Törékeny csontok

Mitől válhatnak törékennyé a csontok?

A csonttörékenység állapota során a csontok sűrűsége és szerkezeti integritása csökken. Az állapot leggyakrabban az oszteoporózis következtében alakul ki, de genetikai betegségek, táplálkozási hiányosságok, hormonális eltérések és egyéb betegségek is befolyásolhatják a csontok fokozott törékenységét.

A csonttörékenység okai

A csontok egészsége és erőssége a csontszövet folyamatos lebontásának és újjáépítésének egyensúlyától függ. Ha a csontbontás üteme nagyobb az építését, a csontok szerkezete meggyengül, és fokozódik a törékenységük.

A törékeny csontok leggyakoribb okai közé tartoznak:

Oszteoporózis: a csontritkulás következtében a csontok tömege és ásványianyag-tartalma csökken, így nő a törések kockázata.
Genetikai zavarok: az oszteogenezisz imperfekta (veleszületett csonttörékenység) egy ritka betegség, amely a csontok kollagénképződésének miatt vezetett fokozott törékenységet.
Hormonális tényezők: a menopauza utáni ösztrogénhiány vagy a tesztoszteronszint csökkenése férfiaknál a csontvesztéshez. A pajzsmirigy túlműködése (hipertireózis) és a mellékpajzsmirigy betegségei (hiperparatireózis) szintén befolyásolhatják a csontanyagcserét.
Táplálkozási hiányosságok: a kalcium- és D-vitamin-hiány a csontok gyengüléséhez.
Krónikus betegségek: bizonyos autoimmun betegségek (pl. reumatoid artritisz), vesebetegségek, emésztőrendszeri rendellenességek (pl. cöliákia) és bizonyos rákos betegségek is érinthetik a csontanyagcserét.
Gyógyszerek mellékhatásai: egyes gyógyszerek, például a kortikoszteroidok hosszú távú alkalmazása fokozhatja a csontvesztést.

A csonttörékenység tünetei

A csonttörékenység hosszú ideig tünetmentes maradhat, amíg spontán csonttörések nem jelentkeznek. A jellemző tünetek:

Csonttörések minimális trauma hatására (pl. elesés, kisebb ütés)
Hát- és derékfájdalom a csigolyák összeroppanása miatt
Testmagasság csökkenése és a testtartás görbülése (púposság, kifózis)
Gyenge, vékony csontozat és fokozott törési hajlam

Kivizsgálás törékeny csontok esetén

A csonttörékenység diagnózisa többféle vizsgálatra épül:

Csontsűrűség-mérés (DEXA vizsgálat): a csontok ásványianyag-tartalmát méri, és segíti az oszteoporózis súlyosságát.
Röntgenfelvétel: csonttörések kimutatására és a csontszerkezet vizsgálatára alkalmas.
Vér- és vizeletok: a D-vitamin-kalcium, foszfor és hormonok vizsgálatának ellenőrzése segít az alapbetegségek felismerésében.
Genetikai vizsgálatok: ha veleszületett csonttörékenység gyanúja merül fel, genetikai tesztek is indokoltak lehetnek.

A csonttörékenység kezelési lehetőségei

A kezelés célja a csontok erősítése és a törések kockázatának csökkentése.

Életmódbeli változtatások

Megfelelő táplálkozás: magas kalcium- és D-vitamin-tartalmú étrend (tejtermékek, halak, zöld leveles zöldségek, dúsított élelmiszerek).
Rendszeres testmozgás: súlyzós és ellenállásos edzések, valamint egyensúlyjavító gyakorlatok (pl. jóga, tai-chi).
Dohányzás és alkoholfogyasztás kerülése, mivel ezek gyorsítják a csontvesztést.

Gyógyszeres kezelés

Biszfoszfonátok (pl. alendronát, rizedronát): a csontbontás lassítására alkalmazzák.
Denoszumab : Antitestterápia, amely csökkenti a csontleépülést.
Hormonpótló terápia: ösztrogén- vagy tesztoszteronpótlás menopauza után.
Szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM-ek): csökkentik a csontvesztést nőknél.

Sebészeti megoldások

Csigolyaösszeroppanás esetén vertebroplasztika vagy kifoplasztika alkalmazható a fájdalom enyhítésére és a gerinc stabilizálására.

Gyakori kérdések a csonttörékenységről

A "fragilitas ossium" orvosi kifejezés a csontok törékenységét jelenti. Ezt az állapotot leggyakrabban az oszteoporózis, azaz csontritkulás okozza, amely esetén a csontok elveszítik szilárdságukat és rugalmasságukat, ami fokozott törékenységhez vezet.

Milyen életkorban kezdődik a csonttörékenység?

A csonttömeg általában a 30-as évekig növekszik, majd csökken. Az oszteoporózis és a csonttörékenység jellemzően 50 éves kor felett válik problémává, különösen nőknél a menopauza után.

Hogyan előzhető meg a csonttörékenység?

A megelőzéshez fontos a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel, a rendszeres testmozgás és az egészséges életmód fenntartása. Az idősebbek számára ajánlott a csontsűrűség-mérés elvégzése és az esetleges gyógyszeres kezelés időben történő megkezdése.

Mennyire gyakori a csonttörékenység?

Az oszteoporózis több százmillió embert érint, és a nőknél négyszer gyakoribb, mint a férfiaknál. A törések leggyakrabban a csípőnél, a csigolyákban és a csuklónál fordulnak elő.

Visszafordítható-e a csonttörékenység?

A már elveszett csonttömeg teljes mértékben nem állítható helyre, de a megfelelő kezeléssel és életmódváltással a csontvesztés megállítható, és a törések kockázata jelentősen csökkenthető.

A csonttörékenység fájdalommal jár?

Önmagában nem okoz fájdalmat, de a törések – különösen a csigolyák összeroppanása – jelentős fájdalmat és mozgáskorlátozottságot idézhetnek elő.

Oszteoklasztóma járhat csonttörékenységgel?

Igen, az oszteoklasztóma járhat csonttörékenységgel, mert a daganat lyticus elváltozást okoz, vagyis lebontja a csontszövetet, ami gyengíti az érintett csont szerkezetét. Emiatt gyakran alakulhat ki patológiás törés, vagyis olyan csonttörés, ami minimális erőbehatásra következik be.

Myeloma multiplex járhat csonttörékenységgel?

Igen, a myeloma multiplex gyakran jár csonttörékenységgel. Ez a betegség a csontvelő plazmasejtjeinek daganatos elváltozása, amely kóros fehérjék termelésével és csontfaló sejtek túlaktiválásával jár. Ennek következtében a csontokban lyukacsos, osteolyticus gócok alakulnak ki, a csontok szerkezete meggyengül, így fokozódik a spontán törések és csontfájdalom kockázata. A leggyakrabban a gerinc, a bordák, a medencecsont és a hosszú csöves csontok érintettek.

Felhasznált források:

Hasznos tudnivalók, cikkek törékeny csontok témában

Miért alakulhat ki csontritkulás, és mit lehet tenni ellene?

A csontritkulás („Osteoporosis”) sokakat érintő, alattomos állapot: a csontok tömörsége fokozatosan csökken, és megnő a törésveszély. A szervezetben számos tényező – örökletes hajlamtól az életmódbeli szokásokon át a hormonális változásokig – szerepet játszik ebben a folyamatban.