött idő azt az élményt adja vissza a nagymamának, amikor még minden új volt és izgalmas, de már nem kíséri félelem vagy bizonytalanság. Ez az érzelmi biztonság erősíti a kötődést, és megmagyarázza azt az intenzív örömöt is, amelyet sok nagymama átél. A szakemberek szerint mindehhez hozzáadódik az a lelki vonás is, hogy a nagymama egyszerre érzi magát tapasztalt felnőttnek és játékos segítőnek, ami különleges önbizalmat és érzelmi elégedettséget hoz számára.
Mit mondanak maguk a nagymamák?
„Könnyedebb a kapcsolat, nincs benne annyi stressz”
Marion Conway szerint a nagymamaság egyik legnagyobb öröme, hogy nem kell határt szabnia, fegyelmeznie vagy folyton példát mutatnia.
- Támogató vagyok, nem tekintélyelvű. Ez mindent megváltoztat. – mondja.
„A gyerekeimmel múltam van. Az unokákkal a jelenben élek”
Donne Davis úgy látja, hogy a szülő-gyerek kapcsolat sokszor tele van feszültségekkel.
- Az unokák érkezése új fejezet. Velük nincs múltbéli vita, nincs generációs súrlódás. Csak szeretet.
„Másfajta szeretet, nem több és nem kevesebb”
Lisa Carpenter szerint nem arról van szó, hogy egy nagymama jobban szeretné az unokáját, mint a gyerekét.
- Egyszerűen más. A gyerek iránt felelősséget érzünk, az unoka iránt csodálatot.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
