A Tudor-korban a lefejezés nemcsak büntetés, hanem az előkelőknek járó, méltóságteljesebb halálnem is volt.
- A Tudor-korszakban a lefejezés az előkelők számára méltóságteljes halálformának számított, gyorsabbnak és emberségesebbnek tartották az akasztásnál.
- A National Geographic új sorozata hat hírhedt Tudor-kori kivégzés körülményeit, legendáit és történelmi hátterét vizsgálja, köztük Boleyn Anna, Stuart Mária és Essex grófja sorsát.
- Boleyn Annát karddal, francia hóhérral végezték ki, magánkivégzésen a Tower udvarán, ami kivételes és szimbolikus gesztus volt.
- A lefejezés inkább a magasabb társadalmi rétegeket illette, Boleyn Anna, Catherine Howard és Lady Jane Grey maradványait a Tower területén, visszafogottan temették el, gyakran rangjukhoz méltatlanul.
- Néha az elítéltek a gyors és pontos kivégzés reményében fizettek a hóhérnak, de a gyors halál nagyban függött a hóhér szakértelmétől is; Boleyn Anna esetében egyetlen kardcsapás végzett vele.
Boleyn Anna, Stuart Mária és más híres történelmi alakok kivégzésének körülményeit vizsgálja a National Geographic új dokumentumfilm-sorozata. A történészek azt kutatják, hol ér véget a bizonyítható valóság, és hol kezdődik a halálukat övező legenda.
A Hogyan veszítették el a fejüket a Tudorok című, hatrészes sorozat szeptember 6-án érkezik a National Geographic csatornára. Dan Snow és Suzannah Lipscomb történészprofesszor korabeli levelek, festmények, hivatalos iratok, régészeti leletek és archívumok segítségével rekonstruálják a Tudor-kor hat hírhedt kivégzését.
Minden epizód közvetlenül a halálos ítélet végrehajtása előtt kezdődik, majd a történészek visszalépnek az időben, hogy bemutassák a vérpadhoz vezető eseményeket. A sorozat Mária skót királynő, Perkin Warbeck, Boleyn Anna, Essex grófja, John Dudley és Margaret Pole sorsával foglalkozik.
Boleyn Anna különleges kivégzése
Boleyn Annát nem bárddal, hanem karddal fejezték le, ráadásul nem nagy nyilvánosság előtt, hanem a Tower udvarán. A kivégzéshez Franciaországból hívtak hóhért, ami azért is lehetett jelentős gesztus, mert Anna fiatalkorának meghatározó éveit Franciaországban töltötte.
A történészek szerint nem lehet biztosan tudni, hogy VIII. Henrikben maradt-e még érzelem egykori felesége iránt. Dan Snow úgy véli, a király elsősorban a nyilvános botrányt és a tömeg gúnyolódását akarta elkerülni.
Méltóságteljesebbnek tartották a lefejezést
A lefejezés a Tudor-korban az akasztásnál emberségesebb kivégzési módnak számított. Az akkori akasztási technika ugyanis nem törte el azonnal az elítélt nyakát, ezért a halál gyakran lassú fulladással következett be. A lefejezés gyorsasága ugyanakkor nagyrészt a hóhér ügyességétől függött.
„Európában ebben az időben megaláztatásnak számított, ha a hóhér hozzáért az elítélthez, és ezt lefejezéskor el lehetett kerülni, így sokkal méltóságteljesebb halálnak számított” – írja a femina.hu.
Ez a halálnem többnyire a társadalom magasabb rétegeinek kiváltsága volt, ezért Dan Snow „előkelő halálként” jellemezte.
Miért éppen a Tudorok?
A Tudor-ház uralma a reformáció, a reneszánsz és a nagy földrajzi felfedezések időszakára esett. Ebben a korban élt I. Erzsébet, Shakespeare és Francis Drake, miközben megkezdődött a későbbi Brit Birodalom alapjainak kialakítása is.
„A Tudorok éppolyan színes örökséget hagytak maguk után Angliában, mint a Habsburgok Magyarországon: néha bizarrok, különlegesek, és óriási hatással voltak a történelem későbbi menetére is” – írja a femina.hu.
A sorozat azt is megvizsgálja, valóban szükség volt-e a kivégzésekre a hatalom és a béke megőrzéséhez, vagy egyes áldozatok pusztán könyörtelen politikai játszmák útjába kerültek. A Hogyan veszítették el a fejüket a Tudorok szeptember 6-tól látható a National Geographicon.
Érdekességek
Mi történt a kivégzettek fejével és testével?
A lefejezés után a test sorsa az elítélt rangjától, az ítélet jellegétől és az uralkodó döntésétől függött. A felségárulók fejét időnként karóra tűzve közszemlére tették – például a London Bridge-en –, hogy elrettentsék a lakosságot. Az előkelőbb foglyoknál azonban a fejet rendszerint a testtel együtt temették el, bár többnyire nem rendeztek számukra rangjukhoz illő, nyilvános gyászszertartást.
A Towerben kivégzett Boleyn Anna, Catherine Howard és Lady Jane Grey földi maradványait a vár területén álló Szent Péter bilincsekben-kápolnában helyezték el. Boleyn Annának állítólag még megfelelő koporsót sem készítettek elő, ezért maradványait egy szilfából készült, nyilak tárolására használt ládába tették. A gyors és visszafogott temetés politikai célt is szolgált: az uralkodó nem akarta, hogy a sírhelyből az elégedetlenek zarándokhelye vagy az ellenállás jelképe legyen. A Tower területén végrehajtott lefejezés egyébként ritka kiváltság volt, amelyet főként magas rangú vagy jelentős támogatottsággal rendelkező foglyoknak tartottak fenn.
Az elítélt fizethetett a hóhérnak a gyors halálért
Egyes korszakokban az elítélt vagy a családja pénzt adhatott a hóhérnak, abban a reményben, hogy a kivégzést pontosan és lehetőleg egyetlen csapással hajtja végre. Ez nem minden esetben előírt díj volt, inkább borravalóhoz, jutalomhoz vagy kegydíjhoz hasonlíthatott. A pénz átadásának különösen nagy jelentősége lehetett akkor, amikor a hóhér tapasztalatlansága hosszú és fájdalmas halálhoz vezethetett.
A gesztushoz sajátos udvariasság is társult: az elítélt a vérpadon gyakran megbocsátott a kivégzőjének, majd átadta neki a pénzes erszényt. A fizetség ugyanakkor nem jelentett valódi biztosítékot. Margaret Pole kivégzése például a Tudor-kor egyik leghírhedtebb esete lett, mert a beszámolók szerint a hóhér több csapással sem tudta megfelelően elvégezni a feladatát. A gyors halál így nemcsak a választott eszközön, hanem a végrehajtó gyakorlottságán és pillanatnyi pontosságán is múlt.
Nem mindig használtak tőkét a lefejezéshez
A bárddal végrehajtott lefejezésnél az elítélt rendszerint egy alacsony tőkére helyezte a fejét, így a nyaka jól hozzáférhetővé vált. A ma ismert, magas kivégzőtőke azonban nem minden esetben felel meg a Tudor-kori valóságnak: gyakran olyan alacsony alkalmatosságot alkalmaztak, amelyhez az elítéltnek le kellett térdelnie vagy csaknem hasra kellett feküdnie.
Boleyn Anna kivégzése különösen szokatlan volt, mert karddal végeztek vele. A királynőnek nem kellett tőkére hajtania a fejét: térdelve, egyenes felsőtesttel várta a csapást. A francia hóhér állítólag úgy terelte el a figyelmét, hogy a kardjáért kiáltott, miközben a fegyver már nála volt, majd egyetlen mozdulattal lesújtott. A kard használata nagyobb szakértelmet igényelt, ugyanakkor egy gyakorlott végrehajtó kezében gyorsabb és pontosabb halált tehetett lehetővé. Boleyn Anna esetében a Franciaországból érkezett kardforgató egyetlen tiszta csapással hajtotta végre az ítéletet.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
