Ez az autoimmun betegség lábfájdalommal is kezdődhet

A Guillain–Barré-szindróma esetén az immunrendszer tévedésből a perifériás idegeket támadja meg. A betegség gyorsan rosszabbodhat, és akár a légzésért vagy a nyelésért felelős izmokat is érintheti, ezért a jellegzetes tünetek megjelenése azonnali orvosi ellátást igényel. A betegek többsége megfelelő kezeléssel felépül, a gyógyulás azonban hónapokig, esetenként évekig is eltarthat.

Mi az a Guillain–Barré-szindróma?

A Guillain–Barré-szindróma, röviden GBS, egy ritka, gyors lefolyású autoimmun idegrendszeri betegség. A szervezet védekezőrendszere normális esetben a kórokozókat ismeri fel és pusztítja el, ebben az esetben azonban tévedésből a perifériás idegeket támadja meg. Ezek az idegek továbbítják az információkat az agy és a gerincvelő, valamint az izmok, a bőr és a belső szervek között.

A leggyakoribb változatban az immunrendszer az idegrostokat körülvevő védőburkot, a mielinhüvelyt károsítja. Más típusokban maga az idegrost, az úgynevezett axon is sérülhet. A károsodás következtében az idegi jelek lassabban vagy egyáltalán nem jutnak el az izmokhoz, ezért gyengeség, érzészavar, zsibbadás, fájdalom, súlyos esetben pedig bénulás alakulhat ki.

A Guillain–Barré-szindróma nem fertőző és nem öröklődik. Bármely életkorban jelentkezhet, bár az előfordulásának valószínűsége az életkorral emelkedik. Férfiaknál valamivel gyakoribb, de nőknél és gyermekeknél is kialakulhat.

Lábfájdalom, bizsergés és gyengeség lehet az első jel

A betegség tünetei gyakran a lábfejben és a lábakban kezdődnek. Az érintett először bizsergést, hangyamászásszerű érzést vagy zsibbadást tapasztalhat a lábujjakban és a bokák környékén. Ehhez tompa, nyilalló, égő vagy görcsös fájdalom is társulhat, amely éjszaka erősebbé válhat.

A lábfájdalom önmagában azonban nem jellegzetes tünete a Guillain–Barré-szindrómának. Sokkal gyanúsabb, ha mellette izomgyengeség is jelentkezik. A beteg azt érezheti, hogy bizonytalanná válik a járása, nehezebben áll fel a székből, nem tud biztonságosan lépcsőt mászni, vagy a lábai egyszerűen nem tartják meg úgy, mint korábban.

A gyengeség többnyire mindkét oldalt érinti, és a lábakból fokozatosan a törzs, majd a karok felé terjed. Ezt felszálló izomgyengeségnek nevezik. A folyamat néhány óra, nap vagy hét alatt is súlyosbodhat. Ritkább esetben a tünetek nem a lábakban, hanem a karokban vagy az arcon kezdődnek.

Nem egyszerű izomlázról van szó

Egy megerőltető edzés vagy hosszabb séta után természetes lehet a lábak fájdalma és átmeneti gyengesége. Az izomláz azonban rendszerint jól köthető fizikai terheléshez, pihenés hatására enyhül, és nem terjed folyamatosan felfelé a testen.

A Guillain–Barré-szindrómára inkább az utalhat, ha a gyengeség gyorsan romlik, mindkét lábat érinti, valamint bizsergéssel, érzéskieséssel vagy járászavarral társul. Figyelmeztető jel lehet, ha valaki egyik nap még járni tud, másnapra viszont már segítségre van szüksége a felálláshoz vagy a lépcsőzéshez.

A tünetek más idegrendszeri betegségekre is hasonlíthatnak, ezért kizárólag a panaszok alapján nem lehet biztos diagnózist felállítani. A gyors rosszabbodás miatt azonban nem érdemes otthon arra várni, hogy a gyengeség magától megszűnjön.

Gyakran egy fertőzés előzi meg

A Guillain–Barré-szindróma pontos oka nem ismert, a betegek jelentős részénél azonban a tünetek megjelenése előtti hetekben valamilyen fertőzés zajlott le. Ez lehetett hasmenéssel és hányással járó gyomor-bélrendszeri fertőzés, megfázásszerű vagy más légúti megbetegedés.

A feltételezések szerint a kórokozó elleni immunválasz során termelődő ellenanyagok bizonyos esetekben az idegek alkotóelemeit is idegennek érzékelhetik. Az immunrendszer így a fertőzés leküzdése után a saját idegeket kezdi károsítani. A szindrómát többféle baktériummal és vírussal, köztük a Campylobacter jejuni baktériummal, az influenzával, a citomegalovírussal, az Epstein–Barr-vírussal, a Zika-vírussal és a koronavírussal is összefüggésbe hozták.

A betegség ritkábban műtét vagy más jelentős testi megterhelés után is jelentkezhet. Fontos azonban, hogy a fertőzések rendkívül gyakoriak, a Guillain–Barré-szindróma pedig ritka: egy lezajlott hasmenéses vagy légúti betegség után kialakuló lábfájdalom tehát önmagában még nem jelenti azt, hogy GBS áll a háttérben.

A fájdalom mellett ezek a tünetek jelentkezhetnek

A Guillain–Barré-szindróma nem mindenkinél azonos módon kezdődik, és a tünetek súlyossága is eltérő lehet. Egyeseknél enyhébb bizsergés és gyengeség alakul ki, másoknál rövid idő alatt jelentős bénulás következhet be.

A jellemző tünetek közé tartozhat:

• a lábujjakban, bokákban, ujjakban vagy csuklókban érzett bizsergés;
• a lábakból felfelé terjedő izomgyengeség;
• bizonytalan járás, elesés vagy a lépcsőzés nehézsége;
• nyilalló, görcsös vagy sajgó fájdalom, amely éjjel rosszabb lehet;
• az arcizmok gyengesége;
• beszéd-, rágási vagy nyelési nehézség;
• kettős látás vagy a szemmozgatás zavara;
• a hólyag- és bélműködés megváltozása;
• szapora szívverés;
• jelentős vérnyomás-ingadozás.

Előfordulhat, hogy az érintett kezdetben csak furcsának érzi a járását, elejti a tárgyakat, vagy szokatlan nehézséget tapasztal a mindennapi mozdulatok során. Mivel a betegség gyorsan haladhat előre, már az enyhébbnek tűnő, de terjedő gyengeséget is komolyan kell venni.

A légzőizmokat is elérheti a gyengeség

A Guillain–Barré-szindróma legsúlyosabb veszélye, hogy a gyengeség a légzésért felelős izmokra is átterjedhet. Ilyenkor a beteg nem tud elegendő levegőt venni, és átmenetileg gépi lélegeztetésre szorulhat.

Azonnali sürgősségi ellátásra van szükség, ha a lábakban kezdődő bizsergés vagy gyengeség gyorsan terjed felfelé, illetve ha nehézlégzés, fulladásérzés, nyelési nehézség, félrenyelés vagy elmosódott beszéd jelentkezik. Ugyancsak figyelmeztető jel, ha az érintett már segítség nélkül nem tud járni, felállni vagy lépcsőt mászni.

Nem szabad megvárni, amíg a beteg teljesen elveszíti a mozgásképességét. A Guillain–Barré-szindróma orvosi sürgősségnek számít, és az érintettek többsége kórházi kezelést, gyakran szoros megfigyelést igényel.

A pulzus és a vérnyomás is kiszámíthatatlanná válhat

A betegség nemcsak a tudatosan mozgatott izmokat ellátó idegeket támadhatja meg, hanem az autonóm idegrendszert is. Ez felel többek között a szívverés, a vérnyomás, az izzadás, az emésztés és más akaratunktól független testi folyamatok szabályozásáért.

Az autonóm idegek érintettsége miatt a vérnyomás túl magasra emelkedhet vagy hirtelen leeshet, a szívverés pedig felgyorsulhat, lelassulhat vagy szabálytalanná válhat. Szédülés, ájulásközeli állapot, vizeletürítési nehézség és bélműködési zavar is előfordulhat.

Emiatt még azokat a betegeket is rendszeresen ellenőrzik, akiknél a végtaggyengeség kezdetben nem tűnik súlyosnak. Az állapot gyorsan változhat, a keringési és légzési szövődmények pedig azonnali beavatkozást tehetnek szükségessé.

Így állapítják meg, hogy Guillain–Barré-szindróma okozza-e a tüneteket

A betegség korai szakaszban nehezen felismerhető lehet, mert a bizsergés, a fájdalom és az izomgyengeség más idegrendszeri vagy anyagcsere-eredetű állapotokban is előfordulhat. A diagnózis során fontos, hogy milyen sorrendben jelentek meg a tünetek, milyen gyorsan romlanak, és megelőzte-e őket fertőzés.

A neurológiai vizsgálat során ellenőrzik az izomerőt, az érzékelést, a koordinációt és a reflexeket. Guillain–Barré-szindróma esetén a mély ínreflexek – például a térdreflex – gyakran csökkentek vagy teljesen kiesnek.

A kivizsgálás része lehet a gerinccsapolás, más néven lumbálpunkció. Ennek során kis mennyiségű agy-gerincvelői folyadékot vesznek a deréktájon, majd megvizsgálják annak összetételét. A folyadékban található magasabb fehérjeszint támogathatja a diagnózist.

Az elektromiográfia az izmok elektromos működését, az idegvezetési vizsgálat pedig az idegi jelek haladásának sebességét méri. Ezek segítségével megállapítható, hogy károsodtak-e a perifériás idegek, illetve az idegrostok mely része érintett. Bizonyos esetekben MR-vizsgálatra is sor kerülhet, elsősorban más lehetséges okok kizárása érdekében.

Kórházi kezelést igényel

A Guillain–Barré-szindróma kezelését mielőbb el kell kezdeni. Bár jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely közvetlenül megszüntetné a betegséget, két immunterápia csökkentheti az immunrendszer idegek elleni támadását, mérsékelheti a tünetek súlyosságát és gyorsíthatja a felépülést.

A plazmacsere, más néven plazmaferezis során eltávolítják a vér folyékony részét, majd a vérsejteket visszajuttatják a szervezetbe. A kezelés célja azoknak az ellenanyagoknak a csökkentése, amelyek részt vehetnek az idegek károsításában.

Az intravénás immunglobulin-kezelés során egészséges donoroktól származó ellenanyagokat adnak be infúzióban. Nagy dózisban ezek gátolhatják az idegeket támadó kóros ellenanyagok működését. A két módszer hasonlóan hatékony, együttes vagy egymás utáni alkalmazásuk azonban nem feltétlenül eredményesebb, mint külön-külön.

A beteg emellett fájdalomcsillapítást, folyadékpótlást és szükség esetén vérrögképződést megelőző kezelést is kaphat. Ha a légzőizmok meggyengülnek, átmeneti gépi lélegeztetés válhat szükségessé. Nyelési zavar esetén a megfelelő folyadék- és tápanyagbevitelről is gondoskodni kell.

A felépülés hosszú folyamat lehet

A tünetek az első jelentkezésüket követően többnyire körülbelül két hétig rosszabbodnak, majd néhány héten belül elérik a legsúlyosabb állapotot. Ezt egy stagnáló időszak követheti, mielőtt megkezdődik a javulás.

A regeneráció általában 6–12 hónapig tart, egyes esetekben azonban akár több évre is szükség lehet. A betegek többsége újra képes lesz önállóan járni, de a felépülés alatt járókeretre, botra, kerekesszékre vagy más segédeszközre is szükség lehet.

A rehabilitáció fontos része a gyógytorna, amely segít visszanyerni az izomerőt és a mozgásképességet. A végtagok passzív mozgatásával már a súlyosabb szakaszban igyekeznek megőrizni az ízületek mozgástartományát és az izmok rugalmasságát. Foglalkozásterápia segítheti a mindennapi tevékenységek újbóli elsajátítását, beszéd- és nyelésterápiára pedig akkor lehet szükség, ha az arc, a száj vagy a torok izmai is érintettek.

A gyógyulás után visszamaradhat fáradékonyság, zsibbadás, fájdalom vagy izomgyengeség. A terhelést ezért fokozatosan, szakember irányításával kell növelni. A túl gyors visszatérés a korábbi aktivitáshoz tovább fokozhatja a kimerültséget.

Mikor kell azonnal segítséget kérni?

Nem minden lábfájdalom és zsibbadás mögött áll Guillain–Barré-szindróma, de a gyorsan terjedő gyengeség nem olyan tünet, amelyet napokig érdemes otthon figyelni. Sürgős orvosi vizsgálatra van szükség, ha a bizsergés vagy gyengeség mindkét lábat érinti, felfelé terjed, órák vagy napok alatt rosszabbodik, illetve járási nehézséget okoz.

Azonnal mentőt kell hívni, ha nehézlégzés, nyelési képtelenség, fulladás, gyorsan romló bénulás, ájulás vagy súlyos szívritmus- és vérnyomásproblémára utaló tünet jelentkezik. A korai felismerés és a mielőbb megkezdett kórházi kezelés csökkentheti a súlyos szövődmények kockázatát, és javíthatja a felépülés esélyét.

Ez is érdekelheti

Fáj a lába, pedig nem ütötte be? Vérrög is okozhatja a panaszt

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!