Bőrvérzések

A bőrvérzések (purpura), a bőr alatti apró vérzések következményei, amelyek vöröses-lilás foltok formájában jelennek meg.

Ezek a bőrvérzések nem halványodnak el nyomásra, mivel a vér már kilépett az erekből és a bőr szövetei között helyezkedik el. A purpura méretétől és jellegétől függően különböző típusokra osztható.

A bőrvérzések, bevérzések típusai

A bőrvérzések méretük alapján a következő típusokra oszthatók:

• Petechia: 1–2 mm átmérőjű apró vérzésfoltok.
• Purpura: 2–10 mm átmérőjű vörös-lila foltok.
• Ecchymosis: 10 mm-nél nagyobb véraláfutások, amelyek gyakran ütés vagy trauma következtében alakulnak ki.

A purpura lehet nem trombocitopéniás (amikor a vérlemezkeszám normális) vagy trombocitopéniás (amikor a vérlemezkeszám csökkent, és ez okozza a vérzékenységet).

A purpura lehetséges okai

A bőrvérzések hátterében számos ok állhat, többek között:

Érkárosodás vagy fokozott érfaláteresztő képesség:

• Henoch-Schönlein purpura (HSP): gyermekkori érgyulladásos betegség.
• Szeptikus sokk és fertőzések (pl. meningococcus-fertőzés).
• Vasculitisek (érgyulladások, például Behçet-kór, Wegener-granulomatózis).

Véralvadási zavarok:

• Trombocitopénia (csökkent vérlemezkeszám), például immun trombocitopéniás purpura (ITP).
• DIC (disseminált intravaszkuláris koaguláció): életveszélyes véralvadási rendellenesség.
• Hemofília vagy más örökletes véralvadási zavarok.

Gyógyszerek és toxikus anyagok:

• Vérhígítók (pl. heparin, warfarin).
• Szteroidok hosszú távú használata.
• Kemoterápiás szerek.

Egyéb állapotok:

• Időskori bőrvékonyodás (senilis purpura).
• Súlyos vitaminhiány (pl. C-vitamin-hiány, azaz skorbut).
• Májbetegségek (pl. cirrózis, amely csökkenti az alvadási faktorok termelését).
• Leukémia és más hematológiai betegségek.

A bőrvérzések, bevérzések tünetei, jelei

A purpura legfőbb tünete a bőrön vagy nyálkahártyán megjelenő vöröses-lilás foltok, amelyek:

• nem halványodnak el nyomásra,
• fájdalmatlanok vagy érzékenyek lehetnek,
• spontán vagy trauma hatására alakulhatnak ki.

Ha a purpura súlyosabb állapot része, további tünetek is megjelenhetnek, például:

• láz és rossz közérzet (fertőzések esetén),
• ízületi fájdalmak (Henoch-Schönlein purpura esetén),
• orrvérzés, fogínyvérzés vagy egyéb nyálkahártya-vérzések (véralvadási zavaroknál),
• sárgaság (májbetegségeknél).

A bőrvérzések, bevérzések vizsgálati módszerei

A purpura diagnosztizálása a beteg kórtörténetének és fizikális vizsgálatának elemzésével kezdődik. A háttérben álló okok feltárásához az alábbi vizsgálatok lehetnek szükségesek:

• Bőrbiopszia (vasculitis gyanúja esetén).
• Csontvelő-biopszia (ha hematológiai betegség gyanúja merül fel).

Laborvizsgálatok:

• Teljes vérkép (különösen a vérlemezkeszám és fehérvérsejtszám vizsgálata).
• Véralvadási paraméterek (pl. INR, APTT, fibrinogén).
• Máj- és vesefunkciós tesztek.
• Autoimmun markerek (ANA, ANCA stb.).

A purpura kezelése a kiváltó októl függ

• Trombocitopéniás purpura (ITP) esetén immunszuppresszív terápia, kortikoszteroidok vagy intravénás immunglobulin (IVIG) adható.
• Henoch-Schönlein purpura gyakran spontán javul, de súlyos esetekben kortikoszteroidokat alkalmaznak.
• DIC vagy egyéb véralvadási zavarok esetén a véralvadást támogató készítmények és intenzív osztályos kezelés szükséges.
• Májbetegségek esetén az alapbetegség kezelése a cél.
• Fertőzéses eredetű purpura esetén antibiotikumokat vagy antivirális kezelést írhatnak fel.
• Szenilis purpura esetén nincs specifikus kezelés, de a bőr védelme és hidratálása segíthet.

Mikor kell sürgősen orvoshoz fordulni bőrvérzések esetén?

A bőrön megjelenő apró vérzéses foltok nem minden esetben jeleznek súlyos betegséget, de az újonnan kialakuló, megmagyarázhatatlan purpura kivizsgálást igényelhet. Különösen fontos a gyors felismerés, ha a foltok rövid idő alatt szaporodnak, nagyobb területen jelennek meg, vagy egyéb panaszok is társulnak hozzájuk.

Azonnali sürgősségi ellátásra van szükség, ha a bőrvérzésekhez magas láz, erős fejfájás, tarkómerevség, zavartság, kifejezett aluszékonyság, nehézlégzés vagy gyors állapotromlás társul. Ezek a tünetek súlyos fertőzésre, például meningococcus okozta véráramfertőzésre vagy szepszisre is utalhatnak. Ilyenkor nem szabad megvárni, amíg a kiütések továbbterjednek vagy megváltozik a színük: azonnal mentőt kell hívni.

Ugyancsak sürgős kivizsgálást indokolhat, ha a bőrvérzésekhez az alábbiak valamelyike társul:

• el nem álló orrvérzés vagy fogínyvérzés;
• véres vizelet, fekete széklet vagy látható vér a székletben;
• vérhányás vagy szokatlanul erős menstruációs vérzés;
• hirtelen fellépő, erős hasi fájdalom;
• súlyos fejfájás, látászavar vagy neurológiai tünet, különösen fejsérülést követően;
• nagy kiterjedésű, spontán kialakuló véraláfutások vagy gyorsan növekvő bevérzések.

Véralvadásgátlót szedő betegeknél a szokatlan vérzésekre különösen oda kell figyelni. A gyógyszer adagját azonban nem szabad önállóan megváltoztatni vagy elhagyni, mert ez növelheti a vérrögképződés kockázatát is.

Hogyan különíthető el a purpura más bőrelváltozásoktól?

A bőrvérzés felismerésében fontos támpont, hogy a folt általában nem halványodik el, ha átlátszó üveglappal vagy ujjal enyhe nyomást gyakorolnak rá. Ennek oka, hogy a vér nem az erek belsejében, hanem a környező szövetekben található.

Ez a megfigyelés azonban önmagában nem alkalmas a diagnózis felállítására. Egyes gyulladásos kiütések, fertőzéses bőrelváltozások és más betegségek hasonló megjelenésűek lehetnek, a nyomáspróba pedig nem zár ki minden veszélyes állapotot.

A csalánkiütés például rendszerint kiemelkedő, viszkető, nyomásra gyakran halványuló duzzanatok formájában jelentkezik. A purpura ezzel szemben lapos is lehet, és a színe a vörösestől a lilásbarnáig változhat. A véraláfutások a gyógyulás során zöldes, sárgás árnyalatot is felvehetnek.

Az érgyulladásos eredetű purpura olykor tapintható, vagyis a bőrfelszínből kissé kiemelkedő elváltozásként jelentkezik. Ez különösen az úgynevezett kisér-vasculitisekre lehet jellemző, amelyek gyakran az alsó végtagokon okoznak csoportos, lilás foltokat. Ha hasi fájdalom, ízületi panasz vagy vizeleteltérés is társul hozzájuk, az szisztémás betegség lehetőségét veti fel.

Milyen szerepe van a vérképnek a kivizsgálásban?

A teljes vérkép a purpura kivizsgálásának egyik alapvető eleme. Segítségével meghatározható a vérlemezkék száma, és felmérhető, hogy a vérzéses tünetek összefügghetnek-e vérlemezkeszám-csökkenéssel, vérszegénységgel vagy más vérképeltéréssel.

Ha a vérlemezkeszám alacsony, az orvos további vizsgálatokkal tisztázhatja, hogy csökkent termelődés, fokozott lebontás vagy a vérlemezkék kóros eloszlása áll-e a háttérben. Bizonyos esetekben a laboratóriumi eredményeket vérkenet mikroszkópos vizsgálatával is ellenőrzik, mert a vérlemezkék összecsapzódása ál-alacsony értéket eredményezhet.

A normális vérlemezkeszám ugyanakkor nem zárja ki a vérzékenységet. Az alvadási faktorok hiánya, egyes örökletes betegségek, a vérlemezkék működési zavarai, valamint az érfal betegségei szintén okozhatnak bevérzéseket.

A vizsgálatok kiválasztása ezért mindig a tünetek, a kórelőzmény és a fizikális lelet alapján történik. Az orvosnak érdemes elmondani, hogy a foltok mikor jelentek meg, milyen gyorsan terjednek, előzte-e meg őket fertőzés, illetve történt-e gyógyszerváltás vagy új készítmény alkalmazása.

Gyógyszerek és étrend-kiegészítők is állhatnak a háttérben

A purpura kivizsgálásakor nemcsak a vényköteles gyógyszerekre, hanem a vény nélkül kapható készítményekre és étrend-kiegészítőkre is figyelni kell.

Az aszpirin és egyes nem szteroid gyulladáscsökkentők befolyásolhatják a vérlemezkék működését, így bizonyos esetekben fokozhatják a vérzésre való hajlamot. A véralvadásgátlók szintén növelhetik a vérzés kockázatát, különösen akkor, ha adagolásuk nem megfelelő, vagy más, velük kölcsönhatásba lépő gyógyszert is alkalmaznak.

Egyes antibiotikumok, epilepszia elleni szerek és más gyógyszerek ritkán vérlemezkeszám-csökkenést vagy egyéb vérképeltérést okozhatnak. Bizonyos étrend-kiegészítők és gyógynövénykészítmények pedig befolyásolhatják a véralvadást, illetve kölcsönhatásba léphetnek az előírt kezeléssel.

A tartós szteroidkezelés a bőr elvékonyodásához, az apró erek sérülékenyebbé válásához és könnyebben kialakuló véraláfutásokhoz vezethet. Ez főként idősebb korban vagy napfénykárosodott bőrön válhat feltűnővé.

Újonnan kialakuló bevérzések esetén ezért célszerű áttekinteni az összes szedett készítményt a kezelőorvossal vagy gyógyszerésszel. A gyanús gyógyszert azonban nem szabad automatikusan elhagyni, mert a kezelés megszakítása önmagában is veszélyes lehet.

Bőrvérzések gyermekkorban: mire kell figyelni?

Gyermekeknél a purpura egyik lehetséges oka az IgA-vasculitis, amelyet korábban Henoch–Schönlein-purpurának neveztek. Ez a kisereket érintő immunológiai eredetű gyulladás gyakran felső légúti fertőzést követően jelentkezik, és jellegzetesen a lábszáron, a bokák körül, valamint a farpofákon okozhat tapintható, lilás elváltozásokat.

A bőrtünetek mellett ízületi fájdalom, hasi görcsök és vesét érintő eltérések is kialakulhatnak. A veseérintettség kezdetben akár panaszmentes is lehet, ezért a diagnózis után rendszeres vérnyomásmérésre és vizeletvizsgálatra lehet szükség. A tünetek javulása után is indokolt lehet az orvos által meghatározott ideig folytatni az ellenőrzést.

Gyermekkorban a hirtelen megjelenő, nyomásra nem halványuló foltokat nem szabad automatikusan ártalmatlan vírusfertőzésnek tulajdonítani. Ha láz, elesettség, aluszékonyság vagy gyorsan szaporodó bevérzések jelentkeznek, azonnali orvosi vizsgálat szükséges.

Mit lehet tenni a bevérzések megelőzéséért?

A megelőzés lehetőségei attól függnek, mi okozza a purpurát. Ha a háttérben a bőr időskori elvékonyodása és fokozott sérülékenysége áll, a mindennapi bőrvédelem csökkentheti az újabb bevérzések kialakulásának esélyét.

Érdemes rendszeresen hidratálni a bőrt, kerülni a sérülést okozó mechanikai behatásokat, védőruházatot viselni kerti munka vagy más, horzsolásokkal járó tevékenység során, valamint mérsékelni a túlzott napfényterhelést. A kiegyensúlyozott étrend segíti a megfelelő vitamin- és tápanyagellátást, de igazolt véralvadási zavar esetén önmagában nem helyettesíti a célzott kezelést.

A tartósan visszatérő, növekvő számú vagy ismeretlen eredetű bevérzések esetén akkor is indokolt orvoshoz fordulni, ha egyéb tünet nem jelentkezik. A korai kivizsgálás segíthet felismerni a kezelhető vérképzőszervi, immunológiai, máj- vagy érrendszeri betegségeket, és megelőzheti a súlyosabb szövődményeket.