Hogyan lélegezhetünk a repülőn utazómagasságon, ha a hegyekben ilyenkor már kevés az oxigén?
Miért kell oxigén a hegymászóknak, és miért nem a légiutasoknak?
Meglepő tény: a levegő 11 km magasan is szinte pontosan ugyanúgy 21% oxigént, 78% nitrogént, és 1% egyéb sallangot tartalmaz, mint a talajszinten. Sőt, bő 20 km magasságig sem változik az összetétele számottevően.
De akkor minek kell oxigén a hegymászóknak, és miért nem a légiutasoknak?
Mert ami változik, az a nyomás - magyarázta el a Tudásmorzsák a repülésről bloggere az okot.
A gázokban a nyomást az összetevők résznyomásának összege adja, ez a parciális nyomás. A tüdődben pedig a gázcserét nem a százalékos arány, hanem az oxigén parciális nyomása hajtja.
Utazómagasságon a légnyomás ötöde a földinek, ezáltal az oxigén parciális nyomása is az ötöde lesz. Úgy 12 kilométeren elérjük azt a pontot, ahol a parciális nyomás már olyan alacsony, hogy a tüdődben leáll a gázcsere.
Ez ellen úgy lehet védekezni, hogy az említett ötödnyi légnyomáson ötször annyi oxigént lélegzünk be: magyarán 100% oxigént. Így az oxigén parciális nyomása szinte megfelel a talajon mérhetőnek, tehát boldogan szelhetnénk a sztratoszférát egy maszkon lógva. Illetve ezt teszik a hegymászók, meg a vadászpilóták.
Persze 12 km fölé emelkedve már ez se lenne elég, akkor túlnyomásos, tiszta oxigén kellene, de ezt most nem ide tartozik.
Nyilván nem lóg minden utas oxigénmaszkon, és a repülő sem cipel hatalmas tartályokban oxigént.
De akkor hogyan tudunk mégis lélegezni?
Egy egészséges ember úgy 3000 méteres magasságig minden komolyabb probléma nélkül elfunkcionál. De 2000 méteren meg mindenki. Így ha akkora nyomást tartunk, ami 2000 méternek felel meg, akkor senkinek sem lesz baja, és használhajtuk a kinti levegőt. Csupán össze kell sűrítenünk.
Honnan jön a sűrített levegő?
A hajtóművekből! A hajtóművek által összesűrített levegőt megcsapolják (bleed air), majd ezt vezetik be (hőcserélőkön át, kondicionálva) az utastérbe.
Az utastérből pedig egy szabályozható szelepen át (outflow valve) engedik ki a gépből úgy, hogy a belső nyomás a beállított értéken maradjon.
Magyarán: felfújjuk a gépet, mint egy lufit.
És mi történik, ha kipukkad a lufi?
Mi történik, ha elenged a kabinnyomás?
A rettegett dekompresszió - Nézzük, mi történik ilyenkor!
Előre kell bocsátanom, hogy a kihermetizálódás, vagyis a kabinnyomás elvesztése egy igen ritka dolog. Ezért félni nem kell tőle, de jobb tudni, hogy mi a teendő.
Mi is ez az egész?
A tegnapi posztban arról beszéltünk, hogy nagyjából 2000 méternek megfelelő légnyomást kell tartani a kabinban ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigénhez juthass.
Mert ha nem?
Akkor következik a hipoxia, azaz oxigénhiányos állapot.
A hipoxia már akár - azoknál, akik nincsenek hozzászokva a magassághoz - 4000 méteres magasságban is fejfájást, szédelgést, látászavarokat (legelőször a színérzékelést és sötétadaptációt bántja) okoz, de romlanak a finommotorikus és mentális képességek is.
Még magasabban csőlátás, aluszékonyság, hirtelen fáradtság, mozgáskoordinációs problémák, döntésképtelenség, zavarodottság, eufória következik, végül még magasabbra emelkedve ájulás, majd halál.
Azonnal?
A tanulmányok szerint 38 000 láb magasságban, ami a modern repülőgépek átlagos utazómagassága, hirtelen dekompresszió esetén mintegy 12-15 másodperc áll rendelkezésre a tudatos cselekedetekre. Lassú dekompresszió esetén pedig 25 másodperc.
Ez nem azt jelenti, hogy 12 másodperc után vége a dalnak, hanem azt, hogy eddig tudsz cselekedni, utána vagy örülsz az eufóriának, vagy elájulsz.
A rendelkezésre álló idő (TUC - Time of Useful Consciousness) a magasság csökkenésével meredeken nő, 3 kilométerrel lejjebb már percekben mérhető.
Mi történik ilyenkor?
A pilóták azonnal vészsüllyedésbe kezdenek, és amilyen gyorsan csak lehet, lesüllyednek ~3300 méterre, azaz 10 000 lábra. Vagy a minimális biztonságos magasságra, ha éppen hegyek között vezet az út. Ezen a magasságon már akkora a légnyomás, hogy egy egészséges ember minden további nélkül el tud funkcionálni ott.
Utazómagasságról lesüllyedni odáig nem tart tovább 5-6 percnél.
És addig?
Addig ott az oxigénmaszk, ami a pilótafülkéből kézzel is nyitható, vagy automatikusan kinyílik, amint a kabinmagasság átlépte a 14 000 lábat. Az oxigénmaszkot meghúzva elsül egy patron, ami egy kémiai reakció által tiszta oxigént generál. A legtöbb gépen ezek 15 percig szolgáltatják az oxigént, ennyi idő alatt bőven le lehet érni a biztonságos magasságra.
Ilyen hatást gyakorol az emberi testre a repülőút - a dehidratáció csak az egyik
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
