Új kutatás fedi fel, kinek segíthet a filléres gyógyszer.
- Egy friss genetikai elemzés szerint az alacsony dózisú aszpirin bizonyos öröklött tulajdonságokkal rendelkező időseknél csökkentheti a demencia kockázatát, de növeli a súlyos vérzések esélyét.
- A Monash Egyetem kutatói 13 541 résztvevő genetikai adatait vizsgálták, és egy vérlemezkeszámmal kapcsolatos genetikai csoportnál 70%-kal alacsonyabb relatív kockázatot találtak demenciára.
- A vizsgált alcsoportban az aszpirin bár védőhatásúnak tűnt a demenciával szemben, a vérzések aránya több mint kétszeresére nőtt.
- Kísérletek alapján a vérlemezkék működése kapcsolatban lehet az Alzheimer-kórhoz vezető elváltozásokkal, de ezek laboratóriumi és állatkísérleti eredmények, emberek esetében további vizsgálatok szükségesek.
- A kutatás eredményei izgalmas új irányt adnak, de a gyógyszer személyre szabott alkalmazásához további, célzott és hosszabb távú vizsgálatokra van még szükség.
Egy új genetikai elemzés alapján úgy tűnhet, hogy közelebb kerültünk a demencia személyre szabott megelőzéséhez. Bizonyos öröklött jellemzőkkel rendelkező időseknél jóval ritkábban alakult ki demencia, ha alacsony dózisú aszpirint kaptak. Ugyanebben a csoportban azonban több súlyos vérzést is megfigyeltek. Ahhoz, hogy megértsük a felfedezés jelentőségét, a látványos százalék mögé kell néznünk.
Mit mutatott meg a genetikai elemzés?
A Monash Egyetem kutatóinak új elemzésében az ASPREE nevű klinikai vizsgálat 13 541 résztvevőjének genetikai adatait dolgozták fel. Azt keresték, hogy az öröklött különbségek módosíthatják-e az aszpirin demenciával kapcsolatos hatását. Nem egyetlen gént vizsgáltak: több genetikai változat hatását összegző pontszámokat hasonlítottak össze. A minőségellenőrzést követően 1848 ilyen mutatót elemeztek.
A legerősebb eredményt a vérlemezkeszámhoz kapcsolódó genetikai pontszámoknál találták. Az egyik pontszám szerinti felső ötödben az aszpirint kapók demenciájának kialakulására számított relatív hazárd 0,28 volt a placebocsoporthoz képest. Ezt közérthetően nagyjából 70 százalékkal alacsonyabb relatív kockázatként foglalhatjuk össze.
Fontos azonban, hogyan olvassuk ezt a számot. Nem azt jelenti, hogy száz emberből hetvenet biztosan megvédhetünk a betegségtől, és nem vonatkoztathatjuk minden idős emberre. Egy meghatározott genetikai alcsoportban, a követés során megfigyelt különbségről beszélünk.
Ugyanitt a súlyos vérzés relatív hazárdja 2,13 volt, vagyis több mint kétszeresére emelkedett. A lehetséges védelem mellé tehát jelentős ártalom társult. A szerzők ezért hipotézist felvető eredményként értékelik a megállapítást, amelyet további vizsgálatokkal kell megerősítenünk.
Hogyan döntötték el, hogy kialakult-e demencia?
Egy ilyen kutatásnál alapvető kérdés, mit tekintünk megbetegedésnek. Az ASPREE korábbi közleményéből megtudhatjuk, hogy a résztvevők emlékezetét és gondolkodását többféle teszttel, ismételten vizsgálták. A feladatok között szerepelt a szavak késleltetett felidézése, az információfeldolgozás sebességének mérése és a szóbeli kifejezőkészség értékelése.
Ha a tesztek vagy a klinikai előzmények demencia gyanúját vetették fel, további kivizsgálás következett. A diagnózist meghatározott, DSM-IV néven ismert kritériumrendszer alapján bírálták el. Az Alzheimer-kór és az enyhe kognitív zavar besorolásához külön szakmai feltételeket alkalmaztak.
Ez azért lényeges, mert egy gyengébben sikerült memóriatesztet nem azonosíthatunk automatikusan demenciával. A többlépcsős értékeléssel pontosabban különíthetjük el a gyanús változást a megállapított betegségtől.
A teljes, 19 114 fős vizsgálatban 575 demenciaesetet igazoltak; ezek 41 százalékát klinikailag valószínű Alzheimer-kórnak minősítették. Az új genetikai eredményt ezért nem nevezhetjük egyszerűen az Alzheimer-kór megelőzésére vonatkozó bizonyítéknak. A demencia tágabb kategória, amelynek különböző formái és egymással átfedő okai lehetnek.
Mi köze lehet a vérlemezkéknek az agyhoz?
A vérlemezkékre leginkább akkor gondolunk, amikor egy sérülés után eláll a vérzésünk. Működésük azonban az agyi erek szempontjából is érdekes lehet. Az Alzheimer-kórral összefüggő béta-amiloid nevű fehérjetöredék ugyanis az érfalakban is lerakódhat. Ezt az állapotot agyi amiloid angiopátiának nevezzük.
Egy kísérletes kutatásban azt találták, hogy a béta-amiloid képes aktiválni a vérlemezkéket. Az aktivált vérlemezkékből felszabaduló anyagok pedig elősegíthetik az amiloid összecsapódását. Így egy önmagát erősítő folyamat rajzolódott ki: a fehérjetöredék serkenti a vérlemezkéket, azok pedig támogatják a további lerakódást.
A kutatók sejttenyészetekben és Alzheimer-kórt modellező egerekben is vizsgálták ezt a kapcsolatot. Egy másik vérlemezke-gátló gyógyszerrel, klopidogréllel kedvezően befolyásolták a folyamat egyes elemeit.
Ebből még nem következtethetünk az aszpirin emberi demenciamegelőző hatására. Más gyógyszerről, más vizsgálati helyzetről és részben állatmodellről beszélünk. A kísérlet jelentősége abban áll, hogy lehetséges biológiai magyarázatot kínál arra, miért érdemes a vérlemezkéket az agyi betegségek kutatásában is figyelnünk.
Az új genetikai eredménnyel együtt így már nem pusztán egy statisztikai kapcsolatra tekintünk: olyan kérdést kapunk, amelynek sejtszintű hátterét is vizsgálhatjuk.
Az érfal és a gyulladás is része lehet a történetnek
Egy további egérmodelles vizsgálatban Alzheimer-kórhoz kapcsolódó eltéréseket hordozó egerekből származó vérlemezkéket juttattak egészséges egerek agyi keringésébe, majd agyszeletekben követték a hatásukat. Érfalkárosodást és helyi gyulladásos választ figyeltek meg, az agy immunsejtjeinek aktiválódásával együtt.
Ez a kísérlet arra irányítja a figyelmünket, hogy a vérlemezkék szerepét nem feltétlenül írhatjuk le kizárólag a vérrögképződéssel. Bizonyos körülmények között az érfal állapotával és a környező szövetek gyulladásával is kapcsolatba kerülhetnek.
A korlátokat itt is szem előtt kell tartanunk. A mesterséges kísérleti helyzet nem azonos azzal, ami egy idős ember szervezetében évtizedek alatt történik. Lehetséges folyamatot látunk, nem igazolt emberi kezelési célt. Azt sem állíthatjuk, hogy az ASPREE genetikai alcsoportjában éppen ez a mechanizmus magyarázta a különbséget.
Embereknél is találunk hasonló nyomokat?
Az állatkísérletek mellett emberi megfigyelésekre is támaszkodhatunk. A Framingham résztvevőinél végzett vizsgálatban 1847, átlagosan 53 éves ember vérlemezkéinek összecsapódási hajlamát mérték meg, majd medián 20,5 éven át követték az egészségi állapotukat. Ezalatt 154 résztvevőnél alakult ki demencia.
Bizonyos laboratóriumi ingerekre adott erősebb vérlemezke-válasz nagyobb későbbi demenciakockázattal járt együtt. Az összefüggés több más egészségi és demográfiai tényező figyelembevétele után is fennmaradt.
Ezzel fontos emberi bizonyítékot kapunk arra, hogy a vérlemezkék működése és a későbbi agyi egészség összefügghet. A megfigyelésből azonban nem dönthetjük el, hogy a vérlemezkék közvetlenül hozzájárulnak-e a betegséghez, vagy más, közös háttérfolyamatot jeleznek.
Azt sem szabad összemosnunk, hogy hány vérlemezkénk van, mennyire könnyen aktiválódnak, és milyen genetikai pontszámot hordozunk. Ezek kapcsolódó, de eltérő jellemzők. Egy szokásos vérképből ezért nem olvashatjuk ki az új kutatásban vizsgált genetikai besorolást.
Mikor kezdődhetne a védelem?
A legnehezebb kérdések egyike az időzítés. Az ASPREE eredeti, medián 4,7 éves követésében összességében nem találtak demenciamegelőző előnyt. Ez nem zárja ki minden lehetséges alcsoport eltérő válaszát, de nem is támaszt alá általános védőhatást.
Az új genetikai közlemény hatéves demenciagörbéket is bemutat. Az érintett felső ötödben 13 esetet regisztráltak az aszpirinre, 46-ot a placebóra kijelölt résztvevőknél. Ebből nem jelölhetünk meg olyan hónapot vagy évet, amelytől az aszpirin biztosan védeni kezd. A betegség felismerésének ideje nem feltétlenül egyezik a mögöttes folyamat kezdetével.
A kezelés befejezése utáni kérdésre a hosszabb utánkövetésből kapunk további támpontot. Az ASPREE-XT megfigyeléses szakasza medián további 4,3 évig tartott. A két időszakot együtt vizsgálva, közel egy évtized alatt sem mutattak ki előnyt a halál, a demencia vagy a tartós testi fogyatékosság összevont végpontjában a korábban aszpirinre kijelöltek javára.
Ezt pontosan kell értelmeznünk: összevont egészségi mutatóról beszélünk, és ez az eredmény nem igazolja külön az újonnan azonosított genetikai alcsoport hosszú távú kimenetelét. Egyelőre tehát nem tudjuk, hogy az ott megfigyelt eltérés a gyógyszerszedés után is fennmaradna-e.
Mi kell ahhoz, hogy ebből kezelés legyen?
A következő lépésben azt kellene látnunk, hogy az összefüggés független résztvevőknél is megismétlődik. Ezután olyan célzott vizsgálatra lenne szükségünk, amelyben előre rögzítik a genetikai csoportot, a követés hosszát, valamint a várt előnyök és ártalmak értékelésének módját.
Különösen fontos, hogy ne csak a demencia gyakoriságát számoljuk. A vérzések helyét, súlyosságát, a mindennapi önállóságot és az életminőséget is mérlegelnünk kellene. Csak így ítélhetnénk meg, hogy a kezelés összességében segít-e.
A mostani eredmény kutatási lehetőséget nyit, de önálló aszpirinszedésre nem ad alapot. Ha demenciamegelőzésen gondolkodunk, ebből a hírből egyelőre azt vihetjük magunkkal, hogy ugyanaz a gyógyszer eltérően hathat különböző öröklött adottságok mellett. Hogy ezt biztonságosan a javunkra fordíthatjuk-e, arra még bizonyítékot kell szereznünk.
Megelőzhető a demencia? Tippek az időskori szellemi egészségért
- Memóriaproblémái vannak? Így állapíthatja meg, mi a normális és mi nem az életkor előrehaladtával
- Erre a fehérjére eddig nem gondoltak, pedig teljesen megváltoztathatja az Alzheimer-kór kezelését
- Demencia gyanú: hogyan vigyük el orvoshoz a szerettünket?
- Feledékenység vagy valami komolyabb? Ezekből a jelekből tudhatja, mikor érdemes aggódni
- Új remény az Alzheimer-kór ellen: a hasunkban rejtőzhet a betegség új kulcsa!
- A hang megváltozása évekkel korábban jelezheti a demencia magasabb kockázatát
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
