Mennyi a normális vérnyomás és pulzus? Ezért teszi rosszul, ha csak egyszer méri meg!

Mi az ideális és mi a kockázatos érték? Ezért beszélnek egyre többet arról, hogy ne csak egyszer mérjünk vérnyomást, hanem rendszeresen figyeljük az értékek alakulását is.

A vérnyomás és a pulzus olyan adatok, amelyeket nap mint nap láthatunk a háziorvosnál vagy akár egy okosóra kijelzőjén. A számok azonban önmagukban nem feltétlen beszédesek. Mi számít ideálisnak? Mikor kezd el nőni a kockázat? És miért beszélnek egyre többet arról, hogy ne csak egyszer mérjünk, hanem figyeljük az értékek alakulását is? Hogyan érdemes ma értelmeznie ezeket az adatokat?

Miért fontos erről beszélni?

A vérnyomást gyakran nevezik „néma gyilkosnak”, mert hosszú ideig nem okoz panaszt, közben azonban fáradhatatlanul terheli az ereket, és évek alatt jelentősen növeli a stroke, a szívinfarktus, a veseelégtelenség vagy akár a demencia kockázatát. Erről bővebben az American Heart Association is írt, amikor hangsúlyozta a korai felismerés, a megelőzés és a pontos mérések szerepét.

A pulzusról hajlamosak vagyunk kevesebbet beszélni, pedig a szív ritmusa legalább annyira meghatározó. A modern kutatások ma már nem is annyira az egyszeri értékre, hanem sokkal inkább annak alakulására figyelnek: hogyan változik a pulzus évek alatt, és milyen összefüggésben áll a szív egészségével.

Mit jelentenek a vérnyomás számai?

A vérnyomás két értékből áll: a felső szám, a szisztolés nyomás azt mutatja, mekkora erővel tolja ki a szív a vért az artériákba, míg az alsó, a diasztolés érték a szívverések közötti „pihenőidőben” mérhető. A vérnyomást mindig higanymilliméterben (Hgmm) adjuk meg, ez adja meg a klinikai határértékek keretét is

Ami az értelmezést illeti: a legfrissebb amerikai és európai irányelvek egybehangzóan állítják, hogy az ideális vérnyomás 120/80 mmHg alatt van. Ha a szisztolés érték 120 és 129 között mozog, és mellette a diasztolés 80 alatt marad, azt már „emelkedett” tartományként tartjuk számon – olyasvalamiként, ami ugyan még nem magas vérnyomás, de jó eséllyel jelzi, hogy ideje picit változtatni az életmódon.

A 130/80 mmHg feletti értékeket a legtöbb szakmai társaság már a magas vérnyomás kategóriájába sorolja.

Érdekes és fontos hangsúlyeltolódás, hogy a modern irányelvek ma már nem egyszerűen azt mondják meg, „hol kezdődik a magas vérnyomás”, hanem azt is, hogy milyen tartományban a legkedvezőbb maradni hosszú távon. A 2023–2024-es európai hipertónia ajánlások alapján a legtöbb felnőttnél az a cél, hogy a szisztolés érték 120 és 129 Hgmm között maradjon, ha a beteg ezt jól tolerálja.

Miért nem mindegy, hány éves?

A vérnyomás-táblázatok sokakban azt az érzést kelthetik, hogy idősebb korban „magasabb értékek természetesek”. Valóban gyakori, hogy az erek merevsége miatt a vérnyomás az életkor előrehaladtával emelkedik, de ez még nem jelenti azt, hogy egészséges is. Persze elfogadjuk, hogy a test változik, de a stroke és a szívinfarktus kockázata továbbra is arányosan nő a magasabb vérnyomással – tehát az időskori emelkedés inkább egy gyakran látott jelenség, mintsem fiziológiás előny.

A modern szakmai álláspont sokkal árnyaltabb: nem az életkor határozza meg, mi egészséges, hanem az, hogy a szervezet milyen mértékben viseli el az ereket érő terhelést.

Pulzus: nemcsak az számít, hányat ver a szíve, hanem az is, hogyan

A nyugalmi pulzus felnőttkorban jellemzően 60 és 100 ütés/perc között tekinthető normálisnak. A sportolóknál természetes, hogy ennél jóval alacsonyabb értékeket mérünk, ami a szív kiváló hatékonyságát jelzi – feltéve, hogy nincsenek panaszok, szédülés, gyengeség vagy ájulás.

A modern kardiológiai kutatások azonban sokkal mélyebbre ásnak ennél. Több nagy populációs vizsgálat az elmúlt években azt találta, hogy a nyugalmi pulzus hosszú távú változásai legalább akkora jelentőséggel bírnak, mint maga az aktuális érték. Ha valakinél a pulzus évek alatt fokozatosan emelkedik, az a szívelégtelenség vagy általános halálozás magasabb kockázatára utalhat – még akkor is, ha a pulzus az adott pillanatban a normál tartományban van.

Egyes genetikai kutatások pedig azt mutatják, hogy bizonyos örökletes variánsok eleve magasabb pulzust „programoznak”, és ezek kapcsolatban állhatnak például a dilatatív kardiomiopátia kialakulásával is.

Mindez azt jelenti, hogy a pulzus nemcsak egy szám a kijelzőn, hanem egy finom jelzőrendszer, amely érzékenyen reagál a tartós stresszre, a hormonális változásokra, a fizikai aktivitás hiányára vagy épp túlzott mértékére.

Miért nem elég a rendelőben mért érték?

A vérnyomást sokszor a rendelőben mérik először – csakhogy a szervezet ott gyakran egészen másképp viselkedik, mint otthon.

A fehérköpeny-hipertónia jelensége éppen erre utal: a rendelőben magas értékek születnek, otthon viszont minden a normál tartományban marad. Ennek fordítottja a maszkírozott hipertónia, amikor a rendelőben a vérnyomás tökéletesnek tűnik, de az otthoni mérések tartósan magas értékeket mutatnak.

Nem véletlen, hogy a legújabb európai ajánlások már nem tekintik elegendőnek a rendelői mérést a diagnózis felállításához. Az otthoni monitorozás, illetve a 24 órás ambuláns vérnyomásmérés (ABPM) ma már a korszerű állapotfelmérés részét képezi. Ez a gyakorlat az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy elkerüljük a tévedéseket, amelyek akár évekig meghatározhatnák egy beteg kezelését.

Mi a cél? A modern irányelvek új filozófiája

A szakmai társaságok ma már sokkal árnyaltabban fogalmaznak, mint korábban. Már nem az a kérdés, mikortól „rossz” a vérnyomás, hanem az, milyen értékre érdemes törekedni. A jelenlegi irányelvek szerint a legtöbb beteg számára a legkedvezőbb tartomány a 120 és 129 Hgmm közötti szisztolés érték.

Ez a megközelítés szokatlan lehet azok számára, akik évtizedeken át úgy tanulták, hogy a 130–139 még „normális”. A kutatások azonban azt mutatják, hogy a kockázat már 120 körül is fokozatosan nő, csak nem egyik pillanatról a másikra. A cél tehát nem csupán az, hogy a betegség határát ne lépjük át, hanem az, hogy olyan vérnyomásértéket érjünk el, amely hosszú távon a leginkább védi az ereket és a szívet.

Rezisztens hipertónia: amikor a szokásos gyógyszerek nem elegendők

Fontos kitérni arra is, hogy vannak olyan esetek, amikor még három különböző gyógyszer mellett is magas marad a vérnyomás. Ezt nevezzük rezisztens hipertóniának.

Az utóbbi időben több új kutatás is indult ezzel kapcsolatban, köztük olyan gyógyszerekkel, mint a baxdrostat, amely különösen ígéretes eredményeket mutatott a rezisztens esetek kezelésében. Ezek a terápiák még nem a mindennapi gyakorlat részei, de jól jelzik, merre tart a modern hipertónia-kezelés.

Összegezve

A vérnyomás ideális esetben 120/80 alatt van, és minél közelebb marad ehhez a tartományhoz, annál jobban védi az ereit. A 130/80 fölötti értékek már kezelést vagy legalábbis életmódbeli beavatkozást igényelhetnek.

A pulzus akkor optimális, ha 60 és 100 között mozog, de még ennél is fontosabb, hogy hosszú távon ne induljon el rossz irányba.

A diagnózis felállítása ma már nem történhet csupán rendelői mérés alapján; az otthoni vérnyomásmérés és az ABPM éppúgy része a modern gondozásnak, mint a laborvizsgálatok vagy a rizikóbecslés.

Ha úgy érzi, bizonytalan az értékeivel kapcsolatban, vagy gyakran ingadoznak, érdemes szakemberrel konzultálnia. A tudomány jelenlegi állása szerint sokkal több lehetőség áll rendelkezésre a megelőzésre és a kezelésre, mint valaha.

Kapcsolódó cikk

Magas a vérnyomása, és nem csökkenti a gyógyszer? Ez lehet az oka

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!